Digitális bennszülöttek

Ismét Bp-en töltöttem egy hétvégét, meglátogattam Hédit, Marcit és Domiékat is. Ildiéknél egy babaújságban olvastam erről a kifejezésről. Ugyan már korábban is hallottam róla, de a héten meg is bizonyosodhattam mennyire igaz ez a babókra. Egyik nap skype-oltunk Hédiékkel, de sokszor megszakadt a kapcsolat, mikor visszatért Hédike csak annyit mondott, hogy lefagyott! Vagy pl. Szabi új érintőképernyős telefonját hagyján hogy nem tudom kioldani, de még felvenni sem… Míg Hédinek Szabi szerint első alkalommal sikerült… Mindezek Domira is jellemzőek. Megkapott egy rossz fényképezőgépet, amivel játszhat, de egyik nap megszerezte Ilditől egy óvatlan pillanatban a működő gépét, de nem jött zavarba, profin tartotta és még profibban kattingatott vele! Igaz nem az arcokat fényképezi, hanem a felsőtestet, de ez már csak részletkérdés:) Dominak néha egy kis tvzés is engedélyezett, kedvence a Megasztár és az X-faktor, olyankor nem lehet aludni küldeni. Akármennyire is fáradt, végig akarja nézni. Szombaton megnéztem velük, nekem nem jött be a műsor, Domi is már félig aludt kb., kivéve mikor egy rekedt hangú, nagyfülű srác énekelt. Elkezdett táncolni, és tapsolt neki:) Szóval még kedvenc versenyzője is van:) Hédit a tv nem köti le:) Nem hiányz(c)ik(k) neki.

Ennyit a címről:)
Hédike nagyon meglepett minket már a skypeolás alatt is. De élőben még jobban. Nagyon sokat fejlődik néhány hét alatt is. 10ig simán elszámol, közben mutatja az ujján vagy egy könyvben az állatokat, virágokat számolgatva… Néhány versikét, mondókát is tud már (videót majd Szabitól) bár szeret minél hamarabb a végére érni pl. Csip-csip csókának, hogy hessegethessen:) Sőt, van egy mesekönyve (sajnos valamiért ezek a mesekönyv címeket nem jegyzem meg), ilyen kihajthatós és ami a kihajtós rész alatt van, azt mindig ő mondta hozzá.
Azon is leesett az állam, hogy már majdnem mindent ki tud fejezni, amit nem, azt megkérdezi, hogy ez micsoda. Nem voltam felkészülve ilyen jellegű kérdésekre:) Ezután már a miért korszak következik:) Az is nagyon édes ahogy gondolkozik. Látszik, hogy forognak a kerekek a kis buksijában. (Kérdezte Tibi Hédit egyik nap, hogy mit szeretne a boltból, mit hozzanak neki az Ildiék. Hédike gondolkozik, majd közli, hogy sütit:) És még? Újabb gondolkozás, perecet:) )
Egyik kedvenc tevékenysége a cipőfűzőjét befűzni, majd kiszedni:)

Tibivel a játszótérre is levittük őket, míg Szabi a karácsonyi ajándékokon dolgozott, sajnos kicsit kapkodva és felkészületlenül mentünk le. A hó esett, viszont nem vittünk se plédet (amit mondjuk a hintába tettünk volna) se semmit, amivel a Hédi tudott volna játszani. Ugyan volt a homokozóban néhány forma, de a föld fagyos volt… Kicsit hintáztattuk az ölünkben, hogy ne Hédi fázzon meg, hanem max. mi, de fél óra után annyira fáztam, hogy mondtam Tibinek, hogy menjünk haza.
Az új szerzeményeinkkel:

Egy-két új dologra is megtanítottam Hédit. Elég csúnyán köhögött még mindig szegényke, úgyhogy szépen rászoktattam, hogy ilyenkor illik a szája elé tenni a kis kezecskéjét. Nézegettünk fotókat is a gépemen, hogy el ne felejtse ki-kicsoda (legalábbis nekem ez a rémképem, hogy mire legközelebb megyek nem fog megismerni és elfelejti addigra a nevemet is), de megnyugodtam, mert még a ritkán látott családtagok nevét is tudja.:) Felhívtuk keresztnagymamát ezután, begyakoroltuk előtte, hogy Hédi fog először megszólalni és megkérdezi, hogy Meli mit csinálsz, de nem mert megszólalni, mikor anyu felvette a telefont:) Megtanultuk azt is, hogy ha fényképezem, akkor azt kell mondania, hogy csííííííííz:)

Vasárnap délután nagypapájuk áthozta őket Domiékhoz, ahol Hédike annyira transzban van mindig Domitól és a ritkán látott játékoktól, hogy ilyenkor sajnos nem lehet babusgatni őket. Hiába vettem neki olyan hajgumit, amivel végre meg tudjuk majd két kis csicsába csinálni a haját, nem engedte kipróbálni.:) Ugráltak a Domival az ágyon, gyurmáztak, rajzoltak és főképp kihasználták, hogy a szaloncukrot előhagyták az asztalon egy tálban…Tibi nagyon nem örült neki, mert előző nap is nagyon nehezen aludt el a Hédike, délután meg este is, félt hogy a csokitól bepörög majd, a végkifejletet már szerencsére nem nekem kellett „elszenvedni”.
Jaj, Marciról még nem is esett szó. Pedig nagyon kis vigyori:) Legalábbis amíg ott voltam nagyon sokat mosolygott rám:) Szereti ha nevetnek neki. Szabi mondta, hogy sokat sír mióta megvan a terpeszpelusa, azt hittem úgy sír, mint „anno” a Hédi, vagyis torkaszakadtából (bár még mindig tud így… amikor hisztizik), de nem, inkább csak nyöszörög, Szabi szerint pedig keservesen. Kezd érdeklődni már a játékok iránt is. Rátettük a játszó-szőnyegre, bár Hédi úgy gondolta, hogy az az övé, nincs ott semmi keresnivalója Marcinak:) Ugyanezt vasárnap is eljátszották Ildiéknél, csak Domi helyettesítette Hédit…:) Mind a ketten visszavedlettek egy kicsit pici babává. Sőt Domi még azért is nagy patáliát csapott, mert Marcit a kiságyába merték fektetni, bőgve csüngött a kiságy oldalán:)

Aztán vasárnap este elbúcsúztunk mindenkitől, sok puszit nem sikerült begyűjteni, Hédi éppen olyan kedvében volt, hogy puszi nem jár senkinek, sőt Dominak is megtiltotta, hogy elköszönjön nagypapától:) Pár perc után megenyhült és megengedte, hogy elköszönjünk tőlük:)