Karácsony

A karácsony a két jövevény miatt eltért a korábbi években megszokottól. Az egész karácsonyozás lerövidült az ajándékozásra... Nem volt éneklés, nem volt elgondolkozás, gyönyörködés a karácsonyfában, közös ünnepi vacsora.... (Helyette közös ünnepi ebéd volt, jó sok finomsággal.)

Domi úgy kimerült a szülinapozásban, hogy átaludta a du.-t. Már mindenki fel akart ébreszteni szegényt. Mire felkelt a Hédi álmosodott el, mivel ő meg a sok újdonság miatt nem igen akaródzott du. aludni. Mondjuk otthon is egyre gyakrabban elmaradozik, ha de. sikerül egy jó nagyot aludni (1,5-2 órát). Nekem pedig az az 1-2 óra jelenti a pihenés (evés, főzés, mosás...) idejét.

Mindenkinek kiadtam, hogy csomagolja be a gyerkőcöknek az ajándékot, mivel a csomagolással, bontogatással jobban szeretnek játszani, mint magával az ajándékkal. De szegény Hédikém már olyan fáradt volt, hogy leginkább csak az ölemből nézte az eseményeket. Domi meg leragadt a traktoránál, meg a farmházánál (azaz az Ildi traktoránál, farmházánál, mivel ez az az ominózus traktor), vagy pedig ment a fiúkhoz egy kis mókázásra. Őt a fa is jobban vonzotta, mint a Hédit, legalábbis Szenteste.

Újabb gigantikus mennyiségű ajándék kibontása után Domikáék leléceltek a Karcsi szüleihez. Hédike meg eltette magát másnapra. Körülbelül ennyibe ki is merült idén az ünneplés. Ha belegondolok, tavalyi kórházban töltött karácsonyozáshoz képest ez is előrelépés. Mindenesetre pihiztünk, és együtt voltunk.

Az ünnepek alatt volt jó kis veszekedős családi társasjátékozás. Gyerekzsivaj. Móka, kacagás, sírás, csintalankodás, veszekedés, minden ami kell :) Sokat voltak együtt az apróságok, szerintem mind a kettőjüknek jót tett, de erről majd egy későbbi bejegyzésben írok.