Esik a hó, fehér a táj:) Akkor szánkózó idő. Sajnos nagyokos fejünkkel, mikor Dujv.-ba jártunk, ott felejtettük a Lindáék karfás szánkóját. De a gondnok bácsi volt olyan aranyos, és odaadta az övéket, mondván, hogy az unokái is már túl nagyok hozzá. (Ő is nagyon kedveli a Hédit, porcelán babának hívta baba korába, hogy olyan szép.) Tibi kicsit felújítgatta a szánkót. Hédit beleülettük a lakásba, hogy szokja. Egész jól érezte magát. Ezen felbúzdúlva kivittük szánkózni. Vagyis úgy terveztük szánkón megyünk a Dédihez. Mondanom se kell, felöltözve kint már egy cseppet se tetszett neki, kesztyűt csak hajigálta.
Egy darabig tűrte, hogy húzkodjuk, utána már csak a fém karfához csapkodta magát, gondolom ekkor fagyott át teljesen a keze. Úgyh. végül mehettünk lecserélni a jó kis szánt a babakocsira, amit persze hóba jó nehéz tolni. Remélem azért hamarosan megkedveli a szánkózást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése