Szánkózás

Esik a hó, fehér a táj:) Akkor szánkózó idő. Sajnos nagyokos fejünkkel, mikor Dujv.-ba jártunk, ott felejtettük a Lindáék karfás szánkóját. De a gondnok bácsi volt olyan aranyos, és odaadta az övéket, mondván, hogy az unokái is már túl nagyok hozzá. (Ő is nagyon kedveli a Hédit, porcelán babának hívta baba korába, hogy olyan szép.) Tibi kicsit felújítgatta a szánkót. Hédit beleülettük a lakásba, hogy szokja. Egész jól érezte magát. Ezen felbúzdúlva kivittük szánkózni. Vagyis úgy terveztük szánkón megyünk a Dédihez. Mondanom se kell, felöltözve kint már egy cseppet se tetszett neki, kesztyűt csak hajigálta.

Egy darabig tűrte, hogy húzkodjuk, utána már csak a fém karfához csapkodta magát, gondolom ekkor fagyott át teljesen a keze. Úgyh. végül mehettünk lecserélni a jó kis szánt a babakocsira, amit persze hóba jó nehéz tolni. Remélem azért hamarosan megkedveli a szánkózást.

Áll a baba, áll...

Hédike mostanában egyre kitartóbban gyakorolja az állást. Félkézzel kapaszkodva már nagyon profin áll elég rég óta, de újabban képes sok-sok percet azzal tölteni, hogy belém kapaszkodik, feláll, elengedi a kezét, néhány másodpercet áll és popsira csüccsen. Hihetetlenül kitartó. És ha kicsit hosszabban állva marad nagyon boldog, ekkor még lelkesebben próbál újra állva maradni, azaz iszonyatosan kapkod, úgyhogy egyből popsira esik. De nem adja fel. Nagyon édes ahogy büszkén egyensúlyoz.
Érdekes, hogy egyszer mi is így kezdtük, most meg el se tudom képzelni, hogy állok, aztán egyszer csak fenéken kötök ki, hacsak nem összeesek. Legjobb példa talán, ami a Hédi állni tanulásához hasonlít, mikor a gyerekek megpróbálnak kézen állni, vagy átjutni a gerenda egyik oldaláról a másikra. Először csak potyognak, aztán meg egyre hosszabb ideig sikerül nekik. Hédi most a 15 mp.-es átlagot tartja :)

Babamasszázs

Emmát és Zsófit még Belgiumba ismertük meg, amikor ők is Leuvenben töltöttek pár napot. Emma 1 évvel idősebb a Hédinél, és egy tündéri kislány. Hédi imádta szemlélni, hogy tevékenykedik a "nagylány", így abba a pár napba elég sok időt töltöttünk velük. Jól jött kint a gyerekes társaság.

Most ismét együtt töltöttünk velük néhány órát, mivel Zsófi babamasszázs oktatóként fog tevékenykedni, így minket is bevezetett a babamasszázs rejtelmeibe.

Mikor Hédi aprócska volt, elmentünk Kanizsán egy okításra, de idő hiányába csak gyorsan megmutatták nekünk a "lépéseket", illetve digitálisan kaptunk masszázs könyv részleteket. De sajnos ez nem volt elég arra, hogy meg is tanuljam, arra meg nem volt erőm, hogy magamtól kitalálgassam, mit hogyan is kéne csinálni. Aztán az Ildivel mindig terveztük, hogy elmegyünk egy tanfolyásra, de ahogy az lenni szokott elmaradt. Úgyh. nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy valaki megtanít a masszázs alapjaira.

Tisztába voltam vele, hogy Hédi már elég nagyocska hozzá. A pelenkázást, öltöztetést is nehezen viseli, mindig mehetnéke van, sejtettem, hogy a masszázs alatt se fog a kedvemért nyugton maradni. De azért mindig sikerült nyakon csípni, hogy az egyes lépéseket kipróbáljam rajta, ha mégse ott volt a próba baba. Ha a Hédin nem is tudom alkalmazni, mert itthon is mindig kudarcba fullad a masszázs (bár azt mondják, nagyobb korukban ismét élvezik a gyerekek), majd a kistesón hasznát veszem. Zsófival jól begyakoroltuk a masszázstechnikát, úgyh. az egész a fejembe van, ha el is felejtem mi az az indiai fejés, akkor pedig használom a puskát, amit kaptam. Addig is míg lesz kistesó, a Tibin gyakorlok, aki szívesen vállalkozik a masszázsra, még ha nem is baba :).

Azért Hédi is nagyon szeretett odajárni. Nagyon tetszett neki az új hely, a sok-sok új játékkal. Rögtön rámolással kezdett, amit talált mindent lepakolt, szerintem szegény Zsófi alig várta, hogy kitegyük a lábunkat. Mindent alaposan megtanulmányozott, kipróbálta Emma hintáját, de legjobban a babytaxi jött be neki. Az elején volt ilyen labdabedobálós játék, azt igen élvezte, pedig a hang ki volt kapcsolva. Szóval rendkívül jól eljátszott ott. Hédi most is nagyon örült Emmának, ha meglátta mosolyogva "le is támadta", aki ennek már kevésbé örült. Mindig ment hozzá barátkozni. És szegény Emmával egy párszor eljátszotta ő is azt, amit vele a Domi szokott, hogy elvette Emma kezéből a játékot, amit szegény szó nélkül mindig átengedett neki, pont úgy, mint a Hédi szokta a Dominak.
Az Ildiék az influenza járványra hivatkozva nem jöttek, de örülök, hogy mi elmentünk, és szerencsére a vírnyák minket is megkímélt :)

Nelly

Így emlékszünk rá.

Fedett játszótér

Közeleg a karácsony és Juditék is hazajöttek az ünnepekre, így még szerveztünk a lányokkal egy utolsó idei találkát. Most a gyerekekre való tekintettel játszóházba mentünk, hogy ők se unatkozzanak, míg a felnőttek trécselnek, főleg, hogy szegény Hanna előtte nap jó pár órát töltött utazással. Hosszas keresgélés után rábukkantunk az Újbuda Center 2. emeletén működő Elevenparkra, mely egy hatalmas fedett játszótér. Mint később kiderült, aznap nyitottak, amikor mentünk, még jó, hogy nem korábbra szerveztük a találkát, mert igen csak csalódottak, vagy dühösek?! lettünk volna. Így még nem is volt teljesen kész, de ez a lurkókat egy cseppet se zavarta.

Hédi olyan bátor volt, hogy csak ámultam. Teljesen el volt varázsolva a helytől. Egyedül közlekedett a baba részen, néha rám nézett, hogy látom-e milyen ügyes, de boldogan flangált a placcon. Élvezte a hálós részt, a kislabdás részt, a légvárakat, a trambulint (ügye ha valaki ugrált ő is repkedett), a baby biciklit és még sorolhatnánk. Ugrabugrált rendesen, kifáradhatatlanul. Amikor szünetet tartottunk, ő akkor is lelkesen mászkált az asztalok, székek között, tologatta a babytaxit. Ilyennek még sose láttam. Nem igényelte a babusgatást, hogy cipeljem, élvezte a felfedeznivaló lehetőségeket. Sőt még körhintán is ült. Olyanon ami nagyba van a vidibe. Ahol a ló hátára lehet ülni, és megy körbe. Én csak mellette mentem, látszik sokat gyakorol a hintalóvon. A nyitás miatt még gofrit is kaptunk, azt is jóízűen eszegette, nem úgy mint a főzelékeket... Mondjuk édesség, csak limitáltan kap itthon. Ja és az egészben az volt a legjobb, hogy alig lézengtek páran a hatalmas teremben.

Ahogy elnéztem, Hanna is rendkívül élvezte a helyzetet. Ő már felügyelet nélkül rohangászhatott. Nagyon sokáig megállás nélkül ugrált a trambulinon és az "autópályán" is tett jópár kört. Meg volt neki is a napi mozgás mennyiség. De szintúgy a felnőtteknek, mert mi is kipróbáltunk elég sok játékot. Őszintén bevallva még sose voltam ilyen felfújható várba, mászókával, csúszdával, labdával, mert itt minden fajtája megtalálható, most kiélvezhettem. És ahogy elnéztem a többiek gyerekkorából is kimaradtak az efféle játékok, mert ők is lelkesen próbálgatták a játékokat :)

Nagyon jó hely ez a fedett játszótér, csak kár, hogy van belépő ide, mert így csak limitáltszor mehetünk el. És legközelebb a vastag zoknival is felszerelkezünk, mert bizony nincs túl meleg bent és a cipőt nyilván le kell venni.
Hatalmas hóesés révén képtelenek lettünk volna babakocsival hazajutni, így elfogadtuk Juditék felajánlását, hogy hazavisznek minket autóval. Hédi már olyan fáradt volt, hogy vísított, ahogy a torkán kifért, ami nem akármilyen. A végén Hanna közölte, hogy megijedt tőle :) Hát nem csodálom, mert van hangereje a Babónak, amit én cseppet se bánok, mert legalább tudom, ha ellopnák hamar visszahoznák és ha baj van, én is meghallom :) Végül hazaértünk, és elmondhatom, nem volt gond Hédi elalvásával.