Zichy kastély

A négynapos ünnep és az üdülési csekk adta lehetőségeket kihasználva, elmentünk egyet pihenni. Most a Zichy kastély volt a célpontunk. Már decemberben el akartunk jutni ide, de mikor rájöttünk, hogy csak májusban jár le az üdülési csekkünk, elhalasztottunk. De jól tettük. Gyönyörű időt sikerült kifogni, a tavasz már biztosan elért hozzánk.

Késő délelőtti indulást néztünk ki. Persze így is sikerült rohanva indulnunk. Marcit már indulás előtti percekbe elaltattuk, hogy legalább ő ne csüngjön majcsi módjára rajtam, hiszen ha álmos, nem jó neki semmi se, sehol se csak a kezembe. A vonatút 95 %-át végigaludta, így sok gond nem volt vele. A 10 perc buszozás pedig elég rövid volt ahhoz, hogy kíváncsian nézelődjön róla. Hédire se lehet panasz, szépen elvolt, egy csoki beflammolása után nekiláttunk az Anna, Peti könyvnek, és mire megérkeztünk, elolvastuk az egészet. Bikácsról már csak egy "kis" séta (2,7 km) választott el Bikács - Kistápé Ligettől, ahol a szállásunk volt.

Nagyon szép tágas szobát kaptunk, a világítás azért hagyott némi kívánni valót. Néhány éjjeli lámpa és egy állólámpa adta az összes fényt, ami szerintem csak hangulatvilágításnak volt jó. A kilátás viszont kárpótolt érte, meseszép volt. Egy tóra láttunk rá, amit fűzfák vették körül. Sarokszoba révén, az erkélyünk is megfelelően szigetelt volt, azaz tényleg egy lakatlan tisztásra emlékeztetett.

 

Hédi örült a vízpartnak, bár nem igazán fogadta el, hogy ez nem a Duna. Mindig mondta, hogy ő a Dunához akar menni, köveket dobálni. Szegény ebbe korlátozva volt, mert hamar eluntam ott a gyerekek felügyeletét. Persze ezt a tevékenységet Marci is hamar megtanulta és nagy élvezettel szedte a köveket és cipelte a vízhez, hogy a végén nagy placcsanással eltűnjenek.

A kaja is tűrhető volt, svédasztalos (2-3 fajta választékkal). A reggeli jobbra sikerült, tényleg bőségesnek nevezhető, a vacsora kevésbé, sajnos sose hiányzott a gomba, és sajnos nem mindenből a legjobb alapanyagot használták. Pl. sonka helyett zalahús-szerűség volt a tésztán. Gyerekek minden nap tésztát fogyasztottak. Szerencsére én se maradtam sose éhes. Csak legalább egy desszertbe rakhattak volna csokit... Marci megtanult szívószállal inni, ez volt az egyik igazi nagy fejlődése a hétvégén. No meg rengeteget bővült a szókincse, legfőképpen állatnevekkel.

Természetesen olyan helyet választottam, ahol állatból nincs hiány, és akad legalább egy csacsi is :) Sőt azt is kiderítettük, hogy be lehet hozzá menni. Első nap morogtam, hogy minek hirdetik, hogy a szállodának van állatsimogatója, ha egyetlen állatot se lehet megsimogatni a kutyán kívül. De aztán kiderült, hogy a csacsihoz be lehet menni, csak kerítést kell mászni :) Akadtak még kecskék, barik,

őzike gidák (nagyon félősek), tyúkok,

kacsák, libák, emuk,

nyuszik,

fácánok, pávák. Marci is elég jól megtanulta a nevüket, sőt ő nem olyan félős a simogatásba sem. Többször megtépte a szamarat. 

A kutya meg már menekült Tőle, ha meglátta. (Pedig őt nem bántotta). 

Olyan cuki volt, ahogy ment utána és mondta, hogy gyeje, gyeje, és a kezével is hívta :) A kutya meg iszkolt. Kétszer körbekergette így az istálló körül, utána pedig elrángattam szegényt, hogy hagyjuk szegény ebet. És ezt többször megismételték minden nap. Pedig első nap nagy haverok voltak. A kutyus ki is feküdt neki, hogy dögönyözze.

Hédi is egészen megbarátkozott az állatsereglettel. Szombaton reggel elvittem állatetetésre. Bár nekem nagy csalódást okozott, mert a gyerek nem vehetett részt benne (ahogy írták), csak nézhette, már ha látott belőle vmit, hogyan adnak nekik hamit, és hogyan ganéjozták ki őket. Hédinek mégis élmény volt, mert utána mindig az istállóba akar menni. Mondjuk az is mozgatta a gondolatait, hogy volt egy kiscsikó, akit pont akkor választották el az anyukájától. Záporoztak a témával kapcsolatba a kérdések. Hol az anyukája, melyik az anyukája, miért nincs vele... Mint kiderült két hétig sír az anyja után a kiscsikó is. Az nekem is újdonság volt, hogy az istállóba 1 perc alatt trágyaszagúvá lehet válni, és ezt a parfümöt viselheti egész nap az ember, mert ki se szellőzik. Hédi bátran simogatta már a pacikat, amíg meg nem mozdultak :) Utolsó nap nyuszikat és csacsikat etetett. Ez kellett neki, mert teljesen feloldódott az állatokkal szembe. Ezek után ő akarta megsimogatni őket! Meg se kellett kérdezni. Beszélgetett az állatokkal, hosszasan. Hozta a nyuszinak a füvet, 

csacsinak a hosszú szénát (sajnos nekünk kellett keresgélni).

Amíg Marci a napközbeni alvását folytatta, addig fürdeni szoktunk. Pezsgőfürdős medence volt. Hédi kölcsönkapott egy úszógumit és egy labdát (mi béna módon otthon felejtettük), olyan boldog volt vele :) Onnantól újra igazi vízi manóvá vált. Tibi csúszdáztatta a "Forráson" (magasból, nagy erővel jön le a víz), az volt a másik kedvenc. Állva, ülve, fekve. Tibinek meg jó kis erősítő gyakorlat.

Hédi póni-lovagolt, most hősiesen viselte (önkéntesen ment). Bár csak 15 percre fizettük be, szerintem kevesebb is elég lett volna neki, mert hamar elfáradt. Először félt, de nem szólt (megígérte, hogy a ló hátán marad), a végére elég jól feloldódott és már beszélgetett is. Azért másnap nem akart menni, viszont azt mondta, ha legközelebb jövünk, újra szeretne lovagolni.

Lovas-kocsikáztunk is (sajnos nem a hintón, mert az két személyes, és nem szeretik, ha a gyerekeket ölbe fogják rajta, és hó hiányába szánon sem),

ahol végkimerülésbe elaludt Hédi,

 kis híján Marci is.

A szálloda programokat is szervezett. Néhányan részt vettünk. Megnéztük a csikós bemutatót, de nagyon rövid volt. Ráadásul nem is a lovaglásra, sokkal inkább az ostor használatra élezték ki az egészet. Lefektették, leültették a lovat. A lovas ráállt a ló hátára, de csak akkor mikor állt és ezzel be is fejeződött. Egy kis lovaglással húzhatták volna az időt. Volt kenyérlángos sütés, egy szabadtéri kemencébe. Abból jól bekajáltunk, bár jelentős részét odaégették. Tibi, Hédi mézet is kóstoltak. Hédi is végigette a sort. Azóta is emlegeti a gesztenyemézet. Szerintem csak azért, mert a gesztenye szó volt az egyetlen ismerős számára. Természetesen Tibi nem bírta ki, és tovább gazdagította mézgyűjteményét.

Volt egy körhinta, ahol kosárba kellett csücsülni. Ha kimentünk Marci rögtön mondta, hogy hinta pa. Volt egy mozgatható fapaci, amit Marci is derekasan megült. 

 
Bár ő az igazi pacin is akart lovagolni. Mikor ráültettük, hogy kipróbálja milyen érzés, mutatta is neki, hogy menjen :)

Volt szabadtéri sakk. Érdekes, hogy ilyen piciket is hogy leköt ez a játék. Bár más szabályokkal játszották, a lényeg ugyanaz volt, kiütni a bábukat :) A lengő teke pedig a Hédit ütötte ki :( Többet nem is játszottak vele.

Este társas életet éltek a gyerekek a játszó sarokba. Ismét megállapíthattam, hogy Hédi nyílt, barátkozó kislány, Marci pedig irigy, erőszakos kisfiú :) Kis időre kint is hagyhattuk Hédit. Be nem akart jönni, inkább egyedül kint maradt (10 m a szobánktól), mondjuk amíg Marci fürdött. A szobánk egy méretes aulából nyílt, aminek teteje üvegből épült, és gyönyörű nagyra nőtt növények vették körül. Igazi, hatalmas télikert hangulata volt. Ide rakták a játszósarkot is, és egy akváriumot, amit Marci is hosszasan nézegetett.

Egészségünk érdekében sóbarlangba is mentünk minden nap. Remélem a bölcsibe vmi komolyabb folyadékot használnak, ha már fizetni kell érte, mert itt konyhasó, víz és derítő anyagból állt az egész. Hogy a konyhasó belégzése? hogyan segít a légúti betegségek esetén, nem tudom, de jól nézett ki ez a pince rész, az biztos. Érdemes volt lesétálni.

Utolsó nap azért egy fekete pontot begyűjtöttek. Van egy külön játszóházuk (gyönyörű állatos képekkel a falán), ami egy zárt udvarról nyílik, ahol homokozó, hinta és ilyesmik voltak. Ki volt írva, hogy kulcs a recepción. Örültünk, hogy utolsó nap homokozhatnak, hintázhatnak és az ablakból sok más érdekes kinti játékot fedeztünk fel. A recepción azt a választ kaptuk, hogy most nem adják oda a kulcsot, csak ha jobb idő lesz. Mi a jó idő? A tűző nap? Egy kellemes tavaszi napnál kevesebb jobb időt ismerek.

 

Persze kedvünket ezzel se vették el. Így legalább egy kicsit több időt töltöttünk el az állatokkal. Hazaút kicsit kalandosabb volt. De végül jól alakult. Nagydorogig elvitettük magunkat a szállodával, hogy legalább a buszozási, és a várakozási időt megspóroljuk. A vasútállomáson közölték, hogy az IC-re (amire át kellett szállnunk), már nincs helyjegy (így nem is adtak), de úgy se érnénk el, mert negyed órát késik az első vonatunk. Van helyette személyvonat több mint dupla annyi menetidővel. Végül Sárbogárdra érkező IC is késett, így elértük és megkockáztattuk a büntetést, felszálltunk. A bicikli tárolóba még egy hangyányi hely is akadt a hátsónknak, így állnunk sem kellett, ismét végigolvashattuk az Anna, Peti könyvet. A kalauz bácsi sem ért el a vonat elejéig (már ha szándékában volt), így végül a MÁV buta rendszere csak magának okozott kárt, mi szerencsére gyorsan hazaértünk :D

Hazaértünkkor Tibi pedig bebizonyította, hogy ő fél óra alatt finomabb hamit tud összedobni, mint amit az étterembe feltálaltak :)
Még egy kis ráadás képsorozat :) A legújabb kedvenceim:
 

Vajon mi van a kezembe?

Egy katica. Katalinka szállj el...

Elszállt :D

Én is keresek valami érdekeset. Hédi nézd csak egy levél.

Valahogy így szívták magunkba a gyerekek a természet adta  csodákat a hosszú hétvégén. Örülök neki, hogy ismét sikerült egy jó helyet találnunk.

Marci 1,5 év

Már régóta írtam összefoglalót a Marciról, pedig hihetetlenül gyorsan fejlődik, ügyesedik.
Tegnap pl. azzal lepett meg a játszótéren, hogy egyedül felmászott a létrás csúszda tetejére. Mire észbe kaptam, hol jár, már a felénél tartott. Jól kigondolta azt is, hogyan tud legegyszerűbben négykézláb helyzetből ülő helyzetbe jutni a tetején. Szerintem ez a része elég veszélyes a csúszdának, könnyű előre vagy hátra billenni és oldal sincs elég hely a láb előrehozására. Marci is érzi, hogy nem túl biztonságos és kéri a kezem. A megoldása pedig az, hogy a csúszda tetején lévő kereszt botot megfogja, felhúzza magát (lóg, ahogy régen a Hédi) és onnan csücsül le. Belendül és csúszik, ilyenkor kellek én, mint segítő. Ez az ügyesség Ildi szerint a lépcsőzésnek köszönhető. Sokszor egyedül közlekedik azon is.

Igazi harci kakas. Domi igazi vetélytársa. Küzd a végsőkig a játékokért, ha kell a bántalmazás eszközét is beveti. Szegény Blanka sínyli ezt  meg. Sokszor azt mondják (én is), hogy a Domi eggyel rosszabb kiadása.
Semmitől se ijed meg. Bátor, néha vakmerő, félelemérzet nélkül, de alapvetően azért olyan terepnek indul neki, amiről úgy érzi biztonságos.

Már fut, azaz gyorsan kapkodja a lábikóit, gyorsan sétál. Nagyon szeret fogócskázni. Otthon az oszlop körül órákig kergetőzne.
Nagyon mozgékony. Etetőszékbe bemászik, rendes székre is és fel is áll, hogy jobban tudjon rámolni az asztalról, így sokat borogat, tőrnek az edények és semmi sincs biztonságba csak kb. 1,5 m felett.
Beszéde sokat fejlődött, bár legtöbbször még csak szórészletet mond pl. kisz (kiszáll), iii (inni), bici (bicikli). Sokszor megfogja a kezem és húz oda ahova akarja, hogy menjek. Ha felfelé irányítja a kezem, próbál felhúzni, azt akarja, hogy álljak fel, ha lefelé, hogy üljek le. Mondja mindenki nevét, legalábbis azokét, akik állandó (majdnem állandó lakos), kivéve a gyerekekét.  Apa (ebbe bele tartozom én is :)), Papa (mutat ki, hogy elment, nincs itt, általában nincs nálunk) Anya, Baba (=Blanka), Kacsii,  Dinda, Idi, Mama, Kitián, használati gyakoriság szerint rendeztem. Szerintem a Domit Mi-nek nevezi, a Hédit meg nem tudom, mert őket tényleg egyáltalán nem szólítja meg, nem emlegeti.

Végigmutogatja testrészeit, de azt még nem érti, hogy hol van Anya orra, a sajátját mutatja meg helyette.
A könyvek talán egyre inkább érdeklik, de még mindig inkább a lapozás. A felolvasott szöveget még nem hallgatja végig, de azért már odafigyel a süketelésünkre, ha arról mesélünk mit lát a képen. Itt is látszik a különbség a két gyerek között. Hédi egy könyvmoly volt, Marci pedig egy örökmozgó. Nagy kedvence a Maszat könyvek. Lehet azért, mert színes, szép képes sok cicával, de már nem kemény lapos, viszont viszonylag erős a lapja, így ezt adom a kezébe ilyen típusú könyvből. Nehezebb elszakítani mint pl. a Boribont és a Bogyó és Babócát, amik a nagyoknál még mindig a top 5-be tartoznak. Úgyh. most ez a kabalája. Ha kezébe kerül olvasgatja, aztán pedig hurcolásásza magával, de a kezéből ki nem adja.
A lelke se olyan érzékeny, mint a Hédié. Játszótéren homokozóba akar jutni, nincs segítség, bele zuhan (hasal/fejel) a földbe és megy tovább. Hédi kétségbeesetten hívott segítséget. Ha megüti magát, mutatja, hogy hol és mondja, hogy fá (fáj), kap egy puszit, nagyobb baleset esetén több puszit és megy is tovább az útjára.
Most kezd kibontakozni nála az önállósodási törekvés csírája. Egyedül próbálja levenni a gatyiját, próbálgatja a cipőjét, tappancsos-zokniját felvenni, kezet mosni (ha nyitva marad a WC ajtó, akkor megy, sámlira áll, nyitja a csapot.... a végeredmény pedig egy elázott Marci, ha nem vesszük időben észre), mossa a pocakját, kéri hozzá a fürdető krémet, de a leginkább az evésén látszik. Szinte egyedül eszik, kanálra rakásra sokszor inkább segítek, de másba nem is enged, persze ez leginkább szilárd haminál megengedett (mármint a gyakorlás). Jól tartja a kanalat és a hami legtöbbször célt ér. Pohárból egyedül iszik, de figyelni kell, mert ha már nem szomjas, akkor borogatásba, köpködésbe megy át, aminek takarítás, átöltözés a vége.

Reggel Domival szokott karikázni. A megszokások már olyan erősek nála, hogy tegnap reggel, mikor Domi beült az etetőszékébe, hogy reggelizzen (Marci ilyenkor már rég túl van rajta), bemászott ő is mellé és várta a karikát (neki ez különleges jutalom falat, Dominak a reggelije).
Szívószállal iszik, gyertyát elfújja. Homokot lapátolja a vödörbe, formába. Sőt ha én rakok vizes homokot a formába, akkor többé-kevésbé sikerül is kiborítania. Ilyenkor örül, mosolyog és tapsol, és várja az elismerést, tapsvihart tőlünk is. Egy ember elismerése nem elég, ha van ott más is, tőle is várja a dicséretet.
A beülős rugós játékba pedig hihetetlen ügyesen mozog, szinte a teljes mozgathatóságát kihasználja. Hédit emlékeim szerint még sokáig "löködni" kellett. Már a nagyokat utánozva az elejére is feláll és úgy himbáltatja, majdnem olyan ügyesen csinálja, mint példaképei.
Ügyesen sétál, szerintem a villamostól hazasétálna, legalábbis a távolságot megtenné, ha lenne elég időnk és türelmünk. Hiszen kb. ugyanannyit halad előre, mint vissza, és persze mindenhol időzik, bámészkodik... 

És már igazi önálló lény, önálló akarattal, néha túlságosan naggyal is, de az igazat megvallva Hédihez képest kismiska.
Neki még megadatik a szopizás öröme. Bár nekem kezd egyre inkább teher lenni. Nappal már 1 éves kora óta tőlem független táplálékon él, de este az altatásnál nagy segítség. Sok tejem nincs max. egy evésnyi, ami két okból se túl ideális. Éjjel ha felkel, cicit követel, amíg meg nem kapja, hangosan adja tudtunkra, hogy mit akar, de mivel tejem ilyenkor már nem sok akad, hosszasan csüng rajtam, hogy néhány ml-hez jusson. Másrészt ha elviszem aludni, megkapta amit akar, kiitta ami akadt, megnyugodott, de nem aludt el, Hédi csevegésére felélénkül és nem lehet bírni vele, cicivel se lehet lekenyerezni, ha nincs bent semmi. De szerencsére gyakoribb az elalvás. Leválasztás időszerű lenne, de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá.

Szeret rajzolni. A fejlesztő játékokba is már nagyon ügyes. Formabedobóba bedobja az alakot. Bár még segíteni kell, mit hova. Ha nem segítünk, akkor próbálkozik. sorba egymás után a lyukakba, de ha nem jó szögbe tartja a játékot, nem megy bele, és nem próbálgatja elforgatni, így lehet, hogy a jó lyukat is rossznak véli. Az óriás pötyit is be tudja rakosgatni. Igaz nem nézi, hogy melyik szint hova rakja, de azért ügyesen beteszi. A gond azzal van, hogy szétdobálni jobban szereti. Kézügyessége is szépen fejlődik.

Hiába, ő a mi okos, gyönyörű kisfiúnk :)