Skanzen

Kedden itt nemzeti ünnep volt, úgyhogy újra lehetőségünk nyílt kicsit távolabb kirándulni. A Bokrijk-ot (belga skanzent) néztük meg. Egy órányi vonatút volt, emeletes vonattal utaztunk. Hédike "kezelte" a menetjegyet, még időben megszereztük tőle, mielőtt teljesen összegyűrte volna.

A skanzen felépítése nagyon hasonló Szentendréhez. Csak éppen itt belga házakat, népi dolgokat mutattak be. Szentendrét Hédi még pocaklakóként látta, most lehetősége volt kicsit jobban megismerni a régi emberek életét. Itt is vannak mindenféle állatok. Nagy bánatunkra a csacsi elbújt, úgyhogy csak a pocakját lehetett megfigyelni.
Az időjárás ismét nem úgy alakult, mint vártuk. Jól beöltöztünk, és nagyon szép idő lett. Nemzeti ünnep lévén az emberek ráértek, nagyon sokan jöttek el. Mi azt hittük, hogy lesznek vmi különleges programok, de sajna nem voltak.
Rengeteg kisgyerekes család és mozgássérült ember volt itt, mégse volt igazán megoldott a közlekedésük. A babakocsit szinte mindig kint kellett hagyni.

Hédike élvezte a kirándulást. Kipróbáltunk régi játékokat:

Kipróbáltuk a régi bicikliket:

Kipróbáltuk a régi konyhai eszközöket:

Kipróbáltuk a régi bútorokat:

Ismerkedtünk az állatokkal:

Ezen a napon nem volt szerencsénk a kajával se. Minden étkezde zsúfolásig volt, leülni se tudtunk. Ahol meg sikerült leülni, ott fél óra alatt se vették föl a rendelést. Úgyhogy inkább piknikeztünk. Azaz
piknikeztünk volna, de a kullancsok elüldöztek minket. Apa hármat vadászott le, utána úgy döntöttünk, hogy inkább távozunk.
A vonattal viszont szerencsénk volt. Pont elértük a hazafelé menő vonatot, úgyhogy legalább nem kellett várnunk.

Leuvenben a nemzeti ünnep miatt zárva volt a kinézett étterem. Úgyhogy végül otthon ettünk sajttal-sonkával töltött csirkemellet.

Csacsi :)

Tegnap egy apátsághoz készültünk. Kessel-lon akartunk keresztül menni. De Anya örömére 3 csacsit pillantottunk meg a parkban.

Ebből azt hiszem egyértelmű, hogy az apátsághoz nem jutottunk el, mert leragadtunk a csacsiknál. Szedtünk nekik füvet és elhullott gyümölcsöt, azzal etettük. Az elején Hédike szerencsére aludt, aztán persze ő is meg akarta nézni, hogy mi folyik itt.

Szegény Tibi tarthatta órákig, mert nyilván ő se akart lemaradni egy állatról, gyerekről se. Én pedig nem bírtam ellenállni, hogy ne simogassam meg őket. Persze kis bunkó állatok voltak, mert csak a hami kellett nekik, a simogatás nem...

Apa megtiltotta, hogy a Hédi is megsimogassa őket, pedig igen készült rá, de még kicsinek tartotta ehhez. Voltak egyébként kecskék is, de szegényeket elnyomták a csacsik. Igen kis agresszív szamarak voltak. Két fekete és egy szürke szamár volt. De a feketék a szürkét mindig elkergették (azért igyekeztem neki is adni hamit), de a két fekete is gyakran összekapott, ki kapja a hamit.

Végül a délutánt itt töltöttük. Mikor a Tibi elfáradt, elmentünk kacsa és liba etetésre. Igazából a múltkori libasornak hoztuk a száraz kenyeret, de a pihenőhelyünknél találtunk két beteg lábú kacsát, így nekik adtuk a kenyeret, persze a környéken lévő összes madár idesereglett, úgyh. hamar elfogyott a hami.
És ha már itt jártunk a játszóteret se lehetett kihagyni. Felmásztunk a magas kötélhálón. És kipróbáltam egy másikat, ahol csúszda volt a végén. Nagyon meg kellett dolgozni, hogy feljussak, mert igen szűkös volt a hely (sajna nem rám méretezték). Annyira jó csúszda volt a végén, ez volt a leggyorsabb csúszda, amin mostanában csúsztam, csak egy bökkenő volt. A végén a sárba huppantam. Úgy begyorsultam, hogy kicsi volt a lassító és a végén egy nagy sártócsa volt. Úgyh. bánatomra haza kellett jönni. Szerencsére volt nálam egy pulcsi, amivel el tudtam takarni a hátsóm:)

Hédike, mit mond az oroszlán?

Úgy tűnik Hédi kedvenc állata az oroszlán. Imád oroszlánosat játszani...

Hédi és az oroszlánok:

Itt a hímet csodálja


Az igazival

Afrika múzeum

Szombaton az Afrika múzeumhoz kirándultunk.

Tudom, hogy otthon is van, és azért nem néztem meg, mert tele van kitömött állatokkal, de valahova menni akartunk, ami közel van, még nem jártunk, fedett része is van (mert lógott az eső lába szokás szerint), így erre esett a választásunk.
Tényleg javarészt Afrikában élő állatokat mutattak be. Láttunk óriási elefántot (nagyobbat, mint otthon az állatkertben van), Dumbót, zsiráfot, bogarakat... Az állatokon kívül volt 1 kisebb növényes rész, illetve maszkok, szobrok stb., de az már nem volt olyan érdekes. Sőt elég kicsi rész volt a többi. Mindegy mi úgy is az állatokat szeretjük.

Hédinek is tetszett a múzeum, míg el nem fáradt. Persze voltak állatok, amik jobban érdekelték. Őket meg akarta tapogatni, de sajnos az üveg mindig meggátolta Benne.

Az a jó még ebben a múzeumban, hogy tartozik hozzá egy hatalmas park, azaz olyan nagy, hogy akár Brüsszelig is el lehet sétálni, ami nem kis távolság. Úgyhogy utána ott sétáltunk.

Találkoztunk igen szemtelen, kunyerálós vagy kíváncsi, ludakkal is, akik majdnem a Hédi kocsijába is bedugták a csőrüket. De Hédinek nagyon tetszettek, érdeklődve leste, mik ezek a gágogó lények

Kacsa etetés

Vasárnap egy leuveni Apátsághoz vitt az utunk. A változatosság kedvéért itt is volt egy tó kacsákkal. Ide már nem mentünk üres kézzel, vittünk száraz kenyeret. Hédinek tetszett az etetés, meg akarta
simogatni, lehet csak megfogdosni őket. A sétálás részének már kevésbé örült, legalábbis ha babakocsiba tettük. Pedig volt sok-sok fa, látott egész közelről bocikat is, de az is csak rövid ideig kötötte le a figyelmét. Azért sétáltunk itt is egy nagyot.

És egy kicsi kacsa etetés (a képek az első almaevések egyikén készültek):