Marcipán

Tudom, nem az én feladatom és nem is akarom elvenni Szabitól a lehetőséget, hogy Marci újabb mérföldkövét megörökítse (2éves lesz a kis drágaság), de már olyan régen írtam róla, pedig napról napra egyre többet fejlődik. Szóval csak pár gondolat. 

Még csak néhány hónapja tette meg az első igazi lépéseit (na jó, majdnem egy éve, de még most is magam előtt látom). Ehhez képest ma már szalad. Kismotorral teper. (Blanka is, nagyok meg a futóbiciklivel/biciklivel - vicces látvány négy száguldó kiskölök). Ha fáradt, csetlik-botlik, és a hideg csempén heverészik. 

Imádnivaló, ahogy az első kétszavas mondatait formálja. Ízlelgeti, tanulgatja, próbálgatja őket. Mindenre megkérdezi, hogy micsinálsz, így t nélkül, vagy mit csináltál, és nem maradhat el a soha véget nem érő miért (mié) kérdés sem:) Kedvencei még a Mi történt? Micsoda? Ki az? És az elbújtam!:)

Még mindig egy kis harci kakas. De már nem hagyja magát a nagyok ellen sem. "Enyém" korszak is elkezdődött. Mondja hozzá, hogy nem, rázza a fejét és szorítja a dolgot a kis mellkasához:) Fegyelmezni eléggé lehetetlen. Csak kineveti azt, aki meg akarja regulázni. Harapós kiskutya. Továbbra is. Bárkibe. Ha el akarok venni valamit, ami nem a kezébe való, belémharap. Ha Tomasz kéri poénból, hogy harapjon a combomba, megteszi. :) 

Vigasztal. Egyik délután Hédinél eltört a mécses, mert nem tudtak Domival megegyezni valamiben. Tibi Hédit a nappaliba, Domit a kisházba rakta be, hogy lenyugodjanak. Amitől Hédi csak még jobban sírt. Marci bekéredzkedett, lefeküdt mellé a földre, és próbálta megnyugtatni. Simogatta, beszélt hozzá (akkor még nem beszélt ilyen "folyékonyan":) ). 

Édességfüggő, mint az anyja:) Szerintem, ha tehetné csak azt enne. Egyszer kicsent egy tábla megkezdett csokit a táskámból, míg felrohantam az emeletre vmiért. Annyit tömött magába, amennyit csak bírt, mert tudta, hogy elveszem, ha meglátom:) A túró rudit is egyből kipécézi a szatyromból akárhányszor veszek. Egyik este pedig Marcika mit kérsz vacsorára kérdésre rövid, határozott választ kaptam. Fagyit!:) 

Már alig várom, hogy újra "kettesben" legyünk egy hétre. Hiányzik. Mostanában nem sok időt töltöttem otthon, így sokadik helyre kerültem Marcinál:( Azért még most is az ölembe mászik, ha eszem, mindent kicsit megkóstol, majd megy tovább a dolgára:) Esténként alvás előtt pedig belibben/beszalad nevetve a szobámba (vagyis az övé, csak én használom:) ), felmászik az ágyra és végignézi, kutatja a cuccaimat:) Végigkérdezi mi micsoda, számítógépezne, telefonozna, adja a körömlakkjaimat, hogy fessem ki a körmöm stb..:) 

Nemsokára bölcsis és két éves lesz:) Előre is Boldog Születésnapot Drága Marcika!:)