Guberálás

Itt egy igazi kincses bányára leltünk. Egy hatalmas áruház (nevezetesen: Split) tele van használt cuccokkal, ahol fillérekért (centekért) árulnak mindenféle kincset. Fényképkerettől a játékokig, bútortól a DVD-ig minden van. Kicsit kulturáltabban a kanizsai guberálós piac, de sok jó alig használt cucc is van benne, lehet keresgélni. Szóval vettünk ezt-azt, leginkább nagymama szavaival élve porfogót és kacatot.
Össze is futottunk ott egy magyarral, aki mondta, hogy otthon ez az áruház fog leginkább hiányozni neki. A kosara tele volt gyerek játékkal, amit már karácsonyra gyűjtögetett.

Igazi gyerek paradicsom

Szombaton Kessel-Loban jártunk. Kicsit olyan, mint a Csó-tó otthon, de sokkal jobb kiadásban. Van itt is Tó, nem is egy. Lehet rajta vízibiciklizni. Tele van mindenféle madárral: kacsa, lúd, hattyú és még sok számunkra ismeretlen vízimadárral. Legtöbbnek kicsinye is volt. Volt olyan kismadár, aki a kacsákat kergette. Hédike sokáig elnézegette őket, míg ott nem hagytak Bennünket, mivel szegények hiába vártak hamira. Van strand is. De ami a legjobb rengeteg játék. Kalandpark kicsiknek, de nagyoknak se könnyen teljesíthető (tapasztalat:)) feladatokkal. Van egy pár óriás csúszda, minden féle mászóka, hinta stb. Volt olyan játék, ami hasonlított egy hintához, fel lehetett markolni vele a homokot. Aztán egy vödörszerűségre berakni, és egy kötél pályán elszállítani, és így építeni. A gyerekeknek nagyon tetszett. Hasonló játék volt vízzel, lehetett pl. duzzasztani, terelgetni, felpumpálni a vizet stb. Szóval ide érdemes kicsit nagyobb gyerekekkel eljönni. (Hétvégén jön is egy magyar család, aki emiatt jön Leuvenbe). Hédike csúszdázott Velünk kisebb csúszdákon, a nagyokat sajnos nélküle kellett kipróbálni. Volt olyan hinta, amibe bele kellett feküdni, azt egyedül élvezte.
Ja és láttunk igazi libasort. Előttünk mentek és amikor a főnök úgy döntött, h. fürdés, sorba be a vízbe és úsztak libasorba.
Itt énekelhettük a Dédi papa féle verset:
Száz liba egy sorba, mennek a tarlóra,
Elől megy az Ádám, zsákot visz a hátán,
Leteszi, a felét megeszi,
Hátul megy a Zizi, ki a vizet viszi.
(Remélem nem maradt ki belőle semmi, mert még a neten sincs fent, mindenesetre mi így énekeltük.)
A Hédi még játékra is szert tett. Az eső elől egy kávézóba menekültünk, és a kakaóhoz, a port külön kis műanyag edénykébe hozták. Hédi megkapta, hogy lekösse magát vele, azóta pedig egy kedvenc játék lett. Jól lehet csapkodni, dobálni és rágni. Ja, igen, mert új tudással gazdagodtunk: Mostanában minden játékot próbál valamihez ütögetni (pl. asztalhoz), h. kopogjon.
Kép nem készült, de még bizti megyünk ide, mert kb. fél óra sétával elérhető.
Úgyh. következzék helyette egy tengerparti kacagás:

Panaszkodás

Gyere ide, éhes vagyok...

Első igazi hintázás

Tegnap a városi parkban sétáltunk. Nagyon közel van a kolihoz, mégis csak tegnap mutatta meg a Tibi nekünk, pedig voltam már egy párszor Leuvenben. Van egy pici játszótér is benne, baby hintával (csak ez az egy fajta van benne, furi). Mivel Kanizsán a doki azt mondta, hogy bele lehet ültetni már a Hédit, fejleszti az egyensúly érzékét, kipróbáltuk. Ki nem tudott esni belőle, a hátsó része megtámasztotta... Élvezte az új helyzetet és néha kapaszkodott a láncba:) Kis cuki volt...

Távoli tájakon

Néhány napos otthon (Nk-n es Bp-n) töltött idő után búcsút mondtunk a családnak és a kis hazánknak, elrepültünk Belgiumba.

Búcsú a játszópajtástól

Hédi nagyon jól viselte az utazást. Felszálláskor és a repülés nagy részén aludt, leszálláskor pedig inkább a hamizással volt elfoglalva. Végül kenguru övnek nevezett alkalmatosságot kaptunk, tehát végig az ölembe ült. Egy kis repülővel utaztunk, ami tele volt a magyar európai képviselőkkel. Pl. Göncz Kingával, aki megdicsérte a Manót, h. milyen szép kislány. Egy-két számunkra ismeretlen politikus is elgagyogott a Hédikével. De ott volt Áder János, Deutsch Tamás stb. A Brüsszeli reptér tényleg nagy. Jó sok mozgó járdán, liften stb. kellett keresztül menni, míg a csomaghoz hozzájutottunk. Az utsó pillanatba érkeztünk, már szedték össze az otthagyott bőröndöket. A reptér aljába van a vasútállomás, bár kicsit komplikáltan lehetett lejutni. A vonaton a másodosztályba nem fért fel a babakocsi, a kaller rendes volt, mondta, hogy üljünk be nyugodtan az első osztályba. Szóval 6 óra utazás után megérkeztünk a jól ismert koliba.
A Tibi tényleg nagy szobát szerzett nekünk, ami mellett van egy fürdő. Igazából 3 szobához tartozik, de ebből még egyet mi birtoklunk, ahol fürdetjük a Hédit. A 3. szoba lakója pedig nincs itt. Szóval egyenlőre még jó a helyzet. A szobába kissé szedett-vedettek a bútorok, de a Tibi kidekorálta őket fényképekkel, a 60 kg cuccal, amit otthonról hoztunk, tele pakoltuk, így már egész otthonos.
Sok mindent még nem láttunk itt és nem is történt velünk, sajna sokat esik, így hosszabb kóborlásra még nem mentünk.