Tibit munkája külföldre szólította, így én segítettem Szabinak a héten.
Kedden reggel 9-re gyógytornára mentünk, Szabi és Marci időben felébredt, míg Hédit és engem úgy kellett kelteni. Én hamar kipattantam az ágyból (a szivacsról:) ), míg Hédi nagyon mélyen alszik, ha alszik :) Szabi hiába szólongatta és mozgatta alig akart felébredni. Míg Marcikát vizsgálta a gyógytornász, addig Hédi szépen csinálta a feladatokat, amiket korábban látott másoktól. Nagyon ügyesen végzi őket. Marcinál is mindent rendben találták, egy kicsit még feszes a csípője.
Ebéd után vártam, hogy Hédike délutáni szundijára térjen, mikor kiderült, hogy nem szokott már aludni. Egy kisebb sokk-ként ért a hír, takarítást, tanulást terveztem arra a kis időre:) Végül mégis elaludt anya ölében, míg apával beszéltek az interneten. Egyik pillanatban még teljesen éber volt, következőben már aludt. Szabival kihasználtuk az alkalmat, és elkezdtük nézni az Anne 3. részét. Persze így Hédi este 5-fél 6 körül ébred, és nehezebb este időben ágyba dugni. Ilyenkor van egy „kis” hiszti. Reggelenként is, ha anya nem hajlandó mellé feküdni az ágyba. Hédike jó ébresztője a szintnek:)
Szerda kora este kaptunk egy meglepetést, Domit kis felvigyázásra. Hédi aznap is elaludt délután, mi meg éppen az Anne-t folytattuk, így ismét nem tudtuk befejezni. Domi ébresztgette a Hédit, aki elég rosszul reagált rá, hogy nem hagyják aludni addig, amíg ő akar:) Szegény Domi is el volt egy kicsit kenődve, de a végére belejöttek a mókába.
Csütörtökön a doktor bácsihoz vittük a gyerekeket. Hédike lelkesen mondogatta délelőtt, hogy ő bizony szurit fog kérni a doktor bácsitól! Persze a rendelőben inába szállt a bátorsága. Először Marcit nézte meg az orvos, kapott két szurit, a rota elleni második adagját a szájába, és a 3. diterpet a lábába. Megvizsgálták, megmérték, 5490 g és már 65 cm. Mint Hédike anno:) Szépen viselte Marci a megpróbáltatásokat. Utána Hédike következett, szegényke már nagyon remegett a félelemtől mire rá került a sor. Fogni kellett a kezét, pedig csak lemérték a súlyát, hosszát (10,35 kg és 86 cm), meg belenézett a torkába. Olyan kis aranyos volt, folyamatosan azt mondogatta, hogy végeztünk! Megnézték a járását is, a doki szerint is kicsit befelé fordítja a lábát járás közben, szóval ismét ortopédiára lett küldve.
Szombaton Domi is nálunk töltötte a napot. A jó időt kihasználva a délelőttöt a játszótéren töltöttük. Aranyosan eljátszanak, egy kis hinta, persze mind a kettő Szabit akarta, mert a lábuknál fogva hajtja meg őket:) Van egy mászóka, amiről sajnos nem sikerült jó képet készítenem, mindenesetre Hédiéknek még túl nagy (két kapaszkodó közötti távolság kicsit kisebb csak mint ők), Domi viszont mindenképpen fel akart rá mászni. El is indult egyedül, persze az első után lepottyant a homokba, de nem adta fel. Szabi a mászóka mögé állt és segített neki felmászni, a tetején pedig egy rúdba kapaszkodva ugrálni is lehet. Ekkor már Hédi is fel akart mászni. Amíg Szabi Domit őrizte addig én Hédit próbáltam felsegíteni, de mint kiderült túl gyenge vagyok hozzá, és Hédi sem tett egy kis erőfeszítést sem, hogy megkapaszkodjon rajta, vagyis emeljük fel és neki az tökéletesen megfelel. Domi ügyesebben mászott, őt tényleg csak egy kicsit kellett segíteni. Persze ennek meg az volt a következménye, hogy újra és újra fel akart mászni, amit én kevésbé bírtam erővel:)
Ebédre az előző napi wokos kaját ették a gyerekek, felnőtteknek nem maradt, így rendeltünk pizzát, abból is befalatoztak rendesen, sőt még a csípőset is jóízűen megeszik, amit mi Szabival alig bírtunk… Délután átmentünk Karcsiékhoz, Domi aludt egyet, Hédi meg papával kipakolt két doboz játékot:)
Marcika se maradjon ki az élménybeszámolómból:). Hihetetlen, hogy milyen gyorsan fejlődnek ezek a kis csöppségek. Egyszerűen gyönyörű kisfiú:) Nem lehet betelni vele, főleg ha mosolyog. Az utcán is mindenki megcsodálja, és megjegyzik mennyire hasonlítanak egymással Hédivel és főleg apjukra:) Sokat nevet, szereti ha foglalkoznak vele, annyival is megelégszik, ha csak a csörgőt rázod neki.
De már ő is ügyesen játszik velük. Szereti másnak tépni a haját és enni az ujjakat. Imádja nézni Domit és Hédit. Persze ők még nem tudnak mindig finoman bánni vele, Hédi rendszeresen hangoztatja is, hogy „bántottam a Marcit”, néha betalálják egy ütéssel, lábrúgással vagy egy játékkal, amiért erőteljesen megszidjuk őket, amit ők annyival intéznek el, hogy kinevetnek… De tudják szeretgetni is, Marci pedig megfogja kezüket, hajukat és boldogan nevet rájuk, rajtuk.
Marcika szerencsére nem olyan hangerővel sír, mint Hédi, és nem egyből hangos sírással jelzi, ha nem tetszik neki valami, hanem panaszkodik. Kár, hogy nem vettem fel videóra:( Egy olyan dolog van, amit nagyon nem szeret. A séta előtti készülődést, de mikor már a hideg levegőn vagyunk gyorsan elalszik.
Hédi és Domi egyre akaratosabb és még mindig nagyon határozottak :) Hédi pillanatok alatt elkezd visítani, ha nem az ő elképzelései szerint alakulnak a dolgok. Ha nem kér valamit, azt erőteljes nemmel jelzi, persze ez már eddig is ment neki, az igen-t ritkán használja, helyette inkább jó-t mond, amit én legtöbbször ja-nak hallok. Kedvence a „még egyszer”, ami tetszik neki azt sokszor meg kell ismételnünk, ami egy idő után fárasztó, de ha azt mondjuk neki, hogy de ez lesz az utolsó jó? akkor azért elfogadja. Nagyon tetszett neki, ahogy a rágózom, sokszor kellett csattogtatnom és lufit fújnom belőle. Már azt is tátott szájjal figyelte, ha csak rágtam:)
Szeretnek főzni a játékedényekkel, evőeszközökkel, Hédi általában virslit és vizet főz:) De rendszeresen megsüti benne a babáit, és nagyon ki tud rajta akadni, ha nem fér bele egy vagy max két edénybe a számtalan fischer price baba a farmról.
Imád zenét hallgatni, gyakran követeli is. Szabi szerint sokat is engedtem neki, mert ennyit nem szabad gép előtt ülnie. Ilyenkor bevackoltuk magunkat a székbe, Hédi énekelt és közben nézegettük a családi fényképeket, vagy a youtube-on hallgatunk mesék dalait. Hédi nagyon sok dalnak tudja a szövegét, ha nem is végig, de a refrént szinte mindegyiknél:) Nagyon kis okos.
Szerencsére Hédi jól tűri a frizura-készítést is. Minden reggel csináltam neki két csicsát, bár még elég vékonyszálú a haja, így sokszor kellett napközben elcsatolni a szeméből. Ilyenkor persze egyből megy a tükörhöz és megnézi mennyire szép kislány:) Már várom, hogy kicsit nagyobb legyen és más frizurákat is készíthessek neki:) Domi is szereti egyelőre a csatokat :) Semmiből nem akar kimaradni:) Ha a Hédinek van, akkor neki is kell:)
Hédi és Domi beszéde is folyamatosan fejlődik. Hédi már bonyolultabb dolgokat is tud, ha nem jut eszébe egy szó akkor hangosan gondolkozik „a-a-a-a-a”. Domi is nagyon sok mindent mond már, igaz elég halkan beszél, így kicsit nehezebb megérteni:) Mindenesetre Hédivel jól megértik egymást. Kedvenc szavuk a duja baba, amit rajtuk kívül senki nem tudja, hogy mit jelent, de azért ők irtó viccesnek találják:)
Hédi fürdetését ott létem alatt elvállaltam, rengeteg fürdőjátékot kapott szeptember óta, szinte alig fér be melléjük a gyerek kádba, de azért követeli, hogy tegyem bele mindet. Sőt, játsszak is velük-vele:) Azt sem felejtette el mivel tud kihozni a sodromból (játékok kidobálása, kádvízből iszogatás, kád nyalogatása). Tanítottam neki a helyes fogmosás technikáját, szerintem elég ügyesen csinálta, minden este kérte, hogy mossak vele én is, de azért Szabi szerint jobb, ha még ő is megmossa neki alaposan:)
Vasárnap délelőtt még elmentek a játszótérre, én addig megfőztem az ebédet, majd bepakoltak és hazaindultak Kanizsára, Domikával együtt, hogy Ildi tudjon pihenni Blanka babával, aki már nagyon ki akar jönni. Reméljük, még néhány hétig kibírja anyukája pocakjában!!!:)
Kedden reggel 9-re gyógytornára mentünk, Szabi és Marci időben felébredt, míg Hédit és engem úgy kellett kelteni. Én hamar kipattantam az ágyból (a szivacsról:) ), míg Hédi nagyon mélyen alszik, ha alszik :) Szabi hiába szólongatta és mozgatta alig akart felébredni. Míg Marcikát vizsgálta a gyógytornász, addig Hédi szépen csinálta a feladatokat, amiket korábban látott másoktól. Nagyon ügyesen végzi őket. Marcinál is mindent rendben találták, egy kicsit még feszes a csípője.
Ebéd után vártam, hogy Hédike délutáni szundijára térjen, mikor kiderült, hogy nem szokott már aludni. Egy kisebb sokk-ként ért a hír, takarítást, tanulást terveztem arra a kis időre:) Végül mégis elaludt anya ölében, míg apával beszéltek az interneten. Egyik pillanatban még teljesen éber volt, következőben már aludt. Szabival kihasználtuk az alkalmat, és elkezdtük nézni az Anne 3. részét. Persze így Hédi este 5-fél 6 körül ébred, és nehezebb este időben ágyba dugni. Ilyenkor van egy „kis” hiszti. Reggelenként is, ha anya nem hajlandó mellé feküdni az ágyba. Hédike jó ébresztője a szintnek:)
Szerda kora este kaptunk egy meglepetést, Domit kis felvigyázásra. Hédi aznap is elaludt délután, mi meg éppen az Anne-t folytattuk, így ismét nem tudtuk befejezni. Domi ébresztgette a Hédit, aki elég rosszul reagált rá, hogy nem hagyják aludni addig, amíg ő akar:) Szegény Domi is el volt egy kicsit kenődve, de a végére belejöttek a mókába.
Csütörtökön a doktor bácsihoz vittük a gyerekeket. Hédike lelkesen mondogatta délelőtt, hogy ő bizony szurit fog kérni a doktor bácsitól! Persze a rendelőben inába szállt a bátorsága. Először Marcit nézte meg az orvos, kapott két szurit, a rota elleni második adagját a szájába, és a 3. diterpet a lábába. Megvizsgálták, megmérték, 5490 g és már 65 cm. Mint Hédike anno:) Szépen viselte Marci a megpróbáltatásokat. Utána Hédike következett, szegényke már nagyon remegett a félelemtől mire rá került a sor. Fogni kellett a kezét, pedig csak lemérték a súlyát, hosszát (10,35 kg és 86 cm), meg belenézett a torkába. Olyan kis aranyos volt, folyamatosan azt mondogatta, hogy végeztünk! Megnézték a járását is, a doki szerint is kicsit befelé fordítja a lábát járás közben, szóval ismét ortopédiára lett küldve.
Szombaton Domi is nálunk töltötte a napot. A jó időt kihasználva a délelőttöt a játszótéren töltöttük. Aranyosan eljátszanak, egy kis hinta, persze mind a kettő Szabit akarta, mert a lábuknál fogva hajtja meg őket:) Van egy mászóka, amiről sajnos nem sikerült jó képet készítenem, mindenesetre Hédiéknek még túl nagy (két kapaszkodó közötti távolság kicsit kisebb csak mint ők), Domi viszont mindenképpen fel akart rá mászni. El is indult egyedül, persze az első után lepottyant a homokba, de nem adta fel. Szabi a mászóka mögé állt és segített neki felmászni, a tetején pedig egy rúdba kapaszkodva ugrálni is lehet. Ekkor már Hédi is fel akart mászni. Amíg Szabi Domit őrizte addig én Hédit próbáltam felsegíteni, de mint kiderült túl gyenge vagyok hozzá, és Hédi sem tett egy kis erőfeszítést sem, hogy megkapaszkodjon rajta, vagyis emeljük fel és neki az tökéletesen megfelel. Domi ügyesebben mászott, őt tényleg csak egy kicsit kellett segíteni. Persze ennek meg az volt a következménye, hogy újra és újra fel akart mászni, amit én kevésbé bírtam erővel:)
Ebédre az előző napi wokos kaját ették a gyerekek, felnőtteknek nem maradt, így rendeltünk pizzát, abból is befalatoztak rendesen, sőt még a csípőset is jóízűen megeszik, amit mi Szabival alig bírtunk… Délután átmentünk Karcsiékhoz, Domi aludt egyet, Hédi meg papával kipakolt két doboz játékot:)
Marcika se maradjon ki az élménybeszámolómból:). Hihetetlen, hogy milyen gyorsan fejlődnek ezek a kis csöppségek. Egyszerűen gyönyörű kisfiú:) Nem lehet betelni vele, főleg ha mosolyog. Az utcán is mindenki megcsodálja, és megjegyzik mennyire hasonlítanak egymással Hédivel és főleg apjukra:) Sokat nevet, szereti ha foglalkoznak vele, annyival is megelégszik, ha csak a csörgőt rázod neki.
De már ő is ügyesen játszik velük. Szereti másnak tépni a haját és enni az ujjakat. Imádja nézni Domit és Hédit. Persze ők még nem tudnak mindig finoman bánni vele, Hédi rendszeresen hangoztatja is, hogy „bántottam a Marcit”, néha betalálják egy ütéssel, lábrúgással vagy egy játékkal, amiért erőteljesen megszidjuk őket, amit ők annyival intéznek el, hogy kinevetnek… De tudják szeretgetni is, Marci pedig megfogja kezüket, hajukat és boldogan nevet rájuk, rajtuk.
Marcika szerencsére nem olyan hangerővel sír, mint Hédi, és nem egyből hangos sírással jelzi, ha nem tetszik neki valami, hanem panaszkodik. Kár, hogy nem vettem fel videóra:( Egy olyan dolog van, amit nagyon nem szeret. A séta előtti készülődést, de mikor már a hideg levegőn vagyunk gyorsan elalszik.
Hédi és Domi egyre akaratosabb és még mindig nagyon határozottak :) Hédi pillanatok alatt elkezd visítani, ha nem az ő elképzelései szerint alakulnak a dolgok. Ha nem kér valamit, azt erőteljes nemmel jelzi, persze ez már eddig is ment neki, az igen-t ritkán használja, helyette inkább jó-t mond, amit én legtöbbször ja-nak hallok. Kedvence a „még egyszer”, ami tetszik neki azt sokszor meg kell ismételnünk, ami egy idő után fárasztó, de ha azt mondjuk neki, hogy de ez lesz az utolsó jó? akkor azért elfogadja. Nagyon tetszett neki, ahogy a rágózom, sokszor kellett csattogtatnom és lufit fújnom belőle. Már azt is tátott szájjal figyelte, ha csak rágtam:)
Szeretnek főzni a játékedényekkel, evőeszközökkel, Hédi általában virslit és vizet főz:) De rendszeresen megsüti benne a babáit, és nagyon ki tud rajta akadni, ha nem fér bele egy vagy max két edénybe a számtalan fischer price baba a farmról.
Imád zenét hallgatni, gyakran követeli is. Szabi szerint sokat is engedtem neki, mert ennyit nem szabad gép előtt ülnie. Ilyenkor bevackoltuk magunkat a székbe, Hédi énekelt és közben nézegettük a családi fényképeket, vagy a youtube-on hallgatunk mesék dalait. Hédi nagyon sok dalnak tudja a szövegét, ha nem is végig, de a refrént szinte mindegyiknél:) Nagyon kis okos.
Szerencsére Hédi jól tűri a frizura-készítést is. Minden reggel csináltam neki két csicsát, bár még elég vékonyszálú a haja, így sokszor kellett napközben elcsatolni a szeméből. Ilyenkor persze egyből megy a tükörhöz és megnézi mennyire szép kislány:) Már várom, hogy kicsit nagyobb legyen és más frizurákat is készíthessek neki:) Domi is szereti egyelőre a csatokat :) Semmiből nem akar kimaradni:) Ha a Hédinek van, akkor neki is kell:)
Hédi és Domi beszéde is folyamatosan fejlődik. Hédi már bonyolultabb dolgokat is tud, ha nem jut eszébe egy szó akkor hangosan gondolkozik „a-a-a-a-a”. Domi is nagyon sok mindent mond már, igaz elég halkan beszél, így kicsit nehezebb megérteni:) Mindenesetre Hédivel jól megértik egymást. Kedvenc szavuk a duja baba, amit rajtuk kívül senki nem tudja, hogy mit jelent, de azért ők irtó viccesnek találják:)
Hédi fürdetését ott létem alatt elvállaltam, rengeteg fürdőjátékot kapott szeptember óta, szinte alig fér be melléjük a gyerek kádba, de azért követeli, hogy tegyem bele mindet. Sőt, játsszak is velük-vele:) Azt sem felejtette el mivel tud kihozni a sodromból (játékok kidobálása, kádvízből iszogatás, kád nyalogatása). Tanítottam neki a helyes fogmosás technikáját, szerintem elég ügyesen csinálta, minden este kérte, hogy mossak vele én is, de azért Szabi szerint jobb, ha még ő is megmossa neki alaposan:)
Vasárnap délelőtt még elmentek a játszótérre, én addig megfőztem az ebédet, majd bepakoltak és hazaindultak Kanizsára, Domikával együtt, hogy Ildi tudjon pihenni Blanka babával, aki már nagyon ki akar jönni. Reméljük, még néhány hétig kibírja anyukája pocakjában!!!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése