Fülsapka

Tegnap eszement áron, de sikerül beszerezni a fülsapkát. Most várjuk tőle a csodát :) Amennyi öntömjénező papírt mellékeltek hozzá, még magasabbra tettem az elvárásokat vele szembe. Egyébként nagyon cukik benne a gyerekek. Hédi se akart kimaradni belőle és ráerőltette a fejére :). A meleg ártani nem árthat, egyetlen hátránya csak, hogy nagyon körülményes a melegítése. Reméljük használatával tényleg elkerülhetjük a fülgyulladást.

Marcika beteg - László Kórház

Ha van olyan, hogy Hédike beteg, akkor Marcika se maradhat ki a buliból :( Amikor pár nap kihagyás után, hétfő éjjel Hédi erősen köhögött, folyt az orra és erős hőemelkedése volt, már kezdtem félni. Nem őt féltettem, persze annak se örültem, hogy ő beteg lesz, de valahogy neki sokkal jobb az immunrendszere, mint a Marcinak. Könnyebben gyógyul, hamarabb legyőzi a kórt, nem jelentkeznek olyan rossz tünetek (pl. magas láz, fülfolyás) és nem utolsó sorban idősebb még ha csak picivel is. Féltem, hogy nehogy elérje Marcit és főleg ne a fülét. Nem akarom, hogy ő is megsüketüljön, mint én. Ráadásul a héten még a Szent László Kórházba is el kellett jutnom vele, még hozzá egészségesen. A gyerekorvosnak se tetszik, hogy egy hónapon belül kétszer folyt a füle, így beutalt minket, hogy nézzék meg ott alaposan. Itthon kész patikával rendelkezünk, bár már ciklikusan jönnek vissza a gyógyszerek, mert annyi van itthon. Pedig utálom a gyógyszereket és erősen szelektálom is, hogy mikor mit adok be. Hédinél egy hét alatt két vírust küzdöttünk le, egy hasfájóst (köhögés miatt a mellkasfájdalom a pocakjába sugárzott), majd egy fülfájósat. Péntekre, amikor itthon tudtam én is maradni, hogy elvigyem Marcit a talán az ország legjobb fülészetére, elkezdett kicsit köhögni. Ha már itthon maradtam, akkor elvittem őket (Hédit is, lásd Linda bejegyzése) a világ végére, hogy az okosok megállapítsák, mi is lehet Marci baja. Vesztenivalónk nem volt, max. egy potyautunk.

A kórház környéke totál lepusztult, az épületről nem is beszélve, ráadásul nem is volt gyerek részleg. Szóval elkeseredtem, hogy hova is lettünk küldve. Hamar behívtak minket, szerencsére az eszközök (mikroszkóp, tympanogram) modernek voltak és a doki is kedvesen viselkedett velünk (ruha teszi az embert :D).

Marcinak szerencsére nagy baja nincs, ép, normál hallójárata van. Ez a doki is arra jutott, mint a Dúl, hogy Hédi hozhatja haza a betegségeket, amit a Marci megszenved. És az ő javaslata, hogy Hédi ne járjon bölcsibe és akkor Marci se lesz beteg. Mint a vizsgálat végén kiderült, azt hitte terhes vagyok, mert kismama szoknyába mentem (gondolom ezért nem fogta fel, hogy nem én vagyok otthon a Marcival, és Hédinek miért kell bölcsibe járnia), még a Marcit is fel akarta öltöztetni, hogy segítsen :D

Persze ezek után a gyerekorvos is azzal jött, hogy a Hédi ne menjen bölcsibe február végéig. Úgyh. most teljesen elbizonytalanodtam, hogy jól döntöttem-e, hogy szeptembertől visszamentem az egyetemre. Bár Ildinél és Lindánál tudom, jó helye van Marcinak, Hédi pedig ahhoz képest, hogy nem akart ma bölcsibe menni, rögtön belevetette magát a játékba, úgy kellett szólni, hogy a puszimról megfeledkezett, mégis most úgy érzem a Marcinak ártottam ezzel. Jár az agyam, hogyan oldjam meg Hédi itthon maradását. Mert ha februárig nem viszem Hédit bölcsibe, tuti nem tartják fent nekünk helyet. Ildire nem ruházhatok még egy gyereket. És bár februártól nincs ösztöndíjam, azaz akár itthon is maradhatnék, de akkor a PhD-mról is elbúcsúzhatok. Marcinak szüksége van rám, de 4 óra távollét csak nem viseli meg ennyire, utána úgyis hozzám van nőve. Hédi bár imád velünk otthon lenni, és nehezen szánja rá magát az indulásra, de tudom, ott már jól érzi magát. Ha Marcit kis ideig meg tudnánk óvni a betegségektől, előbb-utóbb találkozni fog velük és mi garantálja, hogy akkor jobban fog reagálni rájuk. És nem utolsósorban, ha Hédit ki is venném, itt lesz a Domi is, aki legalább akkora vírusgazda. Szóval most rágódom, hogyan lenne a legjobb. Melyik lenne a legjobb megoldás. Minden marad a régiben, reménykedünk, hogy többet nem lesz a füle beteg vagy lemondok a terveimről a biztosabb, de közel se biztos jelen és a bizonytalanabb jövő érdekében. És az a baj, hogy ez se lenne garancia arra, hogy Marci többet nem lesz beteg, nem szed össze valamit itt-ott, mert burokba sajnos nem tarthatom.

A fülésznek ami jó ötlete volt viszont, hogy vegyünk fülsapkát, úgyh. most megpróbálok egyet beszerezni és melegíteni a fülét, hátha segít megelőzni egy újabb fülgyulladást. Említette továbbra az orrmandula kivételét, de még túl fiatalnak tartja hozzá a Marcit, javasolt életkor 2 év, de minimum 1,5 éves koráig húzzuk ki. Bár én kétszer már túléltem ezt a műtétet, azért szeretném megkímélni szegény gyereket tőle. Meggyőződésem, hogy nem véletlenül van ott az a mandula.

Marci amúgy hétvégére belázasodott. És bár már kifelé menőbe van, a doktor bácsi hörghurutot állapított meg, felírt neki egy kisebb gyógyszertárat, amit most nagy ijedtségembe be is fogok adni.

A bölcsibe pedig szerencsésnek tituláltak bennünket, hogy ilyen ritkán betegek a gyerekek. Pedig szerintem november óta szinte kimaradás nélkül valamelyik az, ha az orrfolyást is annak vesszük. De ezek szerint lehetne rosszabb is a helyzet.

Gondolkodási időm pedig még van, hogyan tovább, mert a héten muszáj dolgoznom, ha piros hó is esik, jövő hét pedig síelés.

Hédike beteg

Sajnos a héten ismét összeszedett valamit Hédó. Kedden délután lázasan ébredt a bölcsiben. Szabiék szerencséjére épp Pesten voltam, így nem kellett a munkából kimaradniuk. Habár a Marcit vállaltam át két napra Ilditől, így végül két gyerek jutott nekem. Elérkezett a rettegett feladat, egyedül a két gyerekkel. Amit sikeresen abszolváltam:)
Szerda reggelre Hédinek már semmi baja nem volt, így nem volt sírás, se anya után vágyakozás (na jó, utóbbi egyszer-kétszer elhangzott…). A reggelt a padlástéren kezdtük. Elég nagy tér van a vasúti pályának, és a sátras alagútnak (nem tudom mi a neve), így egy-másfél órát simán eljátszanak fent. Marci hamarabb megunja, hogy Hédi nem engedi becsatlakozni (rombolni). Hédi főleg azt játssza, hogy alszanak vonatok:) Marcival addig a telefonommal játszunk, vagy csak pihengetünk az ágyon. Nem, nem lehet megunni, hogy hozzámbújik, hogy befészkeli magát az ölembe:) (És ahhoz sincs szívem, hogy megtiltsam nekik, hogy az új telommal játszanak. Hédi nagyon szereti a csengettyű nevű alkalmazást, napi többször is elindíttatja a Hull a pelyhest, a Jingle bells-t meg énekelnem kell).
Kedden hamar elaltattam Marcit, így Hédi választhatott, hogy mivel töltsük el a csak vele foglalkozom időt. Gyurma és duplo mellett döntött. Duplóból egy olyan házat építettünk, amin se ablak, se ajtó, mert még mindig fél a farkastól. Hiába mondom neki, hogy a városban nincsenek farkasok (kérdeztem hol van ez a ház, amit építünk, nálunk, vagyis ahogy Hédi mondja: Dunaiváros:) ). Lehet, hogy mostantól majd a rókáktól fog félni, mert meséltem neki, hogy azok inkább előfordulnak a településeken, Pécsett sokszor láttam a városban meg egyszer Balatonon is volt a víznél, ahova járunk fürdeni:)
Mikor hazaért Szabi Hédit próbálta altatni, én meg főzni Marcival… Hihetetlen, hogy milyen erő van bennük. Nem tudtam egyszerűen főzni tőle. Odaállt a konyhapult és közém, elkezdett tolni és lökdösni, hogy ne az ebédet készítsem, hanem inkább vegyem fel.
Másnap reggel elég korán kukorékoltak, de még visszaaludtak, így anya és apa nem várta meg, hogy felébredjenek. Hédi nagy hévvel mesélte, hogy azért aludt ilyen sokáig, mert nem tudott aludni a Marcitól este:D (Nem mondtam neki, hogy én meg nem tudtam tőle reggel:) ). Amíg aludtak, csináltam magunknak reggelit, meg elkezdtem az ebédet is előkészíteni. Már értem, hogy Szabi miért ilyen vékony. Gondoltam négytojásos rántotta hármunknak elég lesz… Hát nekem nem maradt egy falat sem:) Sőt, Hédi még bevágott egy fél mogyorós csigát… (hányingere is lett tőle…). Marcinak nagyon ízlenek a krémleveseim. Mi tagadás, jó érzés:) Jóízűen eszi, egyszerűen szeretem nézni közben(most már értem mamát, hogy miért szereti nézni, amikor mi eszünk).
Ebéd után már csak úgy ment Marci altatása, hogy Hédinek két Bogyó és Babócát is engedélyeztem megnézni a gépemen. Szabi kicsit később jött, de nem volt gond így sem. Vagyis utána már igen. Említette Hédi, hogy fáj a füle, de nem zavarta játék közben. Viszont Szabinak már nagyon sírt. El kellett vinni újra orvoshoz (nem nézte meg nagyon a doki, annyit fűzött hozzá, hogy ez is a vírus miatt van). Bár szerintem az is közrejátszott a sírásban, és a pénteki tapasztalatom is ez, hogy figyelemfelkeltésnek is használja Hédi, amikor valami mást szeretne csinálni Szabi (pl. takarítani). De nem csak Hédi reakciója ez, hanem Marcié is… Mind a kettő legszívesebben kisajátítani az anyját:)
Pénteken sajnos bekavartak a melóval, így Szabinak két gyerekkel kellett fülészetre vinnie Marcit. Mire szóltak, hogy mégse kell mennem addigra persze majdnem dél volt. Érdekes mikor egész nap velük vagyok, mindig kicsit besokallok, viszont ha nincsenek ott, akkor meg nagyon hiányoznak. Így átmentem Ildiékhez kicsit Blankázni:)

3 éves 3 torta

Hédi egész hétvégén vendégeket várt. Mindig kérdezte mikor jön már Jutka, Marci és Mókus (a farkastól fél, mert a Domi is, így őt nem hívta meg). És kik ők? A Télapó és Ezüstmackó mese szereplői. Nem tudom, hogy jutottak eszébe, mert a bábozás óta nem néztük meg diafilmen és nem is beszéltünk róla, de mégis időnként beugrik neki egy-egy mozzanat. Pl. Egy tüsszentés után, elmesélte, mikor a Mókus tüsszentett Hapci, Hapci és Marci egészséget kívánt a Kicsi Mókus gyereknek. Nem lehetett olyan rossz előadás, ha ilyen nagy hatással volt a 3 évesünkre.

Ha a várva várt vendégek nem is, de a Zsuzsai Dédi (Hédi így hívja, ha van Dunai, Fityei, akkor csak Zsuzsai lehet :)) megérkezett. Nem is akármivel, egy szép nagy gesztenye tortával.

Ez már a 3. születésnapi tortája, hiába 3 évesnek 3 torta jár :) Olyannyira megtanulta a gyertyafújást, hogy egy lélegzetvétellel elfújta az összeset :) Mindketten szépen lakmároztak belőle.

Marcika ismét próbálkozott az önálló evéssel, kézzel már nem is akar hozzányúlni a hamihoz. Most viszont a gyakorlást jobban élvezte, mint az evést.

Du. Tomasz érkezett hozzánk. Még jobban szívembe zártam, hiszen ő az egyetlen, aki mindig kapható egy kis társasozásra, és végre kipróbálhattam a legújabb piacolt játékot (San Fransisco) :) Tibivel sajnos kevesek voltunk hozzá. A társas tetszik, de megállapítottam, hogy többen még jobb lenne játszani vele. Várom a jelentkezőket :D

Domiék is minden nap meglátogattak Bennünket, hétfőn Tibi meg is jegyezte, hogy milyen furcsa, hogy csak két gyerek van itthon. Domival természetesen ismét meg lettek gyújtva a gyertyák :) Volt nagy rumli-lárma-kacagás-veszekedés :) De szeretem, ha itt vannak velünk.

Vasárnap pedig elkészültek a jelenlegi kedvenc képeim:

Totyogó Marcika és nem akarok bölcsibe menni Hédike

Néhány napot ismét a gyerekekkel töltöttem (vagyis inkább délelőttöt:) ). Meg akartam könnyíteni Idli dolgát a költözéshez, így elvállaltam Marcit. Szerencsére már egyáltalán nem félek attól, hogy jaj mi lesz ha nagyon sír Szabi vagy Tibi után (ez egy másik félelmem volt eddig, hogy annyira bőg, hogy nem tudom megnyugtatni és haza kell hívnom Szabit a munkából:D). Nem mentem előbb sem, hogy megszokjon újra (igaz csak kicsit több mint egy hétig nem látott), mert úgy érzem már teljesen elfogadta, hogy néha én vigyázok rá. Hédinek már kicsit nehezebben ment a bölcsibe visszaszokás az ünnepek után. Mindent kitalált reggel, hogy ne kelljen mennie. Még éhes vagyok, még reggelizni akarok, Linda még olvass, közben befészkelte magát az ölembe, hátha úgy nem kell elindulnia. Ő is itthon akar maradni… Szerencsére még nem kérdezi, hogy ha a Marci itthon maradhat, akkor ő miért nem.

Néhány hete meg Hédivel maradtam otthon, mert beteg volt, elkapott valami vírust. Először azt hittük, hogy csak izomláza van, mert előző délután-este a játszóházban voltak. Aztán mire beértek a bölcsibe, az egész teste tele lett kiütéssel. Mind a két gyereket nem vállaltam be, mert nem akarom, hogy bármelyikük is úgy érezze, hogy nem foglalkozom vele, együtt meg még nem annyira tudnak játszani. (Próbáltam, Hédi gyurmázni szeretett volna, de Marci inkább csak a földre dobálta a kellékeket). Ráadásul megint betett nekem a rendelt pizza, így sok hasznom nem vette Szabi azon a héten. Több nap is otthon kellett maradnia. Hédivel jól elvoltunk. Előtte gyűjtöttem néhány ötletet, hogy mivel is töltsük el kreatívan és hasznosan az időt. Végül a festés mellett döntöttem. Ugyan Hédike nem mehetett ki az utcára, így csak én gyűjtöttem a faleveleket hozzá - amit persze más előtte le szokott préselni… -, de nekünk így is megfelelt. Festettünk rá, lenyomatoztunk vele, körberajzoltuk. Nagyon élvezte Hédi. Utána wc gurigából baglyot formáztam, azt is befestés céljából. Hédié inkább egy papagáj lett, az enyém meg egy krampusz (amit először ördögnek neveztem, de Szabi rám szólt, hogy gyerekeknek ilyet nem mondunk:) ). Azt viszont továbbra sem értem, hogy tud elaludni a bölcsiben délben… Nekem nem hajlandó sosem. Lehunyta a szemét egy pillanatra, majd felpattant és közölte, hogy ő megpróbálta… :D

Visszatérve erre a hétre. Pénteken végül Ildiék mégis átjöttek, elnapolta a dobozolást. Főleg, hogy Domi nem ment oviba a héten, így amúgy sem lett volna sok ideje rá.
Nem tudom a hegedű miért jön be mindegyik gyereknek ennyire… eldugtam, de Domi addig nyaggatott, míg oda nem adtam neki. Marci detto, azzal a különbséggel, hogy ő egyelőre csak nem hajlandó letenni (mint Hédi…).
Marci tündérpofa. Bármeddig el tudnám nézni, ahogy totyog, és közben cipel magával játékokat pl. Hédi orvosi táskáját:) Mindig egy kicsit megy, megáll, rogyaszt, vigyorog, és indul tovább. Majd odaér a kiszemelthez, belekapaszkodik, aztán nyújtja a kis kezét, hogy vegyük fel:) Blankával is sikerült végre sírás nélkül kicsit kettesben lennem:) Bár most sem tudtam igazán eldönteni, hogy sírni készül vagy nevetni. De szerintem ő maga sem:) Azért fél óra után úgy döntöttem, hogy inkább felhívom Ildit, jöjjenek haza a parkból, nehogy elkezdjen sírni:) Blanka is mutatja már a kezével a dolgokat, hogy mit nevezzünk meg, mit adjunk oda, mivel játsszunk.
Marcikának mostanában jó az étvágya. Nagyon ízlett neki a túrógombócom (ötöt is bevágott belőle!). Sőt, egyedül próbálkozott enni. Szerintem csak ezért evett ennyit, mert tetszett neki, hogy egyedül is tudja használni a kanalat:) és mert persze közben agyondicsértem:)


Új szavakat is tud. A zenélő játékokon pl. mindegyiknél mondja, hogy „kapcs”, vagyis kapcsoljam be. A többi játéknál pedig azt mondja, hogy „se”, vagyis segítsek neki:) Hédi laptopja után is mondja az angol elköszönést (bye!:)) Mást most nem jegyeztem meg:) Estére már eléggé kidőlt a Marci. Tibi waffelt sütött:), amit ő is imád. Hiába volt fáradt, hiába nem tudott már megtenni úgy két lépést sem, hogy ne essen a földre, a waffelt semmi pénzért nem engedte volna el, rakta volna le (egy óvatlan pillanatban még Blanka is tört le belőle magának, persze ő még nem ehet, úgyhogy résen kellett lenni, hogy mit szed fel Marci után a földről). Vagy állt a nagyok mellett, a kis waffelját szorongatva, és remélte, hogy ő is becsatlakozhat…
Hiú remények… Nagyon irigy Domi és Hédi (egymással is). Persze egyrészt megértem őket, hiszen Marci még a rombolást élvezi legtöbbször, na de amint odaér hozzájuk, közlik, hogy akkor gyorsan pakoljuk el. Sőt, még a dicséretet is elvárja Domi, hogy milyen ügyes, hogy rendet rak!:D Utána még Tibit is kiosztotta erősen gesztikulálva a kezével, hogy na de Keresztapa most pakoltam el, mit csinálsz azzal?!:D


Meg mindig azzal szívatja Hédit, hogy hazaviszi valamelyik játékát. Amire Hédi meg teljesen kiakad. Volt már olyan este, hogy nem akart aludni, mert félt, hogy a Domi elviszi a labdáját. Hiába dugta el a Szabi, gondolván, hogy ezzel a probléma letudva, és befejezi Hédi a bőgést, nem. Utána azt kérdezgette, hogy jó helyre dugta-e el, mert biztos, hogy meg fogja találni. :D Ettől függetlenül tündéri, ahogy eljátszanak egymással és közben dumálnak az élet nagy dolgairól:)

Sok fénykép sajnos most sem nagyon készült, mert az új gépemet még nem igazán tudom használni…
Azért a kedvenc karácsonyi képem megmutatom Marcikáról: