Nem terveztem, hogy a Hédinek bármit is hozzon a Mikulás. Egyenlőre úgy se fogja fel a lényegét és amúgy is mindene megvan, amire szüksége lehet. A családtagok, azért tettek róla, hogy ne maradjon üres a kiscipő. Bár az Ildi gonosz volt, mert a Nagymama hónapokkal ezelőtt bejelentette, hogy tőle a Hédi rongybabát kap karácsonyra vagy szülinapra, arra nem emlékszem. Közbe a Fityei dédimama is beszerzett egyet karácsonyra, bár ő nem rongybabát. Erre még az Ildi is megvette a szederkét. Szóval egy szempillantás alatt újabb 3 babával lesz gazdagabb a kisasszony. Pedig Kanizsán a padláson is Dunát lehet rekeszteni a játékbabákból. Na mindegy, Hédi kislány, legyen babája, de azért többet nem akarunk.
Na de visszatérve a Mikuláshoz. Ha már a Mikulás eljött a Hédihez, ahogy illik, az ablakba tettük, csizma hiányában a kiscipőjét. Mivel olyan apró, csak rá és mellé tudtuk tenni az ajándékokat. És mi volt a legérdekesebb a Nagyságosasszonynak?! A kiscipő. De aranyos volt. Felraktuk az ágyra. Mutatta, hogy ott van vmi. Odament és boldogan rámolt :)
Sajnos igazi télapóval nem találkozott, mert a Tibi nem engedte, hogy odavigyem hozzá az influenza miatt. Amikor meg az utcán összefutottunk eggyel, mindig aludt. A házba is járt Mikulás, krampusszal. Annyira élethű volt, hogy még én is hátrahökkentem, mikor kiszálltam a liftből, de sajnos Hédi nem volt velem, pedig biztos tetszett volna neki. Szereti az érdekes embereket. Majd jövőre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése