10 éves házassági évforduló

Továbbra se tartom nagy becsben az évfordulókat. Így érkezett el a 10. házasságunk ideje. Nem készültem rá és nem számítottam rá, hogy Tibi készülne valamivel. Aznap terveztük az indulást a tengerpartra is, így az időm, gondolatomat teljesen lefoglalta a készülődés. Így az se volt gyanús, hogy Tibi korán akart indulni. Vagyis variálgatta az indulás idejét. Meg, hogy megy-e dolgozni vagy sem. Szünet volt. Nem voltak kötöttségeink, nekem mindegy volt az indulás, csak időben, mert a Juditékkal megbeszéltük, hogy beugrunk hozzájuk Kanizsán egy picit, hogy meglessük az újszülött Marcit. Még az se tűnt fel, hogy Tibi az egyetem felé veszi az irányt, hogy beugorjon a tanszékre. Az utolsó, amit mondott, hogy megmutassa a Tamásnak (témavezetőjének) a gyerekeket. De csöndbe voltam, mert örülhettem, hogy rávettem Tibi, hogy eljöjjön a tengerpartra, és izgultam, hogy nehogy összefussak valamelyik volt kollégával, mert szégyenszemre még oda se jutottam el. Titkon reméltem még, hogy Balcsira be tudunk ugrani kicsit a mamáékhoz.

Letettük az autót, és nem az egyetemre mentünk, hanem a Bartók Béla úton sétáltunk.  Fogalmam sem volt hova megyünk, és nehezen esett le miért. Gondoltam közelben lévő egyik kávézóba tartunk, ahol olyan jó hangulat van és finom a forrócsoki. De nem nyert, egy sokkal jobb helyre vitt minket Tibi. Az exZOOtic Cafe-ba. Nem ismertem a helyet, nem hallottam előtte. Tibi elmondása szerint nemrég nyílt. Álomba illő hely. Az asztalok között igazi nagy kenguruk ugrálnak, mindenféle hüllő van, amit kérésre kézbe is adnak. Fogtunk gekkót, kaméleont, teknőst, kígyókat (igen, még én is, de csak a picit:)). Megmutatták közelről a skorpiót, a lényeges részeit (pl. hol a méregtüskéje). Az igazán bátraknak a kezére is tették. Nagyon érdekes volt, de ezentúl se fogok barátkozni velük. Volt csüngő hasú disznó. Marcinak az etetése (cumisüvegből) nagyon tetszett. 

Hédit a kígyók bűvölték el. Nyakába rakta őket. Hogy mit lehet rajtuk szeretni?! Akadtak szurikáták, de őket sajnos csak a szülinaposok kínozhatják, inkább népcsalogatók. 

Én a kaméleonokkal és a gekkókkal haverkodtam leginkább, Hubát pedig a kenguruk varázsolták el. Egy ideig ő is kenguru ugrásba közlekedett. Szoba kenguruk, nagyon barátságosak. A hely szimpatikus volt. Figyelték az állatokat, ha valamelyik nem érezte jól magát (pl. megváltoztatta a színét, elmenekítették. A nagyobbaknak volt hova bújni. Ami szerintem javítanivaló van benne, hogy az étlap (süti, innivaló) elég gyér. Az ember nem fogyasztani megy ide, mert nincs mit. Nagyon jól éreztük magunkat, igazi meglepetésben volt részem. De aztán mennünk kellett, mert Tibi még valami meglepetést tervezett erre a napra.

Útközben beugrottunk a  hulladékudvarra, ahol a sok-sok üvegünket (Ildiékét is, hogy biztos elég legyen) beváltottuk egy kiskukára. Azt hittük a reklám alapján, hogy kapunk egy kisebb méretű kukát, amibe gyűjthetjük majd az üveget, erre egy játékkukát (10*5 cm) kaptunk :DDD

Innen indultunk Gamásra, ahol nem tudtam még mi vár ránk. Mikor megérkeztünk egy néni (tulaj anyukája), mint a tulaj barátja, üdvözölt minket. Még a tulaj lakásába is bekísért minket rövid kitérőre. Innen (a nénivel és férjével) indultunk a tanyára, ahol törpecsacsik fogadtak minket. Hát ezért jöttünk ide. 

 

Sajnos az állatokkal való ismerkedést a bocikkal kezdtük. Volt egy kis borjú is. Nagyon megörültünk egymásnak, én elkezdtem simizni, ő meg úgy gondolta, jó leszek vakaró fának és megütötte a pocakom. Én is rendesen megéreztem, gondolom a pocaklakónak se tett jót. Ezt követően már féltem az állatoktól. Szebben fogalmazva, a pocaklakót féltettem az állatoktól, így magamra is kénytelen voltam vigyázni. Volt egy harapós pici csacsi, ő ott volt mindenhol, így én meg kénytelen voltam kerülni. 

 

A gyerekek csacsigoltak. A Hédi rodeózott is egyet a csacsin:D

Az épületbe mangalicák voltak, pipik és egy cica. Huba imádta. Nyúzta, simogatta, paskolta, mindaddig, amíg jól meghúzta a macska farkát. Ekkor a cicának elege lett és tovább állt. Én pedig még feljutottam a szénapadlásra:) Bakancslistámon rajta van, hogy egyszer szénába szundikáljak. A gyerekeknek nagyon tetszett a szénahúzó kocsi. Ötletes kis találmány.

  

Megtudtuk, hogy hagyományőrző arató fesztiválokon is részt szoktak venni kézi csépléssel. Megnézném, hogy csinálják, talán ki is próbálnám, persze csak szórakozásból.

Szép hely, de egy kicsit frusztrált, hogy nem járhattunk szabadon, megzavartuk egy család életét. Nem egy turisztikai hely jelenleg, inkább egy családi major. Így nem is töltöttünk órákat ott.

Volt még időnk beugrani a Balcsira mamáékhoz. Meglepődtünk mikor az Ildiéket és Anyut is ott találtuk. Mamáék el voltak foglalva a kertjükkel. Éppen fagyizni készültek többiek, így mi is velük mentünk. Sok időt már nem tudtunk ott tölteni, mivel még át kellett pakolni a mi autónkba a csomagok egy részét (legalábbis így indult a dolog) és még máshova is beígértük magunkat, este pedig még egy tengerparti utazás is várt ránk.

Tartalmas napot töltöttünk el. Köszönöm Tibinek, igazi 10. évfordulós ajándék volt. Az ExZOOtic café pedig új favorit lett.

Dinnyés, Madárdal tanösvény igazi madarakkal

Régóta szerettem volna elmenni madárgyűrűzésre. Egyszer régen még a középiskolás éveim alatt biológia szakkörös lévén, lehetőségem volt eljutni madárgyűrűzésre. Életre szóló élmény volt. Aztán ott volt Hortobágyon a Madárrezervátum és Tibi a bagollyal. És nem felejtem el a kedves sárgafejű királykát (Európa legkisebb madara) is a teraszon. Jó lenne viszont látni. Nem tagadom, megszerettem a madárkákat.

Most az egyik gyerek portálom rátaláltam egy lehetőségre. Madárröptetés a Madárdal tanösvényen. Jelentkeztünk. Bénák voltunk. Későn indultunk, aztán eltévedtünk, de a lényegre oda. Sajnos ez adott egy alaphangulatot a napnak, de el nem tudom mondani, hogy milyen jó a kezedből szemlélni egy ilyen kis élőlényt. Körbe a zsákokba ott csipogtak a madarak. Jó hangulata volt.

Rengeteg nádi madarat láttunk, azt nem mondom, hogy legközelebb sokat be fogok tudni azonosítani, de érdekes volt. És azt gondolom, hogy a gyerekek is élvezték. 

Elszánt voltam és mindjárt jelentkeztem egy felnőtteknek szóló madarak elengedésére. Így enyém volt volt a lehetőség, hogy a fakopáncsot, az egyik legkülönlegesebb madarat elengedjem. Bizony, megcirogathattam és útjára bocsáthattam.

Hédi bátor volt, egyedül kivitelezte egy madárka elengedését.

 

Hubu meg egyszerűen nem tudott betelni vele. Még, még, még. Erre Marci is összeszedte az összes bátorságát és velem útjára bocsátott egy szárnyast lényt. De aztán szép lassan elfogytak a madarak, így vándoroltunk a meglepetéshelyre. Útközben sok érdekeset hallottunk, de a meleg miatt az információ is elpárolgott.

Viszont itt-ott még akadt 1-2 zsák és Tibi egy igazán veszélyes fenevadat engedhetett útjára, egy fekete cinkét. A túra a temetőbe folytatódott, ahol meghallgattuk Müller István megemlékezést személyes élményekkel fűszerezve. 

Meleg miatt ez kihagyható lett volna, de akkor lemaradunk a nap fénypontjáról a pici bagolyfiókákról. Még simizni is lehetett őket. Huba igazán imádta őket.

A pocaktöltés kicsit necces volt, mert a híres Szúnyog-szigeti Csárdába csak készpénzt fogadtak el, de azért mindenki pocakja megtelt. A kaja tényleg fincsi volt. Majd a mólónál sziesztáztunk kicsit, hattyúkat néztünk. 

A meleget nehezen bírtam, így a pákozdi katonai emlékparkba menekültünk. Érdekes egy hely. Szervezetlen, várni kell, hogy kinyissák a külső termeket, nem voltam elégedett. 

  

A szimulátortól Hubát hamar kiebrudalták, annak ellenére, hogy nem vár rá senki. Marci igen élvezte. Hédi valamiért nem merte kipróbálni. Megismertük a külhoni katonákat. Hol is szolgáltak/nak. És hányan haltak meg. 

Bekukkanthattunk egy első világháborús katonai barakkba, Marci ki nem fogyott a kérdésekből. Így legalább mi is tanulhattunk. 

  

Végigsétáltunk a gyalogsági árokba. Gyerekek minden lyukba bebújtak.

A 48-as emlékmúzeum és a sorkatonaságról szóló kiállítás már nem igen fogott meg minket. Inkább igyekeztünk vissza a Madárdal tanösvényre. A 3 km-es Müller István tanösvényhez. A túrát kicsit ki akartuk bővíteni, a Dinnyési Templomkert Hagyományőrző Turisztikai Központ kertjéből akartunk indulni. Itt leírások szerint található egy interaktív tábla, ami sajnos már nem működött:(

 

De láttunk nádkévéket,

búzamezőt,

széna bálát,

szürke marhákat, akik a kilátót őrizték, így inkább azt kihagytuk délután, 

nádast, Tutajost.

Eljutottunk országútra, ahol Tibivel összezördültünk, hogy megéri-e így folytatni a tanösvényt. Én nyertem, megérte, mert eljutottunk egy lezárt területre (szürke marha legeltető helyre). Egy falusi néni aztán mondta, hogy nyugodtan folytathatjuk arra a tanösvényt. 

Fapallón is közlekedtünk (másik kedvencem), míg elértünk a célunkig, a gólyafészekig.

Hazafelé még útba ejtettük a nádtetejű kilátót, de már a tavakba és a madarkba se volt erőnk gyönyörködni. Mindenki elfáradt. Azért az M&M-es fagyi még mindenkinél lecsúszott.

Marci iskoláztatás folyt.

Ott tartottunk, hogy zenei felvételi a következő megmérettetés. Idén rendhagyó módon a zenei felvételin se vehetett részt a szülő. Ez elég nagy probléma volt, mert előtte Marcival megbeszéltem, hogy erre bemehetek... Az elején az adat egyeztetéséig bent maradhattam. Az elég volt arra, hogy Marci teljesen átmenjen passzívba. A kérdésekre nem vagy nehezen válaszolt. Pedig nagyon pozitívan indult. A név egyeztetés után az osztályfőnök (nagyon szimpatikus nő) rögtön tudta, hogy a nővére milyen okos... És Hubához is régi ismeretség fűzi Hédi reggeli úszásairól. De Marci rossz passzban volt, így nem érdekelte az egész. Többek között közölte, hogy NEM SZERET énekelni. Végül kiegyeztünk abban, hogy zenélni és a zenét nagyon szereti, ha énekelni nem is annyira. Mivel Marci nagyon nem akart kiengedni, ezért még a furulyázásnál bent maradhattam. Ment már neki jobban is, a végére elfáradt, de a tudását azért megmutatta (Orgona ága, legnehezebb számot választotta, legalább százszor elgyakoroltattam). Utána már egyedül maradt bent a felvételiztető tanárokkal. Rejtély mi történt bent. Azt tudom, hogy tapsolni, énekelni kellett (Elvesztettem zsebkendőmet választottuk), amit gyakoroltunk itthon sokat. De hogy Marci mennyire volt együttműködő, abba nem voltam biztos. Miután Blanka is végzett, és kijövetelkor mondtak néhány pozitív szót, biztosra vettem, hogy Marci ezzel elkaszálta magát. Nagyon dühös voltam rá. Beígértem, hogy a Petőfibe egyedül fog járni, én be nem teszem oda a lábam...

Aztán végre eljött az idő, amikor megtudtuk a tényleges teljesítményét. A bébi könnyű kéttannyelvű felvételin se remekelt a fiunk. Legalábbis a szóbelin szintén hasonló passzivitást mutathatott. Még a mese folytatására is egy nagy nulla pontot kapott, mikor itthon állandóan kitalált történeteket mesél. A memória feladatba messze alul teljesítette önmagát és a többi feladatnál is egyszerűbb volt 'nem tudom'-mal válaszolni, mint kicsit is törni magát. A kakukktojás feladat ment, ami Marci szerint nem is volt és az angol mondat visszamondása. De pl. még artikulációra is 0 pontot kapott, amikor tisztán, szépen beszél... Az írásbelin a teljesítménye tűrhető volt. Megérte gyakorolni. Azok a feladatok nagyjából mentek neki. Pontrács, sorozat, irányok... A betűsorból (p, q, b, d) a jó betű kiválasztásánál viszont valamiért többet hibázott. Pedig egész jól ismeri a betűket és ezt itthon tökéletesen teljesítette. A memóriánál szintén nem figyelt. És volt egy olyan alakzatkereső, amit lehet én se tudtam volna. Írásbelin legalább 80 %-ot elért. De az igazgatóhelyettes megmondta, hogy  szóbeli gyatra teljesítménye miatt, hiába van várólistán, kicsi a bekerülési esélye.

De láss csodát, a zeneibe teljesítette a felvételit!!! 6 gyereket szórtak ki, így 37-en teljesítették a felvételit. És ígéretet kaptam, hogy a zenei osztályba (testvére révén) biztosan bekerül. Ezzel megnyugodtam.

Majd jött a beiratkozás napja. Hédi barátnőjének anyukájára hallgatva, a nyelvi osztályba írattam. (Bár korábban mást mondott az igazgatóhelyettes.) Jött egy külföldi anyuka, segítettem fordítani, így még egy kis plusz pontot szereztem az igazgatóhelyettesnél. Azt mondta, hogy anyuka, Ön fel van véve. Gyorsan tudatosítottam a Marcit nevét. Ekkor már azt nyilatkozta, hogy nem mondja azt, hogy Marcit nem tudja felvenni a nyelvi osztályba, mert még sokan nem iratkoztak be. De ekkor már úgy voltam vele, hogy a zenei osztály tanárnője szuper, a nyelvi osztály pedig erős, mindegy melyik lesz. Attól tartottam kicsit, hogy Blankát másik osztályba veszik fel.

Elérkezett a felvételi eredmény napja. Ahol azt mondták, hogy Marcit felvették a nyelvi osztályba, és Blankát is! Lesz még egy ovistárs és egy furulyás társ is. Szóval egész kis csapat megy. Marci nem lesz úgy elveszve, mint Hédi, akinek nem hogy az osztályába, de az iskolába se volt nagyon ismerőse. Most már csak helyt kell állni! Mert bizony nyugton kell ülni, figyelni, szabályokat betartani... Éppen ezen izgulok. És pont szeptemberbe változik itthon is minden.

De meglesz a beígért Nerf party (szivacslövés), csak Tibi jöjjön egyszer időbe haza. Én nem vihetem el, mert pocakkal nem javasolt:( Nekem mondjuk szomorú nap lesz, mert kimaradok ebből a buliból, a fiam csillogó szeméből. Szegény Maci már nagyon-nagyon várja. 

Megszenvedtük ezt is, de szerencsére eddig jól alakult minden.

Ismét iskolás felvételi

Eljött az idő, amikor a Marcinak is iskolába kell mennie. Előtte kitaposott út áll. Az iskola adott, így nem kellett annyi foglalkozáson, iskolakóstolón részt vennie, mint két éve Hédinek. Ismerjük a lehetőségeket, illetve a képességeinket (értsd: nem akarom őket két helyre hordani). Adott, hogy Marci is a Bárdosba folytatja tanulmányait (bár nem körzetes iskola, így még lehet meglepetés). Optimista voltam. Azt gondoltam, ha Marci furulyázik a zeneoviba, akkor a zenei osztályba biztos a bejutás. Most éppen szkeptikus vagyok, és szeretném már lezárni ezt a témát.

Továbbra is azt gondolom, hogy a gyerek számára a leghasznosabb a nyelvi osztály. Egy idegen nyelv elsajátítása hatalmas kincs. Marci képessége megvan. Hédi mellett is ráragad egy-egy szó, ének. Okos fiú, ami érdekli, azt hihetetlen gyorsasággal megjegyzi. Csak a kulcsszó, ami érdekli... Ami nem, arra nehéz rávenni. Ha nem akar valamit, nincs az a nevelési módszer: szép szó - erőszak, ami megváltoztatná eredeti elhatározását. Emiatt félek, mi lesz vele az iskolába függetlenül az osztálytól. De ha akar, helyt tud állni a nyelvi osztályba is, ebbe biztos vagyok.

Mikor Hédit beírattuk, úgy voltam vele, a zenei osztály jó lesz a Marcinak. Szereti a zenét, jó mozgása van, jó ritmusérzékkel. A felvételi meglesz a furulyából. De Marci nem olyan lelkes furulyás, mint anno Hédi. Azért csinálja, hogy később gitározhasson. És Szandra néni is felvilágosított, hogy Marci nem énekel tisztán (nem az ő hibájából, oviba nem igen énekelnek), és a felvételin azt nézik... Mi lesz, ha sokan akarnak oda menni és Marci megmakacsolja magát???

Marad az 'A' osztály, azaz a maradék osztály (hokis, informatika), ahol mindig akadnak rossz gyerekek. Marci persze velük akar majd barátkozni, mert ők sokkal érdekesebbek. Lezüllik. Ezt nem akarom.

Múlt héten a nyelvi osztály felvételiére gyúrtunk. Szegényt tényleg egy héten át, amennyit csak lehetett nyúztam. Egy felvételire nem lehet ennyi idő alatt felkészülni, de a korábbi feladatokat begyakorolni talán igen. Pontrácsos feladatból legalább 30-at megcsinált, mert az volt a gyenge pontja. De az is kiderült, hogy sorozatokat se látott még korábban. Sajnos azt is láttam, hogy Marci figyelme egy feladatig tart, a felvételin pedig jóval több feladat várt rá. Hétfőn volt a nagy nap. Ügyesek voltunk, mert sikerült az első csoportra feliratkozni, így gyakorlatilag várakoznunk se kellett. Megnyugodtam, mikor láttam Anikó néni (Hédi angol tanára) van bent a felvételin. Bár Marci is ismerte,  mégse volt egyszerű bevarázsolni "bátor" fiúnkat. A szóbeli felépítése teljesen megváltozott, így a napokig ismételgetett kör és négyszög alakú tárgyak is kimaradt a feladatsorból. Voltak csoportos és egyéni feladatok is. Írásbelit szerencsére Hédiék osztályába írta, így oda otthonosan bement. Ki úgy jött, hogy bébi könnyű volt, kár volt annyit gyakorolni, és pontrács nem is szerepelt a feladatok között. Kb. ennyit tudtunk meg. Többet nem lehetett kihúzni fiúnkból. Feladatok, amiket mások meséltek, neki nem is voltak... Ezek után a bébi könnyűbe nem vagyok olyan biztos, de reménykedünk.

Most a zenei felvételire készülünk. Hédivel ott nem jártunk, így új lesz nekem is. Már a fejébe vertük a 'Két szál pünkösdrózsa' szövegét. Annyira nem énekelnek az oviba, hogy se a Marci, se a Blanka nem tud egy éneket se. Viszont a furulya óra után kitalálta, hogy ő nem a koncertre begyakorolt 'Elvesztettem zsebkendőmet' furulyázza, hanem a sokkal nehezebb 'Orgonaágát', mert azt kell jövő hétre gyakorolni. Mondanom se kell, hiába játszottuk már el vagy 50-szer, még mindig meg-meg akad, besípol. Szóval izgulok, mi lesz velünk holnap...

Így állunk most. Készülünk, várakozunk, reménykedünk, félünk. Legalábbis én:) We will see.

Mi kis tehetségünk

Kiről is szólhatna ez a bejegyzés, mint a Hédiről?!

Pénteken eredményhirdetésre mentünk. Annyit tudtunk, hogy 3 kerület diákjai közül az első húsz helyezettet hívták be a Zrínyi verseny eredményhirdetésére. Sokat kellett várni, míg megtudtuk az eredményt. Persze a sor végéről haladtak, 11 évfolyam diákjának eredményét ismertetve. Közbe pedig díjazták a szervezőket, iskolákat, tanárokat is... 

Hosszúra nyúlt a várakozás, mire megtudtuk, Hédi csapatban első helyezést ért el (azaz a  suli+ évfolyam 3 legjobb eredményt elért diákjának pontszámát összegezték), míg egyénibe 9. lett!!! Kapott könyveket, meg okleveleket. A tanárnő pedig hihetetlen boldog volt (Hédi még egy osztálytársa 12. lett). Mi pedig hihetetlen büszkék vagyunk rá. Megtérült a gyakorlásba fektetett energia. Remélem ez ad majd egy kis lendületet neki a folytatáshoz. Persze hallottam már a szájából, hogy "csak" 9, miért nem jobb. Bárhogy is nézni 3 kerület második osztályosai között benne lenni az első 10-ben, nem semmi!!!