Mesterségek Ünnepe

Aug. 20-án Pesten maradtunk, hogy elmenjünk a várba a Mesterségek Ünnepére. Sajnos a Tibi meghívta a Japán kollégáját és Apukáját. Persze nem létezik, hogy ennyi embert ugyanaz érdekelje, így a Tibi ideges volt, hogy ki hol van. Senki nem tudta igazán megnézni azt, amit akart. Azért én nem hagytam magam és igenis letáboroztam ott, ahol érdekelt valami, igenis elmentem a koncertre, amit már otthon kinéztem. Persze közel se éreztem így olyan jól magam, mint 3 éve, akkor volt idő mindent végigjárni, megtanulmányozni stb. Ráadásul szegény Hédikém enyhe hasmenést kapott, és nem volt nálunk annyi pelus, amennyi kellett, úgyh. Tibi mehetett ünnepnap, du. pelenkát keresni. Már odaúton sejtettük, hogy hiányos a készletünk, de a kisboltok sajnos nem voltak pelussal felszerelve, és bíztunk benne, hogy mégis csak elég lesz.

Azért láttunk sok szép dolgok. Szebbnél szebb fajátékokat, fafaragásokat. Nemezből készült tárgyakat, varrott szépségeket, gyönyörű ruhakölteményeket. Cserépedényeket minden mennyiségben. Sőt hartai festésű (dédipapa szülőfaluja) tárgyakat. Büszke vagyok magamra, mert rögtön ráismertem :)
Hédi kipróbálta a régi körhintát, ahol kosárba kell ülni, fából van készítve és ember hajtja. Először egyedül pörgött, majd szépen megnőtt a gyerektömeg. Persze ő nem akart kiszállni annyira élvezte. Mi meg hagytuk, hagy szédítsék jó sokáig. Élvezze ő is az Ünnepséget.
Megszemlélte a Mesterembereket is. Legjobban két festegető néni tetszett neki. Szerintem szívesen besegített volna nekik :) Ami érdekelte ott letáborozott, nehéz volt onnan elmozdítani.
Volt sok játék, nyilván kapott vásárfiát is. De nagy bánata, hogy nem próbálhatta ki mindet, nem tapogathatta meg őket... Egyébként pedig elrohangászott a tömegbe.

Néztünk néptáncot is. Ő is ropta kicsit. Illetve meghallgattuk a Kolompos koncertjét. Sajnos nekem csalódás volt, mert kevés volt az ének, inkább a közönség soraiból gyerekeket szerepeltették, de Hédi azért elvolt. Figyelgetett, tapsolgatott. És ha a tömeg nevetett, ő is :) (Pedig biztos nem tudta miért:))
A végén a vavával történt baleset(a tologatós béka sérülése után kapta). Már Balatonon elkezdődött az amortizációja (még 1 hetes se volt), amikor a babakocsi kereke alá rakta, a Tibi meg áttolta rajta. Akkor letört a dobja, itthon a keze. A vásárba pedig a Hédi lecsapta a földre és a kerekei is felmondták a szolgálatot. Szegény azóta is hozza, hogy beteg a kutya, és így nem tud vele játszani. A vásárba beszereztünk neki most egy mackót, de egyenlőre nem kapja meg, majd a Marci hozza:). Drága mulatság lenne hetente újat venni.

Ezek után viszont nem lehetett mit kezdeni vele, így hazamentünk. Pechünkre a villamos forgalom le volt zárva, de szerencsére csak a Gellért-térig kellett elcaplatnunk. Ez már szerintem nem hiányzott senkinek.
Összességébe, azért érdemes volt kinézni ide, de legközelebb ennyi emberrel nem indulok útnak.

Ortopédián

Ma elvittük a kis csodacsámpit ortopédushoz külső nyomás hatására. A kisasszony a játszószoba után nem igen vágyódott be a doktornénihez. De aztán szép lassan feloldódott, amikor látta, hogy nem bántja senki, csak sétálnia kell, meg néha kicsit megnyomkodják a lábát.

Mindent rendben találtak nála. Azaz elváltozás nincs a lábikóján. Tény, hogy befelé tartja a lábait, mint kiderült nem csak a jobbat (csak azt jobban). A doki azt mondta, hogy nincs semmi baja, csak kitámaszt a lábujjával, mert így érzi magát stabilabbnak, úgy, mint egy kis majcsi:). Azt még hozzátette, hogy 3 évesen eldől, hogy kell-e vele valamit csinálni, most nem kell vele foglalkozni.

Mint kiderült a méreg drága, hiper-szupernek nevezett betétes, sarokdöntéses cipők (szupi+, salus...), ami után mindig egy csomót járkáltunk, nem kedvez a lábikójának. Azért tartja csúnyábban a lábát cipőbe. De mivel nincs elváltozás, elhordhatjuk őket szerencsére. És ez itt most nem a reklám része volt, mert a Salusnál voltunk vizsgálaton. Azaz a legjobb az egyszerű, puha talpú, hátul kérges cipő. Így hallgasson az ember másra. Az ember a legjobbat akarja, utánajár, hogy melyik a legjobb fajta cipő ekkora babának és az lett a legrosszabb, amit vehetettünk... Legközelebb tapasztaltabbak leszünk.

Újabb hét a Balatonon

Hédi baba és Szabi pár nap középkor után lejöttek Balcsira is egy teljes hétre. Már nagyon vártuk az érkezésüket, sajnos az első két napban nem sokat láthattam őket, mert leterített a család nagy részén már végigment vírus. De utána igyekeztem Hédóval minél többet foglalkozni, hogy anyukája tudjon készülni a német nyelvvizsgájára. Sokat olvastunk, „legnagyobb örömünkre” Hédike egy héten keresztül mindig ugyanazt az egy mesét akarta hallani, így a végén már kívülről fújtuk Annipanni és Boribon kiscicás kalandját. (Ennek ellenére a címe kiesett a fejemből :) Lehet mégsem olvastuk elégszer?:)). Dédi papát is mindig rá lehetett venni egy kis hintázásra, készséggel tett a kisasszony kérésének eleget. Dédi mamával inkább a kert növényeit tanulmányozták, nagy bánatára, még csak zöldellő sárga dinnyékről tudott bemutatót tartani Hédikének. A végén már egyedül is szívesen elsétálgatott a kertben, fel is fedezte, hogy a szeder milyen finom. Persze ezt a ruhácskája bánta.

Rajzoltunk is sokat, krétával is a ház előtt, persze még jobban élvezte a kréta bepakolását a dobozba, majd nagy ívben való elhajítását. Anya tanulós füzetébe viszont nagyon szeret rajzolgatni, főleg akkor mikor anyának is kellett volna. Hát hogy lehet, hogy anya abba a füzetbe írogat és nem nekem rajzol helyette valami szépet?!

Ebéd után néhány órás pihi, majd séta előtt egy kis Úszó EB volt a program, ami néhány percre Hédit is lekötötte, tapsolni még mindig nagyon szeret a versenyzőknek:)

Egyik nap a bazárokat is megnéztük, szerettünk volna Hédónak egy új karkötőt venni, mert amit kapott Bikalon, sajnos az megadta magát. Persze ilyen kis kézre még nem nagyon árulnak, de találtunk többszínű fonott hajgumikat, így az lett az új karkötője. Méghozzá mindjárt öt új szerzeménye is lett.

Segítőkészségéből sem veszített, délelőtti söprés a teraszon és egy kis ebéd előtti krumpli- és karfiol pucolás Dédiknek.

Hédike egyébként nagyon sokat fejlődött. Azt eddig is tudtuk, hogy már mindent megért, de egyre több szót is tud mondani. Azt már profin tudja, hogy ki kicsoda, ha kérdezzük megmutatja. Lassan kimondani is megtanulja a nevünket, persze ez még ritka, de azt hiszem ennél szebb öröm kevés van, mikor egy ilyen kis csöppség először mondja ki a neved :)

Szerdán meglepetést kaptunk. Nagyszülők, keresztszülők és Domika látogatott meg minket ebéd után. Hédinek még nagyobb meglepetés volt, Domdom ébresztette a délutáni pihijéből. Odáig volt meg vissza a boldogságtól:) Nevetett, kacagott, mosolygott, puszilgatták egymást. Kicsit ugra-bugráltak az ágyban, aztán az udvaron folytatódott a móka.

Aznap már a víz is kicsit melegebb volt, így belemerészkedtünk mi is. Hát szúnyogokból rengeteg volt, a babók meg nem sokat voltak a vízben, inkább az tetszett nekik, hogy fel-le mászkáltak egy kis segítséggel a stégekről. Utána elmentünk fagyizni, most éppen Karcsi volt a kiszemelt Hédikének. Kaaar-csiii:) Minden kis falat után ezt hallottuk és már nyújtotta is a tölcsérét. A séta után Domikáéktól elköszöntünk, hazamentek pihenni Kanizsára.

Péntek késő délután megérkezett Tibi is, úgyhogy a szombati napot „kivettem”, és Krisztiánnal kirándulni mentünk. Kicsit előbb hazaértünk, mint Hédiék a sétából, gondoltam is, hogy már távolról hallani fogjuk, ha jönnek, mert elég későre járt, és Hédi nyügős szokott lenni, ha később kerül ágyba a szokottnál. De sajnos a sírás oka, mint kiderült nem ez volt. Hédikével történt egy kis baleset. Elesett a motorral, így letört a felső metszőfogacskájából egy kis darab. Szegénykének nagyon fájhatott, de szépségéből semmit sem veszített. Ugyanolyan gyönyörű, mint előtte:)

Vasárnap ismét vendégek érkeztek. Nagypapa és Fityei dédi mama jöttek unokázni-dédunokázni. A sok finomság után jól esett mindenkinek egy kis délutáni pihenő, majd balcsizás után a szokásos fagyievés volt a program. Amire a két Dédi mamát is sikerült rávenni. Ritka az ilyesmi. Hédi aznapi áldozata papája volt:) Előtte egy kis biciklizés is belefért az időbe, amit ugye imád mind a két lurkó. Ildi és Szabi is mesélte, hogy Horvátországban a bicikli mellett álldogáltak, hátha akkor elviszi őket valaki egy körre, amikor pedig látták, hogy valóban mehetnek, de csak felváltva ugye, akkor az egyik a bukósisakot vette fel, a másik pedig mászott a gyerekülésbe, ezzel akartak helyzeti előnybe kerülni a másikkal szemben:)

Nem sokkal később Karcsi is megérkezett, hogy Szabiékat hazavigye Pestre. Így fájjó szívvel ismét búcsút vettünk, véget ért a balatoni nyár.

Hétvégi kiruccanás a középkorba

Sokat emlegetem, hogy közeledik Marci érkezése. De most ismét csak arra tudok hivatkozni. Még el akartunk menni vhova hármasba és már szorított minket az idő. Így gyorsan kiválasztottuk a megfelelő helyet, ahova elutaztunk a hétvégén. Bikalt tűztük ki célul, ahol nemrég elkészült az élménybirtok, azaz egy középkorú falu, csupa olyan dologgal, amit mi szeretünk (majd erről bővebben később).

Egyetlen gond volt, a szállás ára, mivel közel s távolba csak a kastélyszállóba lehet megszállni, amit kicsit drágállottunk, de utólag megérte az árát. Bár mi csak a pornépnek szánt vendégházba foglaltunk helyet, de a szobával így is tökéletesen elégedettek voltunk, és az elhelyezkedése is jobb volt, mint a kastélynak. Játszótérre nyílt a szobánk, így reggel csak ki kellett nyitni az ajtót és a Hédi meg is indult a játékok világába. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a centrumba helyezkedtünk el, közel volt az étterem, a fürdő, a bowling, és a középkorú falu is.

Az oda utunk nem teljesen úgy alakult, mint a terveinkben szerepelt. Már Pesten 1 órát késett a vonatunk, mellyel Dombóvárra utaztunk, így le is késtük a buszcsatlakozást, amivel utaztunk volna Bikalra. Pedig milyen jól elterveztem, hogy pont a Hédi alvásidejére érünk oda. A kisasszony végül a vonatút végére kidőlt, így jobbnak láttuk türelmesen várni a következő buszig, azaz 1,5 órát ücsörögni az állomáson. De néhány kedves vasutasnak a Hédi feje fölött támadt kedve elkiabálni magát, így szegény Babóc is rákezdett a panaszkodásra (ezek után mondanom se kell, hogy Dombóvár nem lett a kedvenc helyem). Gyorsan fogtunk egy taxit és mint a nagyurak megérkeztünk a szállásra. Mint már említettem a hellyel maximálisan elégedettek voltunk. Szép nagy ősfás rész tartozott hozzá, kis tavacskával, amibe még egy hattyút is szereztek, így Hédi szókincse egy újabb szóval gazdagodott. A vendégek szórakoztatásáról is gondoskodtak. Kaptunk 2 óra ingyen bowlingot, tartozik hozzá egy viszonylag nagy fürdőrész, ahova pedig ingyen hátmasszázst kaptunk+szolárium, szauna használatot. Reménykedtem benne, hogy életembe először kipróbálhatom a profi masszírozást, de sajnos kismamákat csak külön díjazás ellenében vállaltak volna el, annyira meg mégsem vágytam rá. Mivel a vonatkésés miatt felborult a napunk, így a parkba sétálgattunk, játszottunk a játszótéren (hinta, csúsz by Hédi), megcsodáltuk a magányos hattyút, és kihasználtuk az ingyen bowling adta lehetőséget.

A vacsora tényleg svédasztalos volt, így a kényes bendőm is belakmározhatott. Hédi is rendesen termelt, bár azt hiszem a süti volt a nagyobb része az elfogyasztott hamijának. Le a kalappal a hely előtt, tényleg gyerekbarátnak nevezhető. Szinte minden családnál akadt legalább 1 lurkó, volt ahol 3-4 is, de mégis mindenkinek akadt etetőszék, ráadásul még válogatni is lehetett. A kiságy se volt lestrapálva, amit kaptunk, szinte új utazóágyat készítettek be a szobába. Nem zavart senkit a kajálásnál a Hédi rohangászása, sőt össze is haverkodott 1 korabeli kislánnyal. (Na jó, 3 hónappal fiatalabb volt, de fejlettségbe és méreteiben egy szinten voltak.) Vele jókat futkározott, hancúrozott, ha összetalálkoztunk velük.

Másnap reggel gyors pakolás után (mert másik szobába költöztünk) a reggelit néztük meg. Erre se lehetett egy panaszszavunk se, mert volt itt minden, amit az ember reggeliként el tud képzelni. A Hédinek a szokásos vaj volt a nyerő, de meglepő módon tojásrántottából is szépen betermelt és nyilván a fornettit se hagyhatta ki. Tele pocakkal pedig mehettünk is az élménybirtokra.

A szállás és a középkori falu között egy mágneskártyával lehetett ki-be járni, ami nekünk külön jól jött a Hédi miatt. Így már nyitás előtt elkezdtük bebarangolni a helyet.

Tényleg nagyon hangulatosan megcsinálták ezt a falucskát (ami eredetileg TSZ birtok volt). Mint megtudtuk az ötlet Franciaországból származik, ott egy kicsit nagyobb, komplexebb változata létezik.

Sétálás alatt Hédi hamar felfedezte, hogy vmi nincs rendben. Apán és anyán is van egy kék karkötő csak róla hiányzik, így neki is be kellett szerezni egy szép ékszert, hogy haladni tudjunk. A szabónál akadt is rengeteg gyöngy karkötő még Hédi apró kezecskéjére is, csak éppen a kisasszonynak mind kellett volna :) De azért csak kijutottunk onnan egyetlen darab megvásárlásával. Ezt követően már beindult az élet a faluban.

Gondoskodtak a nagyurak szórakoztatásáról, mint kiderült kiemelt módon, mert pont ezen a napon forgatott a National Geographic Kid is a birtokon szerencsénkre vagy pechünkre nem tudom.

Hangszerbemutatóval kezdtük, majd megtanultunk egy-két középkori táncot, rövid ideig még Hédó is ropta, később csak a Tibi kezében :)

Rövid sétálgatás után beültünk egyet nemezelni. Csináltunk egy szép tulipánt, ami az idők folyamán, főként Hédi hatására, kicsit megviselt állapotba került. Az elején egyébként nem igen akaródzott neki hozzáérni a szappanos gyapjúhoz, idővel pedig nem lehetett eltávolítani onnan, úgy élvezte a pancsolást :)

Innen rohantunk a madaras előadásra, ahol először a madárröptetést nézhettük végig. Szinte a fejünktől pár centire suhantak el a ragadozó madarak. Az emberek mellé lecsücsült a bagoly, és várta jelzést, mikor repüljön tovább. Ez a rész mondjuk egy idő múlva uncsi volt, mert addig élvezetes, amíg a közeledbe repkednek a madarak, ha messzebb mentek, más sorokba, nem láttál semmit :(

Később közelről is megtanulmányozhatta a Hédó a madárkákat, persze első dolga a simogatás lett volna, aminek gondolom a sólyom nem annyira örült volna:) Ekkor már jócskán elrepült az idő, Hédike kezdett nyűgös lenni, így jobbnak láttuk megtölteni a pocakját.

Majd elvittük aludni a szállásra, de persze ő olyan izgatott volt a sok élménytől, hogy esze ágába se volt fekve maradni. Így visszamentünk felfedezni a középkort.

Kipróbáltuk a csacsifogatot. Hát közel se olyan élmény Sára mögött a szekéren ülni. Elég rázós volt, nem éppen páholyi kényelembe. De ezt is kipróbáltuk, közbe meg rengeteg információt szereztünk a helyről a kocsisunktól. Sajnos a nagyfőnök hamar kiszállíttatott belőle minket, hogy viszi a filmeseknek... Pedig még akartunk fotózkodni vele kicsit :( Azért a kocsis jófej volt, még azt is megengedte volna, hogy a Hédi felüljön a csacsi hátára, de hát ő inkább kihagyta a lehetőséget. :( Ezután végignéztük az állatseregletet.

Szokásos háziállatok mellett, mint a csacsik :), tyúk, kecske, bari stb. volt gímszarvas és őzike is.

Megnézhettük, sőt ha akartunk volna, be is állhattunk volna egy kis birka terelésre.

Akadt egy alig 1 hónapos kiskutya is. Na azt élvezte Hédi csak igazán. Az ő mérete, és lehet simogatni. Azért egyszer mikor arra jártunk, Hédi megindult felé egyedül, a kutya meg felugrott és elkezdte a húsis combiját ízlelgetni a kisasszonynak. Ekkor volt csak visítás, de butus csak a hangját eresztette ki, nem ment volna arrébb. Persze kimenekítettük a kutyus karmaiból.

Szerencsére nem veszi az ilyesmit zokon a Hédi, rövid nyugtatás után, anya jelenlétében, ment is vissza játszani vele.

Megnéztük a működő vízimalmot, majd a mesterembereket vettük célba. Sajnos a fazekasnál nagyon sok gyerek volt, pedig szívesen beálltam volna én is :)

A Hédi szerintem a kosárfonónak segédkezett volna szíve szerint, nagyon csodálta ezt a mesterséget. Na és beleszeretett ott egy szalmakalapba is:) Megnéztük a bőröst, fafaragót, gyertyaöntőt, mézeskalács készítőt...

Több helyen a gyerekek be is állhattak, de sajnos csak adott időbe és fabatkáért. Nekem meg kicsit ciki lett volna beülnöm az apródok közé, és időnk se igen lett volna rá.

Befizettük magunkat egy családi fotózásra is középkori ruhába. De ez egy kicsit csalódás volt. 1 férfi, és 2 női ruha volt csak, Hédire meg nem is akadt semmi... Alig csinált rólunk képet, így nem sokból választhattunk és olyan apróságokra se figyelt a fotós, mint a Tibi kilógó karkötője, vagy az én kilátszó 21. századi ruhám... A képet csak egy e-mail után, napokkal a megbeszélt időpont után, kisebb felbontásba küldték. Bár lett 2 családi képünk, azért nem vagyok elégedett velük.

Rövid pihi után pedig mentünk a nap fénypontjára a lovagi tornára. Ezt szerintem nagyon jól kitalálták, bárki fejéből is származik az ötlet.

Volt lovagi torna, király választás, nevettetés, kaszkadőrmutatvány (az embert a ló után kötve a földön húzták), csacsi, szóval minden.

A végén pedig minden szereplő felvonult.

A Hédi már a fáradtságtól úgy bepörgött, hogy csak rohangászott, lehetetlen volt kordába tartani.

Egyszer csak felkéretőzött a kezembe és bealudt :D

Mi a falu zárása után se mentünk haza, mert ránk még várt a középkori lakoma. Itt is volt szórakoztatás (zene, madárreptetés...), de olyan helyet kaptunk, ahonnan semmit se láttunk. Arról nem is beszélve, hogy néha a Hédi közelébe üvöltötték el magukat a szereplők, amire szegény mindig felébredt. A kiszolgálás se volt a legjobb. A levest nekünk olyan későn hozták ki, hogy máshol már szedték le a tányérokat... A kaja pedig középkori jellegű volt, azaz semmi se volt a fogamra való. Nem volt szárnyas, a desszert is szilvás lepény... Úgyh. se én, se a Hédi nem távoztunk teli gyomorral. Így mikor mentünk el, a következő csapatnak tálaltak, majdnem hogy kidobtak minket. Külön csak erre a lakomára is be lehet fizetni, hát nem tudom.

Utóbbitól eltekintve nagyon jól éreztük magunkat, el tudtunk volna tölteni itt még 1-2 napot. Nagyon tetszett még, hogy a színészek a feladatuk befejezése után se zökkentek ki a szerepükből. Egész nap a középkori hangulatot próbálták illusztrálni. Kedvencem a cigányasszony (jósnő) volt. Hihetetlen jófej. Illetve az udvari bolond. Vele sajnos először a lovagi tornán találkoztunk, de sikerült megnevettetni bennünket egy párszor.

Ezt követően, hogy a Hédi már kipihente picit magát, még bowlingoztunk egyet. Majd végkimerülésbe bedőltünk az ágyba.

Másnap sajnos reggeli után el kellett hagyni a szállást, de a fürdőt használhattuk, így ott töltöttük el a napot a buszunk indulásáig. Ezt is szépen kialakították.

Bár én nem fürdőztem, csak a gyerek (baba) medencébe őriztem a Hédit, de a kelta terembe így is beleszerettem. Nagyon jó hangulatúra sikerült megcsinálniuk.

Bár igazán szép este lehet, amikor a mécsesek, gyertyák tényleg égnek. Volt itt nagy ágy a pihenni vágyóknak. Nem csak napozóágy, hanem ilyen több személyes fából kialakított vmi. Persze egyet le is stoppoltam:)

Egyébként egy kis élményfürdővel felér.

Rengeteg pezsgőfürdős rész van, ellenáramú medence, vízzuhany... Hédi és Tibi, azért helyettem is végigpróbált mindent.

Kora du. elhagytuk a régmúlt világot, kiléptünk a nagyúri mivoltunkból, és a jó kis magyar luxus buszon, illetve vonaton eljutottunk a Balatonra, ahol már családi környezetben folytattuk a nyaralást. Sajnos Tibi pedig folytatta az utját Pestre, ahol visszazökkenhetett a dolgos hétköznapokba.

Motorversenyző

Hédi is beállt a nagy motorosok sorába. Ez is egy olyan dolog, amiről már lemondtam. Elfogadtam, hogy a Hédike azon kevés totyogók közé tartozik, akiket nem érdekel a motor. Egy játszótéri fellángolás után, ő is megkapta a kis piros járgányát. Az elején szorgalmasan hordtuk magunkkal, de 10 m után lekéredzkedett róla, és aznapra elég is volt neki belőle, én meg cipelhettem. Így hamar leszoktunk róla. Nagyon nem is bántam, legalább nem kellett nekem is megdönteni a rövidtávfutás időrekordját. Nem kellett azon veszekedni, hogy álljon meg az utca szélén, nézzen előre, hogy ne üssön el másokat... De ennek úgy tűnik vége. Horvátországba gondolom Domi hatására rákapott az ízére. Lelkesen gyakorolt a kertbe, a parton, ahol éppen rátalált a motorra. Itt még főleg váltott lábbal ment, hamar ráunt, hiszen lassan haladt és minden apró akadálynál segítséget kellett kérnie. Most már a lábait ő is páros lábbal kapkodja, a lejtőket élvezi, már a kisebb kátyúk se okoznak akadályt, sőt már a fel és leszállás is egyedül megy. Még néhány nap és a 4-es számú versenyző is beállhat a száguldozók sorába. Nekem is kapkodnom kell már a lábaimat, hogy lépést tartsak az újabb motorossal.

Sajnos a békát (illetve a Domi kutyáját) egy kis baleset érte a játszótéren. Egy kisfiúnak sikerült eltörnie mind a kettőt 5 percen belül :( Mondanom se kell, hogy a séták alaptartozéka így a motor lett, de örülök, hogy végre használva van. A biztonság kedvéért azért beszerzünk egy újabb tili-toli játékot.

Úgy látszik, hogy a csúszás a mozgásfejlődésében a motorozásra is kihatott és Hédi se egy különc gyerek, csak még nem volt megérve rá. Remélem Marci érkezése nem veti még jobban vissza a fejlődésbe.