6.nap Dazaifu

Ma laza napot tartottunk. Gyerekek elég keveset alszanak. Délutáni alvás gyakorlatilag már a múlté. Marci néha kidől egy fél órára, de önként nem hajlandó pihenni. Reggel ébreszteni kell őket, mert 9-kor legkésőbb kell menni reggelizni. Bár újabban Marci visszaállt ébresztőóra üzemmódra. És addig nem nyugszik, míg mindenkit fel nem ébreszt. Szegény Hédó pedig aludna még. A fényre se foghatom, mert van sötétítő függöny is. Gondoltam, akkor délelőtt kicsit visszafekszenek aludni, de nem jött össze. Így szabad program volt a szobába. Talán a lárma se zavart ilyenkor senkit:)

A játszótéren az autóknál már nagy mosollyal üdvözölnek.  Ma, mint kiderült pont az ebédszünet előtt estünk be. De szerencsére nem zavartak el, sőt kedvesen fogadták a gyerekeket. Lehet ez lesz az utolsó autózásuk a gyerekeknek, mert holnap nem lesz időnk bemenni. Megyünk a delfinekhez, most talán eljutunk.

Délután a konferencia résztvevőkhöz csatlakoztunk, városnéző program. Elvittek minket Dazaifuhoz. Messze lett volna nekünk külön elmenni, azt gondoltuk kényelmesebb lesz így. A hátrányát is megtapasztaltuk, nézelődés tempója így kötött volt. 
Futtába fényképezkedtünk a torrival (szentélyhez vezető kapu) 

és a tisztálkodó hellyel. Mielőtt a szentélyhez mész meg kell mosni a kezed. A víz és a pancsolás miatt a gyerekek nagy kedvence.

Itt is sintó szentély van. A környezete nagyon látványos, de sajnos azt nem tudtuk alaposan körbe járni. Érdekes módon itt özönlöttek a turisták. Tényleg tömeg volt, pedig maga a szentély szerintem nem volt annyival szebb, mint a többi. 

Szerveztek nekünk egy külön szertartást. Bár mi, akik a Marci miatt már korábban 2 szertartást is végignéztünk tudtuk, hogy igen csak turistákra vetített változat volt (rövidebb, csak a lényeget mutatják). Sajnos mindent nem is láttunk, mert elég rosszul helyezkedtünk, de a végén a Marci testközelből megcsodálhatta a „pap bácsit” és a „dobot”:) A végén pedig kaptunk ajándékot, a gyerekek nagy örömére többek között legyezőt:)

Amúgy érdekes ez az egész, a legtöbben csak megállnak a szentély előtt, a fa edénybe bedobják a pénzt, tapsolnak (felhívják a kamik (szellemek) figyelmét), elmondják az imát/kívánságot? és 2 percen belül távoznak. A szertartáson általában csak 1 vagy 2 ember ül a papon, meg a segítőjén kívül. A szertartást külön rendelik. Az egész amúgy nagyon rövid: dobolás, pap mormolás a szellemek felé, egy fehér szallagokkal teli bot rázása, csengő rázás (áldás), majd ismét dobolás és kb. vége is.

Nagyon hisznek a talizmánokba. Fatáblákat akasztanak fel kívánsággal, szalagokat írásokkal. 

Ezeknek a fagolyóknak a jelentésére viszont nem jöttem rá.

Ebbe a városba található Japán negyedik legnagyobb Nemzeti Múzeuma.  

A szentélytől mozgó lépcső és járda visz fel.

A Múzeumban üdvözöltek Bennünket, azaz inkább a nagy tudósokat. És adtak ott készült sütit és teát. A Marci teljesen ki volt, mert mi vetítést ígértünk neki, nem beszédet.

Emiatt gyerekek nem igen voltak ráhangolódva a múzeum részre se, így javarészt csak átrohantunk rajta. Régi papírtekercsek, cserép edények, régi hangszerek stb. voltak kiállítva. Mindig furi, hogy itt a tekercseket vízszintesen tartják, mert függőlegesen írnak. Meg érdekes volt látni, hogy is néz ki a fahéj eredetileg, nagy darabba (20x20 cm), nagyon vastag, szélei felpenderülnek.

Ahol viszont az időnk nagy részét töltöttük az a „játszóház”. 

Rengeteg mindent ki lehetett próbálni. Kalapok, öltözék, játékok, hangszerek, szerencsehozók, dobozok, legyezők,  minden ami Japán, vagy ázsiai. Tényleg nagyon szuper volt, és érdekesebb, mint egy üvegen keresztül nézni.

És végül egy kép a szobáról, és Marciról a koalás péksütijével.

5. nap tengerpart, bábjáték

Ma lightos napot tartottunk. A rövid tengerparti séta nagy sikere miatt visszatértünk ide a gyerekekkel. A szállodába bár azt mondták világosba lehet fürdeni, de a hullámokkal vigyázni kell (hirtelen nagy hullámok érkeznek), a tengerparton nem igazán akadtak fürdőző embereket. Egyetlen egy úszó pasit láttunk, illetve gyerekeket úszógumival. Utóbbi esetbe apukával mennek csak a nagyon pici vízbe. Apuka legtöbbször rövidgatyába, csak a legritkább esetbe öltöznek át. Nők meg egyáltalán nem húznak fürdőruhát. A gyerekek bár fürdőruhába vannak, de mintha búvárkodni mennének, felül is hosszú-ujjú fürdőruhát kapnak.

A víz mondjuk nem a legtisztább. Akad szemét is, de fa, nád törmelék belepi a tetejét. A hőmérséklete viszont jó meleg.

A  gyerekeink se igen fürödtek. Inkább csak botokért jártak be. De rengeteget homokoztak. Várat építettek, fákat ültettek, gödröt ástak. Ezzel is kuriózum voltak, fotózták őket, megmosolyogtak rájuk, megálltak beszélgetni.  Míg otthon menekülnek tőlünk, itt mindenki a közelünkbe telepedett.  Nem szokás itt az igazi strandolás. Kicsit üldögélnek, fozózkodnak, aztán mennek tovább. Legalább kevesen voltak.

Mi voltunk csak egész nap kint a víznél. Pedig vannak árnyékolók is. A gyerekek nagyon élvezték a homokozást, órákig eltúrták a homokot, pedig homokozónk se volt.

Innen mentünk a konferencia helyszínére. Bábjátékot szerveztek a résztvevőknek. Mi meg bekuncsorogtuk magunkat. Nagyon más volt, mint otthon. 

Igazából marionett bábúról van szó, de hárman mozgatják. Erős összhangba kell lenniük, hogy ne essen szét a baba. Bár egy jelenet/mese csak 10-15 percig tartott, látszott rajtuk, hogy zihálnak utána. Mivel egyszerre csak egy vagy két bábú volt jelen nem olyan látványos. Bár nekünk érdekes volt, rendszeresen nem mennék bábjátékra. Elég elvont, ha nincs leírva, biztos nem tudtam volna miről szól. Olyan, mint mikor zenével elmesélnek valamit szöveg nélkül. Mindenre gondolhat az ember, mit is akarnak mondani. 

Szól alatta a zene, egy speciális hangszerrel zenélt egy nő. Tartott külön biwa (japán húros hangszer) bemutatót, na azt a részt unta a Marci. Pedig nem volt olyan rossz.

Utána sikerült egy nagyon jó, hagyományos japán étterembe tévedtünk. Az első nap, amikor mindenki degeszre ette magát. Marci a tésztából termelt be, Hédi gömb alakú rántott húsból fogyasztott rendesen, no meg ketchupos krumpliból. És micsoda virág alakú sült hagymát ettem. Azóta is arra vágyom:)

4. nap Uminonakamichi Seaside Park - játszótér, játszótér és játszótér

Delfinekhez indultunk, egy gyerekbirodalomba jutottunk. Rossz helyre mentünk be:)

Pedig az utat simán vettük (Tibi nélkül), át is kellett szállni! Büszke voltam magamra, mert az átszállást se rontottuk el, igaz 3 kérdezéssel, jelbeszéddel (nem beszélnek angolul, de a térképet se akarják megérteni). Megérkeztünk az állomásra, ahol azt se tudtam, hogyan tovább. Ezek az automata jegykiadók rémesek, főleg amikor csak japán karakterek és számok vannak rajta. Azt kitalálod, hogy mennyibe is kerül a jegy, de hogy az 5 db. 500 jelzésű gombból melyiket nyomd?! Arra még nem jöttem rá, mi alapján megy. Szerencsére aztán egy ablaknál vehettem jegyet. No, de ekkor lett világos, hogy ez a hely sokkal olcsóbb, mint a delfinek, így rossz helyen járunk.

A térkép alapján végül is nem tűnt rossz helynek. Gyerekbirodalom, strand, állatkert. De, hogy betájoljam magam, esélytelen volt. Elindultunk valamerre, bicikli úton. Sehol egy lékek. Azt se tudtam, hogy most biciklit kellett volna bérelni olyan nagyok a távok?! Főleg miután buszmegállót is találtunk a parkon belül. Célom az állatkert volt, ahol majmokat lehet simogatni. Volt oroszlán, kenguru stb., állatsimogató. De aztán kis sétálás után megpillantottuk az óriás kereket. Végre valami látható, kipróbálható dolog, oda mentünk. 

Fel is ültünk rá, hogy megnézzük felülről a parkot. Micimackóval utaztunk. Itt még a kezelőjét is szabálysértésre kényszerítettük. Jegyautomata miatt:) Felülről láttuk, hogy nem semmi helyen vagyunk. Játszótér, vízi csúszdák erdejébe tévedtünk be. 

Annyi játszótér volt, hogy végig se tudtuk próbálni. A csúszdáknál, hálós mászókáknál kezdtünk. Onnan alig bírtam elrángatni őket a következő helyre. Találtunk cunami menekülési pontot. Kicsit elkezdtem aggódni miatta. De itt legalább tudtuk, hova kell rohanni, ha baj van.

 

Innen jött a vizezős játszótér. Korábbi tapasztalatok után már  fürdőruhát adtam rájuk. A vizes rész felett voltak kis kutak, amiket a gyerekek tudtak nyitni, zárni, és lent az alapján folyt a víz. A gyerekek nagy pancsolása hatására a japán kisfiúnak levették már a cipőjét is:), pedig sarazni nem is engedtem a Hédiéknek.

Újabb hosszas könyörgés után megnéztük a fedett játszóházat. Beígértem nekik egy Kun-fu pandás lovaglást. De az milyen rövid volt... Hihetetlen. Még be se melegedik a gyerek már vége is volt.

Érdekes látvány volt a játszóház. A mászkálós rész kisebb volt, mint a kanizsai Sparos játszóházba. Viszont tele volt pénznyelővel. Játékterem rész. 100 yennel működő mozgó autó, hello kitty stb. (mint az áruházakba szokott lenni), de hogy mennyi volt belőlük.

Gyorsan kimenekültem innen és elindultunk az állatkert felé. Na de útközbe is beleütköztünk újabb és újabb játszóterekbe. Így az állataimhoz el se jutottunk.

Volt bemelegítés egy kalandpark jellegű helyre. 

A kalandpark pedig más volt mint otthon. Nem magasan vannak az emberek, hanem 10-20 cm víz van alattad, ha leesel, lelépsz, vizes leszel. Hédi, de Marci is meglepően ügyes volt. Hédi "fürdött is". Neki kellett vetkőznöm, hogy teljesen ne ázzon el.

Volt még egy hatalmas házikós, vonatos játszótér. Ott szerep-játékoztak a gyerekek. Mellette volt a baba medence. Marci teljesen kiakadt, hogy oda már nem mehetett be. 

Még a delfin szoborhoz el akartam menni. Mindenhol annak a képe van feltüntetve. Kis séta volt. Útközbe még láttunk a virágos kerteket, rengeteg tavacskát. De lett volna még rózsa kert, virágmúzeum stb. Arról is lemaradtunk:(

A delfin szoborról pedig kiderült, hogy egy újabb játszótér, de azt már nem próbáltuk ki. Sajnos

Így is futólépésbe kellett sietnünk, hogy még időbe kijussunk. Itt minden nagyon korán zár 5-ig, max. f6-ig vannak nyitva a helyek.

Ide még jó lenne egyszer visszatérni. De sajnos itt Fukuokába nagyon limitált már az időnk. Kár, hogy otthon nincs ilyen. 

Otthon még leragadtak a szálloda előtt. Baseballosok gyakoroltak a parkolóba. Azok is szóba elegyedtek velünk, de az ütést labdával nem mutatták meg a Marcinak. Azért addig ott kellett ácsorognunk, amíg mindegyik be nem fejezte az edzést. Tátott szájjal nézték őket a gyerekek.

Este egy grillezős helyre mentünk. És volt sült krumpli:) Hédi a lefinomabb húst  mind megette, pedig én is arra pályáztam. Végre jóízűen evett. Marci pedig békésen átaludta az egész kajálást.