Családi összeröffenés - Blanka vizit

Ma meglátogattuk Blanka babát, ismét jó sokan összejöttünk, már csak az apák ágáról a nagyszülők, a dédi mamák, illetve dédi papa hiányozott. A pontos létszám: 11 felnőtt +4 gyerek felállásban töltöttük Ildiéknél a délutánt. Mint kiderült hamarosan lesz alkalmunk nagyobb családi eseményre, ugyanis nemsokára sor kerül Marci és Blanka keresztelőjére.

Ilyen nagy családi létszámnál mindenki egyszerre beszél, próbáljuk túlharsogni a másikat, ráadásul a hallásunkkal is komoly problémák vannak néha, így kiabálunk, veszekszünk, mindenki mondja a magáét, és vannak ugye a kis porontyok, akik szintén megkövetelik a figyelmet. Domi elég halkan beszél, így őt azért nem értjük, míg Hédike sajnos lebetegedett, és mikor odaértünk pont aludt, ébredés után pedig elég megszeppent volt, amit nem csodálok, a hirtelen megnőtt létszám okán. De azért ha kell nekik valami, vagy ha kikerülnek a figyelem középpontjából, máris jelzik, nemcsak Hédi és Domi, de Marci is, aki tud reklamálni a saját babanyelvén, ha nem foglalkozunk vele.

Blanka baba szerencsére nemcsak az igazak álmát aludta ott tartózkodásunk alatt. Kicsit nézelődött, vizsgálgatta a kezét (bár Szabi szerint ez még nem lehetséges, de szerintem akkor is a kezét nézte, vagy csak nyújtózkodott, és én annak vettem:)). Szerintem negyedikként már nem kap olyan nagy figyelmet, mint anno a többiek, bár lehet ezt nem is bánja, mert eddig a néhány családi találka alkalmával rendszeresen egymás kezéből kapkodtuk ki a kölyköket:) Sőt, azt hiszem mostanság már inkább a felnőttek azok, akik hamarabb elfáradnak a babáktól:)

Természetesen ajándékokban sem volt hiány, Domi még nem szokta meg, hogy nem mindent ő kap. Persze lehet úgy gondolja, hogy minek Blankucinak, mikor még nem is tud velük mit kezdeni:) Keresztnagymamától csokikat is kaptak, így ma jól belakmározhattak mindenféle tiltott dologból. Szerencsére Tibit eléggé lefoglalta más teendő, így azt már nem látta, hogy a végén már folyamatosan sütiért kunyeráltak, és hát ki tud nekik nemet mondani?:) Ha az egyiknek megengedi az anyja, mondván a mai nap egészséges, tápláló étkezésének már úgyis lőttek, akkor hogy magyarázzam meg a másiknak, hogy ő nem kaphat?:)
Gyurmáztunk, duploztunk, kockavárat építettünk, Hédi Renivel autózott is. Egy kép erről, jókat kacagott azon, amikor az autók leröpültek az asztalról:)

Domi csak a gyurmázásig bírta egy helyben, majd inkább huncutkodott. Pl. megmássza a hátad, ha a földön ülsz:). Utána Hédi is követte Domi példáját, és elkezdtek a játéktartó dobozokon mászkálni, mert persze ami tilos, azt nagy élvezettel teszik:) Hédiben egyébként nagyon sok szeretet van, Renit is megpuszilgatta és megölelte:) Jah és igen, Hédinek nagy kedvence, a lábon csúszdázás. Az sem zavarja, hogy engem nem túl hosszú lábakkal áldott meg a sors, újra és újra kéri, „még egyszer”.


A rossz időnek köszönhetően a délutáni játszóterezésük elmaradt, de remélem nem hiányolták, és beérték velünk is a mai napra.

Rövid látogatás- kurta bejegyzés:)

Múlt hétvégén egy kis időt ismét Hédiékkel tölthettem. Szombaton késő délután az Ikeában csatlakoztam Szabiékhoz, akik a délután nagy részét a házuk berendezésének tervezgetésével töltötték. Szabiék elmondása szerint Hédike is élvezte a bútorok és a játékok kipróbálását. Hazafelé már a villamoson bealudt, és mint kiderült ilyenkor már semmire nem ébred fel reggelig. Azt hittem a korai alvásnak köszönhetően már hajnali 6 (nekem az még hajnal :) )körül Hédire fogunk ébredni, de szerencsére nem:) Egy kép arról, milyen fura pózokban tudnak aludni ezek a kis csöppségek:)


Reggeli készülődés közben Hédike a legszebb mondatot mondta nekem: „Linda szeretlek”:) És Nem én kérdezgettem, hogy Hédike szeretsz-e:)


Sajnos a játszótéren történt egy kisebb baleset. A nagyobbaknak való játszótéren voltunk, ahol nincsen bébihinta, így Hédike kipróbálta a másikat. Semmi gond nem volt elég sokáig, Hédi ügyesen kapaszkodott, nem löktem nagy lendülettel sem, viszont a végére elfáradhatott, mert elengedte az egyik kezével és akkor megtörtént a baj. Leesett róla szegénykém. Először azt hittem, hogy megúszta sérülés nélkül, de mikor közelebb értem és ő is ráeszmélt, hogy mi is történt, akkor nagyon elkezdett sírni és láttam, hogy ömlik a szájából a vér… Felrepedt neki elöl is, meg belül is, szerencsére mire hazaértünk elállt a vérzés. Később már csak a feldagadt szája jelezte a balesetet. A kedve is visszatért egy kis alvás után.


Marcika kapott egy kis almát délután. Először Hédi etette, aranyos volt. Úgy etette, mint a játék babát, kicsit odatette a szájához, talán még azt is mondta, hogy hamm vagy egyél Marci, és már adta is következő falatot. Aztán következhettem én, de hiába volt minden próbálkozás, mindent kiköpött Marci.:) Úgy tűnik az alma neki sem lesz a kedvence (egyelőre).


Másnap reggel elbúcsúztam tőlük, hogy én is kicsit megcsodálhassam Blanka babát. Szabiék is jöttek volna, de sajnos Domi elkapott valami vírust, így inkább otthon maradtak. Domi persze nem viselte jól, hogy nem találkozhat Hédivel. Lementünk délután a játszótérre, ő pedig azt hitte, hogy Szabiékhoz megyünk, mikor mondtuk neki, hogy csak a játszótérre, elkezdett sírni, és azt kiabálta, hogy „Hédihez akarok”!:)

Mivel Szabi ritkán jut el a blogírásig, így bátorkodom még két képet felrakni róluk, mert nekem nagyon tetszenek:) (Max. majd utólag Szabi átrakod egy másik bejegyzésbe, innen meg kitörlöd:) )

A nap képe

Mindig meglepődök, hogy milyen pozíciókba képesek a kisgyerekek aludni. Azt hiszem ez a mai a csúcs. Hédinek kell még a du.-i alvás. Bármennyire küzd is ellene, néha már nem bírja vagy ő tiltakozással, vagy a teste és egyszer csak kikapcsol. Ma az utóbbi történt. Ebéd után, már nem csak nekik, nekem is hiányzott néhány óra alvás. Hédit hosszasan próbáltam kényszeríteni, hogy feküdjön mellénk, vagy legalább minket hagyjon békén és ne körülöttünk (főleg a Marci körül) ugráljon. Sikertelenül. Elkezdtem Marcit etetni. Ő is rá lett szoktatva, hogy cicin aludjon el :( Baba korában evés közben mindig bealudt, aztán megszokta ezt az elalvási módot. Szóval Hédi kitalálta, hogy csúszdázik az ágyról, a takaróval. Leért. Majd sírt, hogy szedjem fel. Én fáradt voltam, nem érdekelt, hogy visít, végre Marci eszik, ilyen lehetőséget pedig nem akartam elpuskázni. Egy darabig még halk zörej hallatszott, majd csend. Marci elaludt, én pedig erőt vettem magamon, és megnéztem mi történhetett a Hédivel. Ez a látvány tárulkozott elém :) Mint aki jól bepiált :)

Élő tudósítás Blanka babáról

Tegnap elérkezett a nagy nap, hogy élőbe is láthassam és foghassam Blankucit. Korábban érkeztünk a tervezetnél. Délelőtt hivatalos ügyeket akartam intézni, de már az első helyen (FŐGÁZ) elment a kedvem az egésztől a hosszú sor láttán (nyitás előtt 5 perccel). Mivel Karcsi jelezte, hogy Domi már nagyon vár minket, inkább őt választottam :) A nagy összeborulás elmaradt a Hédivel, de azért abban ismét nagy volt az összhang, hogyan dúljuk fel a frissen kisikált lakást. Mikor Karcsi megunta a csibészkedésüket, lementünk a játszótérre. A gyerekek nagyot motoroztak, csúszdáztak, én pedig izgatottan vártam a legkisebb jövendő haramiát. Végül ebéd közben csak befutottak a pici babával.

Blanka hihetetlenül apró. Már rég volt Marci születése, vagy ennyit számít az a pár deka, néhány centi, de igen pindurinak tűnik. Nem beszélve arról, ha Marci is mellette van, Blanka elveszik mellette. Szerintem Buci baba méreteket ölt. Leginkább egy kiscicára hasonlít, ahogy fészkelődik az ember vállán. Sajnos ott tartózkodásunk alatt végig aludt, vagyis evett és aludt, mint egy igazi kisbaba, úgyh. egy alvó baba tartásában kellett kiélnem minden dajkálós hajlamom. Sokan azt mondják, hogy az újszülöttek nem annyira szépek. Pedig Blanka is egy cuki kis teremtés. Mi tagadás, elfogadnám :)

Hédi, Domi alaposan megtanulmányozták a pici babát. Érdeklődve figyelték a szoptatás, pelenkázás minden mozzanatát, mintha sose láttak volna olyat. Egy darabig még az Ildin csüngtek, de aztán visszaálltak a régi kerékvágásukba, mintha mi se változott volna. A két kis Haramia folytatta a bulizást, ők a nagy haverok. Jó látni, hogy így rajonganak egymásért. Remélem a Blanka és a Marci is ilyen jól kijönnek majd, ennyire kötődni fognak egymáshoz.

Fogas kérdés

Találós kérdés: Kinek a foga nő?

Hasonló helyzetbe kerültünk, mint anno az Ildiék. Domi fogát pár hónapos korától várták, ami majdnem 1 évet váratott magára. Én azért ennyire nem estem túlzásba, csupán 1 hónapja várom az apró fehérséget kisfiam szájába. Mindent szájba vesz, ínyével csiszatol, nyáladzik, szóval a fognövésre utaló jelek hiánytalanul megvannak. Hédinek félévesen bújt ki az első foga, pár héttel miért ne jöhetne előbb Marci fogacskája.

De hiába kukucskálok Marci szájába, nem fehérlik semmi benne. Hiába rágicsálja jóízűen a kezem, nem érzem a kis hegyes tüskéket.

Hédi ismét rákapott a rágicsálás ízére. Vagyis ő leginkább csak a szájába veszi a tárgyakat. Gyakran ő is az egész öklét bekapja, ahogy a Marci is, de nála már elég rosszul néz ki a dolog. Volt, hogy már gémkapcsot horgásztam ki a szájából, na akkor megrémültem és azóta ismét figyelek, mit hol hagyok. Hédinél nem egyszerű, mert ő már mindent elér... És persze erőteljesen tiltok, már amennyire Hédinél lehet valamit, minden ilyen irányú cselekedetet. Azt gondoltam, hogy a Marcit utánozza. És ha a Marcinak legális mindent szájba venni, neki is. De lehet nem csak ez állt a háttérben.

Egyik nap úgy esett, hogy valamiért a szájába kotorásztam. És vajon mit láttam?! Nála véltem felfedezni két már nem is olyan aprócska tüskét. Hédi fogszámának változását annyira nem követtem nyomon, de abba biztos vagyok, hogy jópár hónapja 16-nál stagnált. Most átlósan két hátsó foga is nő. Azt csak halkan jegyzem meg, nem oda vártam őket :D Hiába is tapogattam eddig a kis rést, nem is onnan hiányoztak, hanem leghátulról.