Beszoktatás - utolsó hét

Túl vagyunk az utolsó héten is. Most már anya nélkül kell boldogulnia Hédinek. Nem tudom mennyi sikerrel:) Szabira hagyom ennek a megírását, csak annyit, amennyit Ica néni nekem mondott. Végül csak egy nap kellett ott lennem a héten, míg Hédi aludt, akkor is csak egy órát. Megküzdött vele Ica néni:) Azt mondta ez természetes, sokkal jobb, hogy így dolgozza fel az új helyzetet, mintha magába fojtaná (Hédinél természetesen nem állt fenn ennek a veszélye:D). Így mutatja ki, hogy haragszik, ezért csüng utána a Szabin egész nap, csak anya jó… és ha anya nem ugrik azonnal, akkor nagy hisztit csap:)
Szóval a bölcsiben alvás. Azt hiszem problémás lesz, hiába sikerült egy nap elaltatnia Ica néninek, korán altatják őket, és Hédi amúgy sem igényli minden nap a délutáni alvást, főleg nem délben… De ha mégis elalszik, mint pl. csütörtökön, sokat aludt, akkor meg este nem alszik el időben… Bár aznap délután egy nagyon kedves Hédike volt, azt leszámítva, hogy irtó mérges lett hazafelé, mikor rájött az út felénél, hogy a biciklijét (direkt) ott hagytuk. :)
A bölcsis néni szerint azt nem érti Hédi, hogy ha ott is hagyják reggel, menni fog érte minden délután a Szabi… Mert egyébként szeret ott lenni, eljátszik az új játékokkal, a többi gyerekkel, de fél, hogy otthagyják hosszabb időre.:)

Szerencsére a rossz idő továbbra is elkerült bennünket, így minden délelőttöt és délutánt kint tudtunk tölteni a szabadban/a házépítésnél/dobozbeszerzéssel a költözéshez. Egy délután volt kivétel, de akkor is már a játszótéren voltunk egy ideje, mikor megérkezett a viharos szél, így szaladhattunk haza.
Marcika továbbra is a legjobb kisgyerek:) Büszke vagyok rá, hogy egyszer sem kellett Szabit azzal felhívnom, míg a bölcsiben volt Hédivel, hogy inkább jöjjön haza, mert nem bírok a Marcival:) A végén már úgy kapaszkodott belém, ha valaki át akarta venni (pl. Ildi vagy Maja mama), mint Szabiba szokott. :) Vagy szombaton a költözéskor kora reggel még aludt volna, így álmosan ráfeküdt a lábamra, és pihengetett. Az arcával is szeret dörgölőzni, bár olyankor nem lehet tudni, hogy bújni akar, vagy csak megharapdálni az orrom/leszedni a szemüvegem:)
Sokan azt hitték, hogy Marcika az én gyerekem:) Egyik nap a játszótéren betaláltak Jehova tanúi is – öltönyben… azt hittem üzletemberek, először csak kedvesen felvették a leesett plédet, majd mikor Hédinek kiabáltam, hogy csússzon már le, mert más is akar, Marcival a kezemben, odajöttek, hogy beszélek-e a gyerekeimnek Istenről? Hát mondom, először is nem az én gyerekeim, én csak a babysitter vagyok, másrészt nem vagyok vallásos. Azért adtak egy-két tájékoztató füzetet, meg felolvasott egy részletet, aztán továbbálltak:)

Pénteken csak két órát volt Hédi a bölcsiben, mert időpontjuk volt Dévény Annához. Mondanom sem kell, hogy hiába mentünk érte időben, majdnem elkéstünk:) Részben miattam, mert én, mint fantasztikus közlekedő tanácsoltam Szabinak, hogy a 18-as villamospótlóval menjünk, bár nem tudtam, hogy nem csak egyszer kell átszállni, hanem kétszer… Azért szerencsére ott már emlékeztem, hogy kb. merre kell menni, mert voltam már ott Ildiékkel, így nem késtük le a több hónapos várakozási idővel megszerzett időpontot. Arra nem emlékszem pontosan, hogy mit mondott a doktornő Hédire, azonkívül, hogy kicsit csámpi, csoportos foglalkozásra kell majd járnia októbertől. Mindenesetre Hédi és Marci is nagyon élvezte a rövid ott tartózkodást. Bekéretőztek egy terembe, ahol kihasználták, hogy kicsit nagyobb terük van, mint a szűkös panelszobák:)
Utána megebédeltünk a Nagyi palacsintázójában, ahol már kezdett Hédi nyűgös lenni. Szabi bement a palacsintákért, egyszer csak Hédi elkezd bőgni, hogy hol az anyja, nem hitte el, hogy mindjárt jön. Elkezdett sivalkodni, mondtam neki, hogy menj be nyugodtan, biztos meghallja a szirénázásod:) De így is eltévedt szegényke, mert sokan voltak:)
Majd mentünk az „Ikijába”, ahogy Hédi mondja. Ami szerinte egy nagy játszóház. :) Végülis van benne igazság, mert az étterem részlegnél ki van alakítva egy kisebb játszórész a kicsiknek. Marci és Hédi is nagyon élvezte, sajnos fotó nem készült. :( Na, utána jött a feketeleves. Sok nézelődési lehetőségünk nem volt Szabival, mert mind a két gyerek a legrosszabb formáját hozta. Marcinak se kézben, se a babakocsiban nem volt jó (kivételt a bevásárlókocsi jelentett). Hédi meg nem akart egyes helyekről eljönni, pl. a gyerekrészlegnél a mosogatót púposra pakolta. A pénztárnál már mindkét gyerek hangosan bőgött, és azt sem sikerült beszerezni, amiért mentünk, mert már nem árulják Magyarországon. Hédi a metróig sem volt hajlandó eljönni, közölte, hogy nincs lábam, én pici baba vagyok, anya vigyél :D
Utána még lementünk a játszótérre, mert Domiék is átjöttek. Hazaesve nekiálltunk (vagyis inkább csak Szabi és Ildi) turbóval pakolni, mert másnap kora reggel jöttek költöztetni…
Így segítettek anyának pakolni:


Én addig etettem meg fürdettem a gyerekeket. Kicsit rózsaszínre sikeredett a fürdővizük, Ildi mondta, hogy tegyek bele ilyen gyerekeknek szánt színes fürdősót, de mivel mindig kérték, hogy még, még, még, így a végén már rózsaszín vízben fürödtek. Ráadásul azzal szórakozták, hogy egymást arcába, hajára locsolták a vizet… Azért szent a béke:)


Miután Idliék hazamentek történt még egy kis baleset, elárasztotta a fürdőt a víz, mert kivettem a mosógép csövét, hogy ne zavarja a gyerekeket a pancsolásban, Szabi meg nem vette észre, és elindította a mosást… Ráadásul, ahogy nyúltam a felmosóért, levertem/kiborítottam egy doboz fültisztító pálcikát, amire Hédi és Marci is rávetette magát… Úgyhogy a végére kicsit ideges, kiabálós lettem:)
Éjjel 1-ig pakoltunk Szabival, de így sem sikerült egy szekrényt sem bedobozolnunk:) Közben Tibi is hazaért Japánból. Reggel meg 6-kor keltünk… A bútorszétszedés, dobozolás, pakolás alatt a gyerekekkel a játszótéren voltunk, egész nap… Ildi bírta a legjobban, még délután is képes volt kreatív versenyfeladatokkal szórakoztatni őket. A közelben lévő templomnál Szent Mihály napi búcsút tartottak. Hédit és Domit lenyűgözte a fúvós zenekar, el sem akartak jönni onnan. Előtte a piac mellett mentünk el, nagyon cukik voltak, ahogy egymás kezét fogva sétáltak és nézték, hogy mi mindent árulnak a termelők:)
A játszótéren Hédi hallotta egy kisgyerektől, hogy nagymamának szólítja a mamáját, utána ő is, úgy szólt Maja mamának, ha akart valamit, hogy Nagymamaaa!:) ÉS Marci tudja Blanka nevét! Valami olyasmit mond, hogy Anka, Lanka:) A végét tisztán lehet érteni:) Simogatni is szereti, bár legtöbbször még az arcát tapogatná, a szemét nyomkodná, szombaton már a lábát simogatta:)

Végül meguntam a játszóterezést, így elköszöntem a gyerekektől, és a panellakástól. Legközelebb már a házban látogathatom meg Szabiékat!:)

Marcika szülinap és Hédi bölcsi

A héten már kevésbé voltam szorgalmas/volt energiám arra, hogy minden nap lejegyezzem mi is történt, így csak pár történet mesélek el, és hogy boldogulok Marcival.

Hétfőn házi pizzát ettünk, sütöttem, bár sokszor eszembe jut, ha rendelnénk, az se kerülne sokkal többe, és az időm se menne el főzicskéléssel:) Hédike pizzaevése: tésztát nem, csak kukoricát meg sajtot husival eszik:) Este Szabi már jobban csinálta, ő adta neki a falatokat, így a tésztából is ennie kellett.

Kedden egyedül voltam velük egy kicsit, hogy Szabi gyorsan el tudjon intézni egy-két dolgot, de én is megbeszéltem egy találkát, így már tűkön ültem, hogy Szabi hazaér-e időben. Vagy elkések. Hazaért, de Hédi nálam is jobban aggódott, mert már felöltözve, indulásra készen vártam és folyamatosan azt kérdezte, de ugye nem hagysz minket itthon egyedül??? :D Nem Hédikém, ne aggódj, ilyet sosem tennék:)
Este mikor hazaértem, a gyerekek már megfürödtek, Szabival beszélgetek a kisszobában, gyerekek a másikban, mikor csörög a mobilom. Szabi keres. Miért hívsz mikor itt állok előtted?:) Keressük a mobilját, Marcika tárcsázott a másik szobából :) Kis digitális bennszülötteim.

Szerdán én is kimentem velük a házhoz, Hédike homokozott, Marci anyánál, én meg olvasgattam kicsit. Majd hívott Ildi, hogy a háznál vagyunk-e, mert jönnének. Hédi odáig volt, „jön a Domi!”, és folyamatosan kérdezgette, "itt vannak már? itt van a Domi?" Mikor végre megérkeztek a kerítésen csimpaszkodva várta, hogy be is jöjjenek. Üdvözlésképpen levágtak egy poci-showt, amit ők nemes egyszerűséggel csak „pocizásnak”hívnak:) Vagyis fel a pólót, és egymáshoz dörgölni a pocit. Azt hiszem most még vicces jelenet, később lehet már kicsit zavarba ejtőbb lesz:) Bár Szabi szerint volt olyan, hogy az egyik barkácsáruházban még egymásra is estek:) Feltámadt a szél közben, hullottak a falevelek, imádom, hogy ilyen apró dolgoknak is mennyire tudnak örülni, mennyire új nekik, vagy egyáltalán azt, hogy feltűnik nekik… Én csak annyit érzékeltem, hogy belefújja a homokot a szél szemembe. Még most is hallom a hangjukat, ha erre gondolok, ahogy kiabálnak egymásnak vidáman:) Elmentünk még a játszótérre, ahol Domiék szaladgáltak, mászókáztak, mi meg Ildivel és a két legkisebbel mérleghintáztunk. Nagyon tetszett neki, mind a kettő hangosan kacagott.

Csütörtökön látogatókat kaptunk, dunai Dédiéket. Persze akadt egy kis kommunikációs probléma, így senki nem várta őket, mikor megérkeztek… Sőt, úgy kellett hazaszaladnom Marcival, mert ők már ott voltak a lakás előtt. Elpakoltam a sok finomságot, majd lementünk a játszótérre, ahol Szabi és Hédi is csatlakozott hozzánk bölcsi után.


A pénteki nap…. Reggel Marci korán kelt, így hamar elindultunk az alvás-sétára. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen az idő, így kicsit megpiszkáltam a plédet, amivel betakartam, arra pedig felébredt a kis vigyori. Esze ágában sem volt visszaaludni. Szóval vissza haza, kicsit játszottunk, főztem egy levest, majd újra séta. Délre odamentünk a bölcsihez, majd elmentünk a Savoya parkba, vettünk Marcikának egy kis meglepetést születésnapjára. Mire hazaértünk Hédi kellően elfáradt, ami sajnos nyűgösséggel jár. Ilyenkor csak anya jó neki, mindent csak anya csinálhat. Hamar elaludt, ezt kihasználva Szabi ellépett a házhoz. Nem szívesen maradtam otthon egyedül Hédivel, valahogy megéreztem, hogy nem lesz jó kedve, ha felébred… Mióta bölcsis minden nap alszik délután, de már nem annyit, mint eddig, hanem csak egy-másfél órát. Szóval felébredt nem sokkal azután, hogy Szabi elment a házhoz. Mikor bementem a szobában már úgy kezdte, hogy nem vagyok jó neki, anyát akarja… Aztán csak sírt, sikított, anyáért kiabált… Úgyhogy hívtam Szabit, hogy jöjjön haza. Megnyugodott mikor meglátta az anyját, de engem kicsit sokkolt ez az egész, legszívesebben hazajöttem volna:) Végül én is lenyugodtam, úgyhogy mindkettőnk „vigasztalására” elolvastuk Kippkopp egy évnyi kalandját. Telefonáltak Ildiék is közben, jönnének megünnepelni Marcika születésnapját. Hédi ismét alig bírta kivárni, de most nem Domi miatt, hanem mert ő is kapott egy marcipánt, és meg akarta enni, Marciét meg Dominak gondolta. Nem nagyon értette, hogy Marci most az ünnepelt. Marcinak nem tetszett ez az egész hercehurca:) Nem tudta mi van:) Megint a két nagy akart az etetőszékbe ülni, Szabi kirakta őket, és az egy nap híján kis egy éves ült bele. A gyertyát többször is meg kellett gyújtani, hogy Hédi és Domi is elfújhassa:) Majd megkóstolta Marci a süteményt, de egy falat után csak a fintor és a bajuszka maradt az arcán:) A többit Ildi ruhája bánta:)
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DRÁGA MARCIKA!:)





Ildi akart még játszótérre is menni, de mivel senki nem készült el sötétedés előtt, így maradtunk otthon. Domi balszerencséjére. Szegény akkorát esett az ágyról. Én már csak azt láttam, hogy úgy esik neki a bölcsőnek, mintha kilőtték volna… Két jó nagy púp lett fején. Szerencsére kórházba nem kellett vinni.
Imádom, ahogy Domi meg Hédi tud magyarázni, nemcsak egymásnak, hanem úgy általában. Látni kéne őket. Hédi általában közel hajol, kicsit oldalra billenti a fejét, és mondja, „tudod”…:) Édespofa. Vagy pl. Domi hozott magával valami cukrot egy kis dobozban, nem akart adni Hédinek belőle. Jön oda Hédi panaszkodni. Domi is ennivaló, ahogy megmagyarázza, hogy miért is nem ad. Hédikének hívja:) „Azért nem adok belőle, mert ha nem teszem rá a tetejét, ki fog száradni:D” Jó kifogás Domdom:).

A héten semmi gond nem volt Marcival, továbbra is tündéri kisfiú. Most hogy már 8-ra jár Hédi, nem indultunk velük egyből sétálni, hanem kicsit játszottunk. Egyelőre a romboló korszakban van:), kiv. Hédinek van egy olyan játéka, ami egy fát ábrázol, és le kell gurítani a tetejéről három golyót, azt Marci is nagyon szereti. Labdázni is szoktunk, meg a zenélő oroszlánját és a kutyáját is imádja. Az utóbbin múltkor akkorákat nevetett, szinte kikelt magából:) Nagyon kis cuki volt, fülig ért a szája, táncolt és hozzá hangosan á-á-á-á-á:D Egy-két napot kivéve délelőtt aludt egy keveset (fél órát, egy órát), utána kicsit játszótereztünk, ahol bevártuk Szabiékat. Általában hintázunk, meg a nagyobb játszótéren van egy „alagút”, ott szokott mászkálni. Egyik nap a kisebbek mászóka-csúszdájára is ráraktam, de megszólt egy anyuka, hogy ilyen pici gyerek, és már hagyom, hogy kipróbálja… Úgyhogy levettem onnan, mert amúgy is irigyek voltak a nagyobbak, nem engedték tovább menni, leültek a bejáratnál…
Egyre több szót is tud, egyik nap megfogta a tükröm, és tisztán kimondta, hogy tükör:) Mikor ott voltak dédi mamáék, akkor is hamar megtanulta, hogy papa és mama:) De a legtöbb szót továbbra is csak suttogva mondja utánam:) Bár Szabi szerint nem kellene visszasuttognom, mert olyan lesz, mint az egyik kedvenc sorozatunkban (The middle) a kisfiú. :) (Néha kiemel egy-egy szót a mondataiból, és azt lehajtott fejjel maga elé suttogja:) )
Úgy érzem hamar megbarátkozott velem Marci. Legalábbis amíg csak pár órára kell velem lennie:) Reggelente már odabújik hozzám, dörzsöli a kis buksiját a vállamhoz, a fejemhez (bár sokszor akkor is így közelít, ha a szemüvegemet akarja letépni:D), de a kedvencem az, amikor hátrafelé betolat az ölembe, és úgy folytatja a játékát:) Mikor itt voltak mamáék, akkor meg pont úgy csinált, mint Szabival szokott. Hiába akarta Dédi mama és papa is kicsit megszeretgetni, erősen csimpaszkodott belém, hogy semmi esetre se tudjam lepasszolni:)

Jövőhéten már Hédi a bölcsiben alszik, és cserélni fogunk Szabival, én fogom az álmát őrizni. Bár, hogy őszinte legyek, kicsit félek a feladattól a pénteki hiszti után. Ráadásul jövőhét elejére esőt is mondanak, így nem tudom mit fogunk Marcival csinálni délelőttönként. De majd csak lesz valami:)

Kezdődnek a nehézségek

Lassan át kell állni az új életvitelre. Ismét meg kell tanulnunk, hogy vannak kötöttségeink, rendszert kell vinni életünkbe. Mindezt több, mint 2,5 év után elég nehéz. Nekem még hagyján, de Hédi most találkozik ezzel először (sajnos nem tartottam túl szigorú napirendet). Meg kell tanulnia, hogy reggel fel kell kelnie, akár akar, akár nem, gyorsan össze kell készülődnünk és indulunk a bölcsibe és minden áldott nap ez ismétlődik. Mióta 8-ra járunk, már csak ketten, de sajgó szívvel hagyjuk el otthonunkat. Cipelem, hogy ne késsünk el nagyon. (Elkezdtem egy igazi hordozó után ácsingózni.) A héten még nagyon jól állunk. Mi nyitottuk minden nap a sort. Legalábbis a mi szobánkból, abból a bő 3 gyerekből. Persze mi se értünk be 8.00-ra. Pedig októbertől csak korábban kell járnunk.

Tegnap reggel, ahogy sétáltunk a bölcsőde felé, Hédi kérdezősködött. Megbeszéltük, hogy neki a bölcsőde lesz a munkahely. Magától kezdte el kérdezni, hogy el fogok-e menni, és ő ott marad-e az Ica nénivel. Bár sokszor említettem neki, mégis váratlanul ért. Kérdeztem, hogy ott hagyhatom-e. Igennel felelt. Azért biztosítottam róla, hogy a héten még vele leszek. A bölcsődébe mégis nagy igényt tartott rám. Mindig mennem kellett vele, húzott magával, nekem főzött, nekem sütött...

Ma már 3 órára nőtt a bent töltött idő hossza. Először történt (f11-kor), hogy Hédi felpattant az udvaron, és kérte, hogy "Anya, menjünk haza". Én eleget tettem ígéretének, azaz tettem volna, de mire összepakoltam a cuccunkat, Hédi visszaült homokozni, én pedig nem erőltettem a hazamenetelt. Azért 11-kor, amikor Ica néni kijelentette, hogy ideje mennünk, Hédi szó nélkül felpattant, és a kapuba várt meg Ica nénivel. Eddig mindig úgy kellett haza, illetve a játszótérre csalogatni.

Ma már egyre jobban vérzik a szívem és már nemcsak a Marciért, hanem a Hédiért is. Láttam, hogy a gyerekek, hogy ki vannak éhezve a figyelemre, szeretetre. Ezt nem a bölcsőde rovására írom, és nem is az ott dolgozókéra. Ica nénivel maximálisan elégedett vagyok, de ilyen keretek között, mégse tudja megadni minden gyereknek azt, amire vágynak. Ma rengeteget csüngtek rajtam, szegények időnként szidást is kaptak emiatt. Én még lelkesen, tele energiával figyeltem rájuk, játszottam velük, persze csak azért, mert nem kellett mindegyiküket szemmel tartanom, kívánságukat teljesítenem, ahogy a gondozóknak. Hédi egy-kétszer célozgatott, hogy én az ő anyukája vagyok, de alapvetően élvezte az új játékbirodalmat, és nem zavarta, ha mással is foglalkozom. Ma még Ica néni és Madni néni (dadus?) buborékot is fújt a gyerekeknek, ami Hédinek igazi Hawaii-t jelent.

Megvolt az első verekedős incidens is. Van egy kisfiú (Zalán). Csendes, visszahúzódó kisgyerek, szépen eljátszik magába csak autó, hajó vagy bármilyen jármű legyen a kezébe. Éppen Hédi közelébe tévedt, és a szitáját szemelte ki, vagy csak próbált ő is játszani vele, pontosan nem tudom. Csak arra figyeltem fel, hogy Hédi odacsapott neki. Nem volt sírás, annyira szerencsére nem ütötte meg, de szegény Zalán, hamar eliszkolt. Kicsit tartok tőle, hogy majd mi is megkapjuk a magunkét Hédi időnként agresszív viselkedése miatt. Ma legalább 3-szor megharapta Marcit is. De teljesen tehetetlennek tartom magam :( Akármivel próbálkozom, hatástalan. Ica néni szerint javulni fog a viselkedése, ha kijátszhatja magát a bölcsibe. Legyen igaza, úgy mint a du.-i alvással. Hédi ma már délbe kidőlt. Csütörtök óta minden du. aludt, aminek a következménye sajnos az, hogy este későn aludt el.

Marcika, mert neki lehet most a legnehezebb, igen hősiesen viseli a távollétemet. Szegénynek nem volt leválasztás, se szoktatás, se egyebek. Oda lett csapva a Lindának, mindenféle felkészítés nélkül. Szerencsére de. alszik, a játszótér még sok újdonságot tartogat számára, szóval jól elvannak a Lindával. Azért ha meglát, hogy megérkeztem, azonnal nyüsszög, hogy vegyem fel. Elállja az utam, azaz térdel előttem, két kezét felemeli, hogy vegyem fel. Szinte le se tehetem, mert követ, mint vmi árnyékot, és kéretőzik vissza.

Nem elég, hogy a beszoktatás mostanra esik, a ház körül rengeteg a tennivaló, így azon kívül is sokszor le kell passzolnom. De türelmes, és tartja magát. Remélem később ez a sok jóság nem fog visszaütni, mert nála jobb gyereket nem kaphattunk volna.

És büszke vagyok a Hédire is, aki eddig tökéletesen vette a megpróbáltatásokat. Még hisztire se került egyszer se sor! Egy kisebb baleset történt ma. Összekoccant a fent már említett Zalánnal, ekkor kiengedte a hangját, de ez teljesen érthető, és elfogadható. Egyébként pedig akár mintagyerek is lehetne :)

Hédi jellemzése a bölcsihez

Hédi az első gyerek családunkban. 21 hónapos korában született kistestvére, Márton (Marci). Nyugodt, megfontolt, komoly kislány. Megítélésem szerint korának megfelelő fejlettségű. Tisztán, választékosan beszél. Április óta szobatiszta. Bár tud önállóan enni, mióta kistestvére is elkezdte a hozzátáplálást, ő is igényli az etetést. Alapvetően nem válogat, mindenevő, inkább hangulatától függ, hogy mikor, mit eszik meg, és mit nem. Kivétel ez alól a nyers zöldségek, savanyúságok. A folyadék fogyasztására viszont oda kell figyelni, sokszor kell kínálni, mert nagyon keveset iszik.
Öltözködésbe besegít. Vetkőzésbe ügyesebb. Cipőt, nadrágot leveszi, Próbálkozik az önálló öltözködéssel, ilyenkor nem enged segíteni, De ha nem sikerül neki valami, hamar kétségbe esik. Utána pedig kijelenti, hogy nem megy, és hosszú ideig nem próbálkozik vele. Orrtörlésnél kis segítséget igényel, de felszólításra ügyesen fújja az orrát.
Szépen eljátszik egyedül, de szereti, ha a közelben vagyunk. Alapvetően bármivel elbíbelődik, de természetesen vannak kedvenc játékai. Szívesen süt-főz, szeret duploból építeni és a hozzá tartozó „babákat”, állatokat rendezgetni, Nagyon szeret olvasni, gyakran kéri, hogy olvassunk. Rengeteg könyvet képes egy ültében végighallgatni. Figyeli is, amit olvasunk, közbe kérdez. Szereti, ha beszélgetünk is a képekről. Később el-el mesél belőle részleteket. Egyedül viszont nem szívesen lapozgatja a könyveket.
Kíváncsi természetű, de az új dolgoktól kicsit tart. Inkább távolról figyeli az ismeretlent, és kérdez. Most van a „Miért korszakban", így nagyon gyakori a miért kérdőszó. Jelenlétünkben nagyon alkalmazkodó. Új helyzetbe kis idő elteltével feloldódik, feltalálja magát,
Nagyon szereti a zenét. Rengeteg gyerek dalt, népzenét tud kívülről. Folyamatosan énekeli is őket, vagy kéri, hogy énekeljük el a megnevezett számot. Számítógépen (egyéb ketyere hiányában) is szívesen hallgat zenét. Gyakran táncol is hozzá. Ha álmos, vagy valami nagy trauma érte, mindig a Bóbita, bóbita táncol. című dalt énekelteti. Nagyon szeret kreatívkodni (gyurmázni, nyomdázni, festeni), de a kistestvére miatt erre ritkán van lehetőség.
Színeket ismeri, Kisebb hibákkal, de 20-ig elszámol. Nagyobb gyöngyöket fűzi. Formabeillesztéssel jól boldogul, de a kisebb (pl.9 db-os) kirakót még nem tudja kirakni.
Kisebbekkel kettősen viselkedik. Alapvetően szeretgeti őket, figyel rájuk, mindaddig, amíg valami „kárt” nem okoznak neki pl. ledönti az építményét. Akkor sajnos előfordul, hogy bántja őket.
Unokatesója, Domi, igen fontos személy az életében. 1 nappal idősebb kisfiú, és nagy haverok. Lehetőségekhez mérten sok időt töltenek együtt, és nagyon jól kijönnek egymással. Ha nincsenek együtt, sokat emlegeti a közös élményeket.
Elég anyás. De ha nem vagyok a közelben közeli hozzátartozókkal (apa, nagyszülők, nagynéni…) is minden gond nélkül elvan.

Első hét Marcival (és Hédivel)

Vasárnap este érkeztem, hogy hétfőtől beindulhasson Hédi első közösségi élete. A bölcsőde. Azt hittem a hét első napján már kezdődik is a beszoktatás, ami elég hosszú, lassú folyamat ebben a bölcsiben (3hét), de erről majd Szabi úgyis ír bővebben. De csak ismerkedés volt, így első nap én is elkísérhettem megnézni, hova is jár, és hova is kell érte mennem, ha úgy adódik. Nagyon jó kis bölcsőde, kis csoportok vannak, mindegyiknek külön homokozó, kiscsúszda, stb., nagy belső terem, sokféle játékkal. A bölcsis néni (nem tudom, hogy nevezik őket) is kedves. Hédinek, sőt Marcinak is nagyon tetszett az egész, akár el is kezdhetne Hédivel beszokni:) Csak nem veszik be ugyebár. Délután Tibi egyik kedvenc tevékenységét vettem át, elmentem az Auchanba nagybevásárolni:)



Másnap délelőtt átmentünk Ildiékhez, mivel Szabinak 11-re kellett az egyetemre mennie. Nem akartam egyből a két gyereket bevállalni. Közelebb is laknak az egyetemhez meg gyorsabban is telt náluk az idő. Blanka is már kúszik meg forog, így jól elvoltak mindhárman a földön leterített szivacson – egy darabig. Marci még Blankától a cumit is elvette, a szájába tette ő is, de csak rágogatja:)


Egy körül Szabi is végzett, így nyakunkba vettünk néhány boltot. Hédinek cipő, füzet, könyv, illetve lámpa és sütő, főzőlap-nézés a házba. Hédi kb. a második boltig bírta. Az Alleeban már össze-vissza fetrengett a földön. De addig is valahogy el kellett jutni, és sajnos továbbra is úgy közlekedünk, hogy teszünk egy-két métert, majd nézelődés egy-két percig, vagyis részemről inkább könyörgés, Hédike mindjárt ott vagyunk, gyere légy szíves… Történt egy vicces eset is. Nem lett megkötve a nadrágja rendesen indulásnál, és lecsúszott az utca kellős közepén.:) Nevettek a járókelők, meg Hédi is:) Lestrapáltan hazaérve megettük a megérdemelt (?) sütiket. Az egyik falat leesett a villámról, Hédi kérdezte, miért. Mondom biztos túl nagy falatot vágtam le, mohó voltam. Megkérdezte még néhányszor, hogy de miért. Na, mondom szerinted miért? „Azéééért meeert BÉNA VAGY!”:D Majd Szabi a gyerekekkel és Ildiékkel lement a játszótérre, én meg addig kitakarítottam a lakást. Gyerekkacat elpakolása nélkül már egész rövid időre fejlesztettem. Persze másnap kiderült, hogy az egész szinte teljesen felesleges volt, ugyanis Marcika megtalálta az olajos flakont, a kupakot is le tudta csavarni, és fel is tudta dönteni… Nem igazán lehet feltakarítani, sokadszori felmosó-víz csere után sem, így az egész lakásban a padló olajos lett…

Szerdán 9-re kellett bölcsibe mennie Hédinek, így én is elindultam Marcival sétálni, hátha elalszik a korai kelés miatt. Egész hamar elaludt, így beültem a nagy játszótérre olvasni. Sokáig nem aludt, kb. 20 percet, így átmentünk a kisjátszótérre. Kicsit nézelődött, majd felszabadult a hinta is, amit nagyon élvezett. Ki sem akart szállni, teljesen fel volt háborodva, mivel úgy gondolta, hogy előre hajolva is lehet, így inkább jobbnak láttam kiszedni, mielőtt az első hintából/ról lerepülést velem tapasztalja meg:)


Aztán leültem vele egy padra, ahol történt egy kis baleset… Kifolyt a pisi a pelusból… a szoknyámra… Úgyhogy rohantam haza átöltözni/átöltöztetni. Szóval az első másfél órával nem volt gond, de nem tudom mi lesz, ha rossz idő lesz. Mert babakocsiban el lehet altatni, de itthon csak anya mellett hajlandó…
Elmentem bevásárolni, Szabi addig a két gyerekkel a házhoz ment ellenőrizni a munkálatokat. Közben hívott , hogy el kéne hozni a Hédit és/vagy a Marcit. Hédike mellett döntöttem:) Hazafelé a gesztenye meg egyéb fákról kérdezgetett, nem nagyon tudtam válaszolni, rég volt már biosz óra…(Mondjuk inkább arra lett volna kíváncsi, hol van itt a közelben még gesztenyefa, amit meg végképp nem tudok). Mondtam neki, hogy kérdezze meg anyát:) Az ebéd még nem volt kész, így Hédike folyamatosan kérdezgette „Mit segíthetek?” Nagyon szeret segíteni a főzési előkészületeknél. A fél óra alatt elkészíthető túrógombóc nagyon ízlett neki. Nem is tudom hány darabot evett meg, csak azt, hogy Szabinak már nem maradt vacsorára (szerinte ebédre sem:) ). Utána még elmosogattam, közben Hédi folyamatosan kérte, hogy menjek vele játszani. Úgy szokta mondani, hogy „foglalkozz velem”. Olvastunk, építőkockáztunk, meg fejlesztő játékoztunk. És közben Linduskázott:) Pedig senki nem szólít így, mégis kitalálta, hogy így is lehet becézni a nevemet:) Nagyon aranyos volt, igényli a teljes figyelmet, foglalkozást. Mindig lenyűgöz, hogy az összes mesekönyvének tudja a szereplőit, de sokszor a történetet is, pedig van egy pár könyve. A gyerekdalokat is kívülről fújja. Már rámásoltam a saját gépemre is a gyerekzenéket, mert az én kedvenceimért nem annyira rajonganak:) Ha Szabi nincs itthon mindig elindítom nekik. Ennek járulékos következménye, hogy sokszor magamban dúdolom a gyerekdalokat, akkor is, ha nem szól. Hédike szeret halandzsázni is, jókat kacag a saját poénjain. Vagy azt játssza, hogy „Mi ez a Domi?:)”, ami azt jelenti, hogy Domi a kezén van láthatatlan formában:)
Utána Szabi visszaért Marcival, de ment is tovább az első szülői értekezletére. Marcikát álmosan megkaptam. Nem akartam kimenni akkor még a játszótérre, mert gondoltam nem tart sokáig… Hát, nem tudom Szabi, hogy bírja velük kettesben, de nekem bőven sok volt az a két óra. Megmondom őszintén ilyenkor folyamatosan lesem az órát. Az a típusú anya lennék, aki egy-két éves korig a túlélésre megy. Egy gyerekkel még csak-csak, mert külön-külön jól le lehet őket kötni. Szinte végig kiabáltam Hédivel, mert folyamatosan nyúzza a Marcit. És akkor még finoman fejeztem ki magam. Nem lehet vele egyedül hagyni. Pedig mindennel próbálkoztam. Na, jó a veréssel nem:) Hiába írja az Ildi okosgyerekkönyve, hogy kell kezelni az ilyesmit, vagyis elmagyarázni, hogy fájdalmat okozol neki, nekünk… blabla. Meg se hallja, sőt kinevet. Pedig tele van szeretettel, de Marci mellett csak a féltékenységet érzi. Ha játszik valamivel, és Marci odamegy, megfog valamit, egyből kikapja a kezéből, és ez még a jobbik eset. Vagy egy pillanat alatt kiborít három rekesz játékot a földre… Játszott velük egy kicsit, leginkább babamódra, majd fel az ágyra, és onnan rámolt le két szekrénynyi plüssjátékot. Itt sem állt meg, következett az ágynemű teljes leszedése, bedobálása a kiságyba. Marcinak egyébként tetszett a játékhalmaz a szoba közepén, a kezdeti bosszúság után örültem neki, mert lekötötte, elvonta a figyelmét. A csupasz ágy is, végre ő is körbejárhatott rajta. A visszapakolás is nagyon bejött, most a tárgyak földhöz vágása korban van, így a föld helyett a zörgő doboz is megtette.
Játékhalmaz közepén:


Telefonomat is szereti hosszabban nyomogatni, bár kétségtelen az etalon a netbookom. Szegény pára, azt hiszem nem fogja túlélni Marcit:S Esténként skypeolunk rajta, és annyira örül a „babának”, hogy folyamatosan simogatja, nyomkodja a billentyűzetet. Nem is tudok már gépezni napközben, csak este, ha elalszik, ami a szerdai napot kivéve nem túl korai (22-23…), addigra meg én dőlök ki. Visszatérve a szülői értekezletre, vagyis anya hiányára. Folyamatosan körbejárta a lakást, hátha mégis ott lesz valahol. Benézett a fürdőbe, a konyhába, a kis szobába… Szerencsére eddig nem olyan, mint Hédi anno. Legalábbis ha van más társaság is rajtam kívül:) Sírdogált egy-két percet, majd újból érdeklődve nézett valamit. Végül Ildi hívott telefonon, hogy itt vannak a játszótéren, menjünk le mi is. Nem kellett kétszer mondania. Nagyon sokan voltak a játszótéren, ha egyedül mentem volna le Hédivel, tuti, hogy nem maradok ott. Idegesít ennyi gyerek, mert tele van buta kölökkel. Olyan hülyeségeket csinálnak, amit Hédi meg Domi egyből eltanul. Ez bosszant benne, egyébként nem érdekelne, mert utána nekem hisztiznek, hogy miért nem csinálhatják ők is… Ildi kevésbé aggódós a mászókák miatt, így most én sem izgultam, hogy leeshetnek bármikor:) Hazafelé a liftben kitört a vita Hédi és Domi között. Ki fog az etetőszékben ülni. Én már csak azt láttam, hogy pofozkodnak, püfölik egymást. Kinyitottam az ajtót, Hédi meg beszaladt és bemászott a székbe. Mondtam neki, hogy addig úgy sem kap vacsorát, amíg fekete a tenyere, úgyhogy nyugodtan kiszállhat. Domival megígértettem, hogy nem ül be a helyére… Persze mire megmostam Hédó kezét, addigra Domi vigyorogva üldögélt a székben. Na, erre Hédi felcsimpaszkodott az oldalára, és mind a kettő elkezdett bőgni… Karcsi megkérdezte tőlük hajlandó-e valamelyik engedni, mivel nemleges választ kapott, így mind a kettőt leszedtem, felültettem rendes székekre, az etetőszék meg ment ki a folyosóra. :D Vacsora után még egy ládányi labdát szétdobáltak…, elkezdtem visszapakolni, ha már ők nem voltak hajlandóak, amit Domi zokon vett, mert ő házat épít szétszórt labdákból (erős képzelőerejük van még:D), majd mivel nem tágítottam, elkezdett sikongatni (ez az új szokása, ha nemleges választ kap valamire, sikít, majd bőg). Hédi aranyos volt, segített visszapakolni, és amit délután leszedett, még azt is visszarendezte. Aznap este végre korán volt alvás a gyerekek részéről:)

Csütörtökön is 9-re kellett Hédinek menni és csak egy órára. Aggódtam egy kicsit, mert elkezdett szemerkélni az eső, mikor felébredtem, de szerencsére mire elindultunk elállt. Hédike elég nyafka volt a rövid úton, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy fázik, de betudtam a „koránkelésnek” . Marci hiába aludt el, a játszótéren pár perc után felébredt, a szemétösszeszedő munkásoknak köszönhetően, aki látta, hogy alszik a gyerek, de azért a botot a kerítéshez csapkodta…, majd mikor félkómásan kinyitja szemét Marci, odajött, hogy gagyogjon neki, amitől teljesen éber lett… Mérges lettem, így egyből hazaindultam Marcival. Hazafelé még köröztem néhányat vele a ház körül, de visszaalvás helyett csak a lepedőjével „kukucs”-ot játszott.:)



Nem sokkal később hazaértek Szabiék is, Hédi továbbra is nyűgös volt. Viszont be kellett mennie az egyetemre, így „kaptam” egy semmit nem alvó kis egyévest és egy semmi nem jó, csak anya Hédit. Keservesen sírt és kiabált anyáért, azt sem engedte meg, hogy hozzáérjek. Azért kivettem az etetőszélből, és bevittem az ágyra. Egyedül hagytuk Marcival, mert nem vette jó néven, hogy ott vagyunk, aztán kb. 20-25 perc sírás és kiabálás után elaludt. Következett Marcika, akinek először adtam egy kis hamit, majd be a babakocsiba és ki a folyosóra vele. Kb. az ötödik körnél elaludt:) Így meg tudtam főzni az ebédet, kicsit rendbe szedni a konyhát, és kimosni két adag ruhát:) Mikor Szabi hazaért, Hédi is felébredt, magas lázzal. Szerencsére a gyógyszer gyorsan hatott, így ebédnél egy igazán kedves Hédi evett velünk. Délután papa is megérkezett, majd le a házhoz, ahova kicsit lenéztem velük, de sok volt a négy gyerek, úgyhogy inkább hazajöttem olvasni:)

Pénteken már 8-ra kellett Hédinek mennie. Nem indultunk velük sétálni, gondoltam később is ráérünk. Jól is tettem, mert Marcika addigra kellően elálmosodott, és most direkt nem arra mentem, amerre a szemétszedők dolgoztak. 10-re odamentünk a bölcsihez, de mivel nem jöttek ki Szabiék 10perc után sem, így hazamentem Marcival, mert már kezdtem fázni. Otthon kivételesen nem a telefon-számítógép kombinációval kötöttem le a figyelmét, hanem játszottunk:) Majd mentünk a házhoz Szabiékkal, ahonnan kicsit előbb feljöttem Hédivel, mert kezdett nyűgös lenni. A ház előtt Hédi „megtanított”, hogy nem szabad a bokorról enni bogyót, mert egyrészt mérgező, másrészt a kutyák, macskák, madarak odapiszkítanak, sőt még a bácsik is! Hát igen mondom, előfordulhat, hogy a buta részeg bácsik, akik alkoholt (amit méregnek is szoktam nevezni Hédinek) isznak, olyat csinálnak. Ezen gondolkozott kicsit, majd megszólal: akkor te is buta vagy?:D Mert ugyebár néha megiszok egy-egy energiaitalt reggelente, és Hédinek azt is méregnek hívom. Hát mit mondjak Hédikém?:D Igen, amikor azt iszom buta vagyok:) Aztán Szabi elaltatta Hédit, már hőemelkedése volt, majd elment Marcival meg Maja mamával intézni a házba még egy-két dolgot. Persze Hédi hamarabb ébredt, sajnos lázasan, és csak anya kellett neki. Keservesen sírt és kiabált.:( Nagyon sajnáltam szegénykét, de szerencsére nem messze voltak Szabiék, így hamar hazaért. Majd elköszöntem, és hazajöttem kicsit kipihenni magam a következő hétre:) (És megnézni egy-két sporteseményt:)).
Folyt.köv.