Bárányhimlő

Hubuska itthon van velem. Azaz így ez az állítás nem igaz, mert állandóan úton vagyunk, de közösségbe tényleg nem jár. Csuda gondolta, hogy ha a nagyoknál lecsengett a bárányhimlő, tehát ők nem hozzák haza, neki sikerül valahol összeszedni. Sikerült.

Vasárnap egy csúnya piros dudort láttam a pelusba. Szörnyülködtem, de nem tulajdonítottam jelentőséget. Péntek óta  a szeme is nagyon csipásodott, az jobban zavart. Hétfőn már a kukacát és a fenekét is beborították a piros pöttyök. Először még mindig a pelenkára fogtam, de aztán a pocakján is felfedeztem néhány foltot és Marci a fején is kiszúrt 1-2 pöttyöt. Doki berendelt minket az elkülönítőbe. Megkaptuk a diagnózist: bárányhimlő.

Sajnos a karantént én se tudtam tartani. Hédiért muszáj volt minden nap elmennünk a suliba, és Marcit is valahogy hordani kellett oviba. Viszont az uszodába egyedül mentek be és öltöztek át, és ahol lehetett az utcán vártunk rájuk. Meglepően önállóak tudnak lenni, ha nincs más választásuk. Kicsit lelkiismeret-furdalásom volt, hogy lehet néhány gyereket mi is megfertőztünk, de fogalmam sincs, hogyan lehet ilyen esetben a karantént megoldani.

Hubukán aztán tovább szaporodtak a pöttyök, főleg a pelusba és az arcán. Így mikor jött a viszketés és elkezdett vakarózni, örülhettem, hogy számára elérhetetlen helyen sorakoznak a pöttyök és a pelus, ruha megvédi a kaparástól. Az arcán azért lehet, hogy lesz egy maradandóan elkapart:(

Szóval Hubus is korán, váratlanul túlesett a bárányhimlőn, de szerencsére komolyabb problémák nélkül. Most már csak a leszáradt pöttyöknek kell eltűnni.

Hősök (azaz a véres dokinál jártunk)

Van egy-két előnye, hogy Ildi szeret telefonálni, szervezkedni és megy vissza dolgozni. A sokat (évek óta) halogatott véres dokit is leszervezte a gyerekeknek meg nekünk is.
Hédivel évekkel ezelőtt jártunk a véres dokinál, abban az időben többször is. A VII. faktor értéke a határértéken mozgott. A javasolt idő kontrollra fél év, de kegyetlenségnek tartottam ekkora gyereknél olyan gyakran levenni a vért, mikor az értékei nem olyan gázok. Így halogattam az újabb látogatást. 
Most, hogy Ildi elintézte, mentem én is a gyerekekkel. Itt volt az ideje a középső (Marci, Blanka) csapat kivizsgálásának is. Kicsik is jöttek csatlósként. Sajnos a gyerek Haemophilia részt áttették a Heim Pálba, ahol meglepően pocsékok az állapotok. Lepukkant, barátságtalan környezet, de még ülőhely se volt elég... A gyerekeket (kisbabákat is!) órákig váratták. Hihetetlen, hogy legalább a beteg gyerekekre áldozna az állam. A doktornő és az ott dolgozók egy angyalok voltak. Türelmesen, nyugodtan bántak a hisztiző, tiltakozó gyerekekkel és szüleikkel.
4 órát dekkoltunk ott, a szűk folyosón 5 gyerekkel. Sajnáltam őket, magunkat és a körülöttünk várakozókat. A végén még a piciknek is levették a vérét, sürgősséggel. Szegény Hubának is 5 kémcsövet. Mikor felírta a doktornő, hogy mit vizsgáljanak, neki is kétségei voltak, hogy le lehet-e egy ilyen csöpp gyerekből venni annyi vért. 
Huba hős volt. Nem kapált, tiltakozott, hagyta, hogy megtörténjen az elkerülhetetlen. Csak a könnyei potyogtak. De az nagyon. Úgy sajnáltam. A vére pedig alig és olyan lassan folyt. Úgy masszírozták. De sikerült az összes kémcsövet megtölteni. Szegény úgy kimerült. Utána másnap reggelig szinte csak aludt.
Marci már kint megmondta, hogy foggal körömmel tiltakozni fog a tű ellen. Az utolsó oltása óta voltak elképzeléseim. Akkor az asztal alá bújt, és olyan erővel fogta, hogy nem lehetett onnan kirángatni. Aztán úgy döntött mégis hős lesz és bár levetkőzni se akart az előzetes vizsgálathoz, bátran beült a székbe. De aztán a kezét csak nem akarta odaadni. Hárman kellettünk hozzá. A vérvétel után meg olyan gyorsan futott ki, hogy teljesen elszédült, elsápadt, kiverte a víz, kiterült a padon... Pedig ajándékot is kaptak.
Hédi, mint nagylány rezzenéstelen arccal bírta... Ő jutalomból aznap megúszta a sulit. A korira (7., 8. óra) már nem kényszerítettem be.
Ezen is túl vagyunk, most várjuk az eredményt. A gyerekek pedig a maguk módján egy hősök, ezt a procedúrát viszonylag tűrhetően átvészeltük.

Ovis betlehem

Marcika is már a végét járja az ovis éveinek, így idén az ő csoportjuk adhatta elő a Betlehemet. Nem voltam túl lelkes és volt emiatt néhány összezördülésünk is. Nem kapott szerepet. Még egy nyamvadt fél mondatot (mint anno Hédi) sem. Pásztor volt 8-ad magával... Haragudtam rá, mert a viselkedésének tudtam be. Blanka persze megkapta Mária szerepét.

Az előadás alatt azért megtört a jég. Marci a "szerepéből" a lehető legtöbbet hozta ki. Túlkiabált mindenkit:) Így tisztán, érthetően hallhattuk a hangját. Aranyos volt, és a végén még egy zsák dicséretet is bezsebelt. A műsor szép volt, de a szerepek elosztása igazságtalan.

Eddig se szerettem az oviját, de ezzel a húzásukkal kivívták a teljes haragom. Miért olyan gyerekeknek adják a hosszabb szerepeket, akik már előző évbe is adhattak elő?! Miért fontos, hogy a szülő mindig az óvónőkkel trécseljen? Vagy lenne egyenlőség, vagy legalább a képességeik szerint felosztás... Vagy a hosszabb szerepeket, miért nem lehet felosztani?

Marci ügyes volt, jobban nem is csinálhatta volna. Az óvodát pedig amennyire lehet ignoráljuk.

Hédi karácsonyi furulya koncert

Hédi újra olyan lelkesen furulyázik, mint régen. Saját kedvtelésből játszik, amikor csak van egy kis ideje, annyi különbséggel, hogy egyre komolyabb műveket ad elő. Igazi élvezet nekem is. Azt szeretem a legjobban, amikor valamit csinálok (eszek, pakolok), és Hédi muzsikál:) 

Idén már a zenetanulásba is belépett az iskolások közé. Egy új helyszínen, az iskolába is megmutathatta tudását. Két darabbal készült: a kedvencünkkel (egy magyar tánc zenével) és karácsony közeledte miatt a Dicsőséggel. Mire eljött a nagy nap, szerintem álmába is jártak az ujjai. Viszont élesben zongora kísérettel adták elő. Sajnos a próbáról Hédi hiányzott, mivel még órája volt abban az időben. A tanárral megbeszéltem, hogy korábban odamegyünk, hogy még gyakorolhasson előtte. Hédinek egy gyengéje van, az a bátorsága. Nem mert szólni a tanárnak, hogy itt van, inkább kijött a teremből. Pedig egy próba kellett volna a tökéletes előadáshoz.

Ez a koncert már jóval komolyabb volt, mint az eddig ismert zeneovis koncertek. Kaptunk műsorfüzetet. Tényleges csak a gyerekek szerepeltek. Tamás bácsi szerepe annyi volt csak, hogy elmondta, hogy kitől és mit hallunk. Büszke lehettem Hédire, hiszen a legfiatalabbak között volt, és két számot is furulyázhatott. Az első dal tökéletes volt, a másodiknál kicsit elakadt. Azt vettem észre, hogy amikor bámészkodott, nem befelé fordulva furulyázott, akkor akadt el. De nem keseredett el, próbálta felvenni a fonalat. Új helyzet volt ez számára, új helyszín, a zongora kíséret. Ügyesen vette az akadályt. Én pedig csodálhattam az ügyes kis Hédim.

A koncert amúgy tényleg nagyon színvonalas volt. Kár, hogy közbe a másik két gyereket is figyelnem, reguláznom kellett, így nem tudtam teljesen átadni magam a műsornak. Pedig voltak többszólamú darabok is. A koncert második felén karácsonyi dalok szólaltak meg, szóval tényleg hangulatos volt.

Megtudtam, mi az az alt, szoprán, basszus furulya. A mérete változik, az alt furulya egész pici, finom mozgás kell hozzá, a hangja magasabb, a szoprán a normál, ami Hédinek és Marcinak is van, a basszus pedig egy nagy "jószág", amit már a nyakukba akasztottak a gyerekek, és egészen mély hangja volt.

Ismét elgondolkodtam, hogy jövőre hogyan legyen tovább. Maradjunk a furulyánál, mélyítse még tudását, tanuljon meg ő is ezen speciális furulyán játszani, vagy válasszuk a zongorát, esetleg mást. Jó lenne erről Tamás Bácsival is beszél. Ő hogyan látja Hédit. Tényleg akkora tehetség?! Milyen hangszer lenne neki a legtesthezállóbb?! Ez az alkalom sajnos nem volt erre alkalmas.

Élvezem, hogy ahogy nőnek a gyerekek, egyre több helyen csodálhatom őket és rajtuk keresztül hangolódhatok a karácsonyra.

Mikulás kupa az uszodába

Hosszú kihagyás után, ismét élvezhettük a Mikulás Kupát az uszoda szervezésében. 

Mivel esik a színvonal, öregszem, a Hubával nem csinálom végig ugyanazt, mint annak idején Marcival. Nem ülök a vízparton és nézem az edzést. Amúgy se tudnának megegyezni a nagyok, melyiket is nézzem. Pedig jó lenne, mert Marcinak kellene az anyai szigor, hogy csinálja rendesen a feladatot. A játékidőbe egyszer kétszer megkérem Marcit, mutassa meg, hogyan úszik, illetve óra végén faggatom az edzőket. Elvileg ezt a Kupát azért szervezik, hogy lássuk, mit tud, mennyit haladt a tanulásban a gyermekünk. Nem hagyhattuk ki.

A feeling kedvéért képzeljetek el a 35°C-ot, 100 % párát, a szárazföldön is 1 cm vizet, hosszú várakozást, mikor jön a gyermeked és szabadulsz innét, és egy Hubát, aki mindenáron sétálni akar, néhány esésen túl van (a harisnyája tiszta víz)...

A kezdők (azaz Marci) még csak bemutatót tartottak. Drága fiam, akiről korábban az edző az óra után azt mondta, hogy már a hason/ gyors úszás egész jól megy, még a kartempó is és a hátúszással se lenne baj, ha csinálná rendesen a feladatot, bemutatta, hogy nem csinálja a gyakorlatokat órán. Leginkább átsétált a medencén. Az nem derült ki mit tud. Pedig év elején ő akart úszni járni... Azért megkapta, mint minden kezdő, az érmét és a csokit. És teljesen elégedett volt magával...

( Olyan nagylány.)

Hédibe se csalódtam. Ő már a mélyvízben úszott. Benevezte magát mindkét kategóriába. Egy hosszt kellett leúszniuk mell úszásba, illetve háton. Hédi komolyan vette a versenyt, mindent beleadott. És természetesen a kategóriájába (mélyvíz kezdő, lány, 2008) meg is nyerte mindkét versenyt!!! A mell úszásban messze verte a mezőny, hátúszásba egy hajszállal, de ő ért be először. Irtó büszke voltam rá. És egy kicsit sajnálom, hogy nem tudom jobb helyre hordani edzésre. De sajna nem szeret úszni, így jövőre már nem hiszem, hogy a medencébe tudom "kényszeríteni".

Hédi kárpótolt Marci miatt is és boldogan tértünk haza, hogy álomországba repítsük mind a 6 gyereket, hogy az idősebb korosztály kiszórakozhassa magát.