Marci 1,5 év

Már régóta írtam összefoglalót a Marciról, pedig hihetetlenül gyorsan fejlődik, ügyesedik.
Tegnap pl. azzal lepett meg a játszótéren, hogy egyedül felmászott a létrás csúszda tetejére. Mire észbe kaptam, hol jár, már a felénél tartott. Jól kigondolta azt is, hogyan tud legegyszerűbben négykézláb helyzetből ülő helyzetbe jutni a tetején. Szerintem ez a része elég veszélyes a csúszdának, könnyű előre vagy hátra billenni és oldal sincs elég hely a láb előrehozására. Marci is érzi, hogy nem túl biztonságos és kéri a kezem. A megoldása pedig az, hogy a csúszda tetején lévő kereszt botot megfogja, felhúzza magát (lóg, ahogy régen a Hédi) és onnan csücsül le. Belendül és csúszik, ilyenkor kellek én, mint segítő. Ez az ügyesség Ildi szerint a lépcsőzésnek köszönhető. Sokszor egyedül közlekedik azon is.

Igazi harci kakas. Domi igazi vetélytársa. Küzd a végsőkig a játékokért, ha kell a bántalmazás eszközét is beveti. Szegény Blanka sínyli ezt  meg. Sokszor azt mondják (én is), hogy a Domi eggyel rosszabb kiadása.
Semmitől se ijed meg. Bátor, néha vakmerő, félelemérzet nélkül, de alapvetően azért olyan terepnek indul neki, amiről úgy érzi biztonságos.

Már fut, azaz gyorsan kapkodja a lábikóit, gyorsan sétál. Nagyon szeret fogócskázni. Otthon az oszlop körül órákig kergetőzne.
Nagyon mozgékony. Etetőszékbe bemászik, rendes székre is és fel is áll, hogy jobban tudjon rámolni az asztalról, így sokat borogat, tőrnek az edények és semmi sincs biztonságba csak kb. 1,5 m felett.
Beszéde sokat fejlődött, bár legtöbbször még csak szórészletet mond pl. kisz (kiszáll), iii (inni), bici (bicikli). Sokszor megfogja a kezem és húz oda ahova akarja, hogy menjek. Ha felfelé irányítja a kezem, próbál felhúzni, azt akarja, hogy álljak fel, ha lefelé, hogy üljek le. Mondja mindenki nevét, legalábbis azokét, akik állandó (majdnem állandó lakos), kivéve a gyerekekét.  Apa (ebbe bele tartozom én is :)), Papa (mutat ki, hogy elment, nincs itt, általában nincs nálunk) Anya, Baba (=Blanka), Kacsii,  Dinda, Idi, Mama, Kitián, használati gyakoriság szerint rendeztem. Szerintem a Domit Mi-nek nevezi, a Hédit meg nem tudom, mert őket tényleg egyáltalán nem szólítja meg, nem emlegeti.

Végigmutogatja testrészeit, de azt még nem érti, hogy hol van Anya orra, a sajátját mutatja meg helyette.
A könyvek talán egyre inkább érdeklik, de még mindig inkább a lapozás. A felolvasott szöveget még nem hallgatja végig, de azért már odafigyel a süketelésünkre, ha arról mesélünk mit lát a képen. Itt is látszik a különbség a két gyerek között. Hédi egy könyvmoly volt, Marci pedig egy örökmozgó. Nagy kedvence a Maszat könyvek. Lehet azért, mert színes, szép képes sok cicával, de már nem kemény lapos, viszont viszonylag erős a lapja, így ezt adom a kezébe ilyen típusú könyvből. Nehezebb elszakítani mint pl. a Boribont és a Bogyó és Babócát, amik a nagyoknál még mindig a top 5-be tartoznak. Úgyh. most ez a kabalája. Ha kezébe kerül olvasgatja, aztán pedig hurcolásásza magával, de a kezéből ki nem adja.
A lelke se olyan érzékeny, mint a Hédié. Játszótéren homokozóba akar jutni, nincs segítség, bele zuhan (hasal/fejel) a földbe és megy tovább. Hédi kétségbeesetten hívott segítséget. Ha megüti magát, mutatja, hogy hol és mondja, hogy fá (fáj), kap egy puszit, nagyobb baleset esetén több puszit és megy is tovább az útjára.
Most kezd kibontakozni nála az önállósodási törekvés csírája. Egyedül próbálja levenni a gatyiját, próbálgatja a cipőjét, tappancsos-zokniját felvenni, kezet mosni (ha nyitva marad a WC ajtó, akkor megy, sámlira áll, nyitja a csapot.... a végeredmény pedig egy elázott Marci, ha nem vesszük időben észre), mossa a pocakját, kéri hozzá a fürdető krémet, de a leginkább az evésén látszik. Szinte egyedül eszik, kanálra rakásra sokszor inkább segítek, de másba nem is enged, persze ez leginkább szilárd haminál megengedett (mármint a gyakorlás). Jól tartja a kanalat és a hami legtöbbször célt ér. Pohárból egyedül iszik, de figyelni kell, mert ha már nem szomjas, akkor borogatásba, köpködésbe megy át, aminek takarítás, átöltözés a vége.

Reggel Domival szokott karikázni. A megszokások már olyan erősek nála, hogy tegnap reggel, mikor Domi beült az etetőszékébe, hogy reggelizzen (Marci ilyenkor már rég túl van rajta), bemászott ő is mellé és várta a karikát (neki ez különleges jutalom falat, Dominak a reggelije).
Szívószállal iszik, gyertyát elfújja. Homokot lapátolja a vödörbe, formába. Sőt ha én rakok vizes homokot a formába, akkor többé-kevésbé sikerül is kiborítania. Ilyenkor örül, mosolyog és tapsol, és várja az elismerést, tapsvihart tőlünk is. Egy ember elismerése nem elég, ha van ott más is, tőle is várja a dicséretet.
A beülős rugós játékba pedig hihetetlen ügyesen mozog, szinte a teljes mozgathatóságát kihasználja. Hédit emlékeim szerint még sokáig "löködni" kellett. Már a nagyokat utánozva az elejére is feláll és úgy himbáltatja, majdnem olyan ügyesen csinálja, mint példaképei.
Ügyesen sétál, szerintem a villamostól hazasétálna, legalábbis a távolságot megtenné, ha lenne elég időnk és türelmünk. Hiszen kb. ugyanannyit halad előre, mint vissza, és persze mindenhol időzik, bámészkodik... 

És már igazi önálló lény, önálló akarattal, néha túlságosan naggyal is, de az igazat megvallva Hédihez képest kismiska.
Neki még megadatik a szopizás öröme. Bár nekem kezd egyre inkább teher lenni. Nappal már 1 éves kora óta tőlem független táplálékon él, de este az altatásnál nagy segítség. Sok tejem nincs max. egy evésnyi, ami két okból se túl ideális. Éjjel ha felkel, cicit követel, amíg meg nem kapja, hangosan adja tudtunkra, hogy mit akar, de mivel tejem ilyenkor már nem sok akad, hosszasan csüng rajtam, hogy néhány ml-hez jusson. Másrészt ha elviszem aludni, megkapta amit akar, kiitta ami akadt, megnyugodott, de nem aludt el, Hédi csevegésére felélénkül és nem lehet bírni vele, cicivel se lehet lekenyerezni, ha nincs bent semmi. De szerencsére gyakoribb az elalvás. Leválasztás időszerű lenne, de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá.

Szeret rajzolni. A fejlesztő játékokba is már nagyon ügyes. Formabedobóba bedobja az alakot. Bár még segíteni kell, mit hova. Ha nem segítünk, akkor próbálkozik. sorba egymás után a lyukakba, de ha nem jó szögbe tartja a játékot, nem megy bele, és nem próbálgatja elforgatni, így lehet, hogy a jó lyukat is rossznak véli. Az óriás pötyit is be tudja rakosgatni. Igaz nem nézi, hogy melyik szint hova rakja, de azért ügyesen beteszi. A gond azzal van, hogy szétdobálni jobban szereti. Kézügyessége is szépen fejlődik.

Hiába, ő a mi okos, gyönyörű kisfiúnk :)

Marcika nagyon kedves

Délután Domi és Hédi összekapott egy játékon. Hédi sírt(hisztizett?), hogy ő akar azzal játszani, közben Domi próbálta kitépni a kezéből. Marci odament hozzájuk, megsimogatta Hédi arcát, majd Domi felé fordult és a már említett kézrázós fenyegetést alkalmazta:) Testvéri szeretet:)
Azért hamar megbocsátott neki, mert elkezdett igazi cuppanós puszit osztogatni. Egyet Hédinek, egyet Domdomnak, majd nagyon sokat Dominak. Én is kértem, nem akartam kimaradni ilyen jóból, de sajnos nem kaptam. Viszont a két nagy látva, mennyire vágyom egy kis gyermeki szeretetre, adtak egy-egy cuppanósat:) Annyira aranyosak:) Kis empatikusak:)
Azért vigasztal, hogy Szabi mesélte, szokott keresni Marci esténként a szobá(m)ban:)
Ilyen esetekre kellene egy olyan fényképező, amit nem kell keresgélni, mindig kéznél lenne és azonnal működne:) De nem akartam egy pillanatról sem lemaradni, így sajnos nem készült felvétel:(

Játékszabály

Mióta az Ildiék velünk vannak, azt próbálom(juk) sulykolni a gyerekekbe, hogy minden közös. Azaz ne irigykedjenek egymással. Hédi megértette a játékszabályt, legalábbis egyfajta nézőpontból.

Blanka szülinapjára egy macit kapott tőlünk, mert az alvós babáját Hédi birtokolja. Már itt is Hédi alakított. Mondtam, hogy ez a Blanka babája és az Ildivel beszélje meg, hogy aludhat-e vele. Hédi teljes ártatlansággal előadta, hogy majd megmondom az Ildinek, hogy odaadom a kutyust és a Süsüt is helyette (ezekkel szokott aludni), csak hagy maradjon nálam a Marcika (egy szép rongy lánybaba). Végül Ildi beletörődött, hogy Hédi gyakorlatilag beleszeretett és kisajátította Marci (eredeti nevén: Panni) babát. Így került megvételre egy rongy maci Blankuska első szülinapjára.

Hédi felfedezte otthon. Kérdezősködött, hogy került hozzánk ez a maci. Elmondtam neki, hogy ez Blanka macija, ezt kapta Tőlünk szülinapjára. Hédi szeme egyből felcsillant, "de itt minden közös", és boldogan ölelte magához a mackót. Szerencsére még mindig a Jutka, Marci szerelem él, és nem váltotta le őket az új macira. De nagyon cuki volt, ahogy kivirult, hogy ami a Blankáé, az az övé is, mintha tényleg ő kapta volna a mackót.

Hétvégék

Elég sok időt töltöttem már a gyerekekkel, de valahogy mindig elmaradtak a bejegyzések. Azért magamban próbálom elraktározni az élményeket, de van amit, nehéz nem elfelejteni… Ilyen volt, egy szép napos szombat reggelen, mikor már olvadt a hó, de azért még maradt egy kicsi, Hédi és Domi a nappaliban éppen azt játszották, hogy mennek fürdeni. Közben Ildi kiadta az ukázt, vigyem ki a gyerekeket levegőzni. Kommentáltam nekik, hogy fürdeni max. nyáron tudunk a Balatonon vagy a tengerparton…(az uszodás verziót kifelejtettem). Úgyhogy szépen öltözzenek, vagyis üljenek a puffra, ágyra legalább, ne kelljen körbekergetnem őket a ruhákkal, ha akarnak jönni sétálni. Sikerült egész hamar összekapnom a két gyereket, persze a feketeleves ezután jött. Komolyan gondolták a fürdést! Kiléptünk a kapun és már rohantak is a nem sekély pocsolyákba… Hiába kérleltem őket, hogy legalább a játszótérig menjünk el anélkül, hogy belegázolnának, nem akarták meghallani a kérésem. Persze a legközelebbi játszótér még nem volt nyitva, így visszafordultunk, mert nem akartam még több pocsolyát. Hazafelé ugyanez volt a program, mire kitessékeltem az egyiket a másik már újra bokáig állt a vízben. A kapun be sem akartak jönni, csak hosszas fenyegetőzések után (Anya nagyon mérges lesz, ha elmondom neki mit csináltatok). Akkor még nem sejtettem, hogy a kertben sem lesz sokkal élvezetesebb (legalábbis számomra). Domi egy hosszú drótdarabbal játszott (folyton attól rettegtem, mikor szúrja ki a saját vagy Hédi szemét), na de a cérna ott szakadt el nálam teljesen, mikor Hédi elkezdte enni, nyalogatni a piszkos havat. Se kérés, se érvelés, se fenyegetőzés nem használt… Pont akkor ért haza Ildi, mondtam neki, hogy nekem ennyi elég volt mára, mert fél óra alatt teljesen kikészítettek… Persze a cipőjükben állt a víz (végülis, ők mondták, hogy fürdeni mennek….), délután volt a Művelődési Házban a farsang, úgyhogy Szabi és Ildi hajszárítóval próbálta menteni a menthetetlent:) (Farsangokról várjuk a bejegyzést Szabi).

Egy másik hétvégén Keresztapával vigyáztam a négy törpire, míg Szabiék és Ildiék nézelődni mentek. A feladatot sikeresen megoldottuk, nagyon nem is aggódtam, mert tudtam, hogy a nagyapjukért mindannyian rajonganak. Az elején Marcit kivéve mindenki aludt, majd mikor felébredtek, Kapa bekapcsolta a tv-t, persze mindegyik az ölébe telepedett. Szerencsére nem kötötte le őket sokáig a film. Hédi és Domi duplozott fent a szobában, néha rájuk néztem azért, és hallgattam a nagy eszmefuttatásaikat. Miért is nem szabad a tetőtérre egyedül felmenniük. Abban mindketten megegyeztek, megtanulták, hogy leeshetnek, és akkor nagyon fog nekik fájni, ezáltal anyának és apának is, és nagyon szomorúak lesznek. Azért Hédi még gondolkozott, és hozzátette, hogy de nem baj, mert ha bármi történne vele, anya úgyis annyira szereti, hogy még egyszer megszüli majd!:) Gyurmáztak is, közben persze Domi leesett az elöl nyitott etetőszékről, végigkarcolva a hasát… Ildi nem nagyon akart hazasietni, de azért szerencsére Szabi mondta neki, hogy most már ideje lenne:)

Máskor Blankára és Marcira szoktam vigyázni, míg Ildi Domiért, Szabi meg Hédiért megy. Blankával is már egész jól összeszoktunk. Félórákat el tud játszani akár egy játékkal is, így nincs nehéz dolgom vele. Értékeli, hogy mindig megvédem Marcitól, aki már nem csak szeretgetni akarja, hanem sokszor odacsap neki, és harap is. Két dolgot nem visel el tőlem, a pelenkezást (ami rejtély számomra, hogy miért, végigbőgi ha én teszem tisztába…) és az altatást (szintén keserves sírás lett a vége az egyszeri próbálkozásnak).
Marcikával továbbra is nagy szerelemben vagyok:) Nem akarom ismételni magam, de úgy szeretném, ha mindig ilyen kis bújós maradna:) Továbbra is bekéretőzik minden evésnél az ölembe, és megkóstolja, mit is eszek. Főzést sem tűri, csimpaszkodik és lökdös, hogy vegyem fel. Az esti elköszönéseket is imádom (habár elég ritkán vagyok otthon este:) ). Újabban az utcán is szeret már a saját lábán sétálni, egyik nap így mentünk el a boltba. Mondjuk nem végig, mert minden kerítésnél megállt és bedugta a kezét, én meg aggódtam, hogy honnan fog előjönni egy kutya és leharapja a kezét:) Persze volt hiszti, hogy berakom a babakocsiba, de hamar megnyugodott. (Jah és igen, újra meg kell szoknom, hogy nem szabad kiöltözni totyogós mellett, mert ha felveszem csupa kosz lesz a ruhám:) ) A boltban továbbra sem szereti, ha kimegyek a látóteréből, hangosan adja tudtomra, hogy azért nem kéne egy-két pillanatra sem idegenekkel körülvéve hagynom. Továbbra is a leggyakoribb válasza a NEM, és elmaradhatatlan hozzá a fejrázás és az ártatlan tekintet. Akkor is, ha nem őt kérdezzük:) Azért néha hallani egy-két DE-t is, illetve már bólogatást is sikerült kicsikarni belőle:) Eltanulta a kézzel, vagyis mutatóujjal fenyegetőzést is. Csökkentve a fegyelmezés lehetőségeit, mert én sokszor elnevetem magam:) A szókincs bővül, lelkesen gyakorolja a neveket, persze főleg a sajátom szeretem hallani :) Múltkor beteg voltam, fent feküdtem, és olyan jó érzés volt, hogy Hédi elkezdett kiabálni, hogy Linda hol vagy, majd Marci folytatta, hogy Dinda:). A kedvenc szavak a nemen kívül még mindig a „kikapcs”, a MI? és a miért-ra hasonlító MÉ?

Szeretnek „bulizni”. Mindenki nagy kedvence (felnőtteké is:) ) Gyrllus Vilmos Maszkabálából a Banya. Csak ajánlani tudom:)

Anya és apa hátán legjobb körbetáncolni a nappalit:) Marci nagy kedvence még Ildi lemezéről az Apák (Kiskalász zenekar). Sokszor kéri, hogy rakjuk be. Múlt héten egyik nap pedig Bëlga nap volt a Petőfi rádióban, furcsán nézett rám Blanka és Marci, ahogy ugráltam a nappali közepén:) De az tetszett nekik, mikor őket is felvettem:)

Tomaszt is nagyon szeretik a gyerekek. Nem csodálom, nagyon érdekes játékokat tud kitalálni:)(pl.repülő szőnyeg- pléddel). Ildire hasonlít, aki igazán bele tudja élni magát a gyerekekkel való foglalkozásba. Játszottunk Gyertek haza libuskáimat?, Kinél van a labdát és Tűz, víz, levegőt is. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy szoktak játszani, mert én próbálom magam kivonni az ilyen játékok alól. Társasozni viszont szeretek (kivétel a lecsapósat, mert hagyni kell a gyerekeket nyerni:) ), egyik délelőtt hétvégén játszottunk Hédivel színkeresőt. Elég sajátos játékszabályt alkalmazott:) Dobott helyettünk is, magának pedig úgy fordította, hogy olyan szín legyen, ami még hiányzik:) De legalább nem kellett könyörögni neki, mint Dominak, hogy akkor most játszik-e vagy nem.
A kisebb hisztijüket mostanában úgy próbálom meg kezelni, hogy megmutatom nekik mit is csinálnak. Pl. Hédi sokszor mondja, hogy nem jó, csak anya, hozzá fintorog, és a kezével hesseget. Utánoztam, persze elnevette magát:) Domi meg a nyelvét nyújtogatta, hát kinyújtottam rá én is. Közölte, hogy nem vagyok szép. Mondjuk az már kevésbé esik jól, mikor csak úgy néz, és olyankor mondja, hogy ronda vagyok… De amíg nem Marci mond ilyet, talán fel tudom dolgozni:) Hédi meg azzal döfi a tőrt a szívekbe, amikor azt mondja pl. hogy mama nem szeretlek…

(Képek pedig továbbra sincsenek, mert a saját gépemmel még mindig nem vagyok megelégedve.)

Tekergő

Marcika is túlesett élete első színházi élményén. A Tekergő című előadást néztük meg. Hasonlóra számítottam, mint a Bölcsibe előadott kezes-lábas előadás, de végül eléggé más volt. Itt nem ismert énekeket adtak elő egy keret köré ültetve, sokkal inkább a gyerekek számára ismert dolgokkal, dolgokat pl. este, reggel, alvás, ébredés, repülés. Rengeteg ingerrel próbálták felkelteni a gyerekek érdeklődését, mindennapos élet során előkerült tárgyakkal (paplan, párna, búgócsigák, kéz, láb, asztal, szappanbuborék stb.). A dalok szövegei elég gyengék voltak:

"Jóreggelt, jóreggelt,/ Kati ma korán fölserkent.

Üldögél az ágyban/ egyszál magában,

hallani a falon át,/ hogy számlálja össze/ minden földi vagyonát.

Anyája, apája,/ kutyája, macskája,/ gyerekje."

Az egész előadás zörejek, zajok, dallamok, ének, gitár, árnyékok, fények játékából állt össze. Története nem igen volt. Ezért nekem a kipp-kopp sokkal jobban tetszett. Persze az olyan piciket, mint a Marci még nem kötné le. Sokkal inkább az érzékek játékai ejtik ámulatba. Az ingereket pedig elég gyakran váltották, hogy meg ne unják a picik se. Akiknek az előadók játéka nem volt elég, annak írásvetítővel mindenféle érdekes effektusokat mutattak be. A vízben úsztattak, vagy a víz fölött mozgattak tárgyakat, és ezzel hajót, Napocskát, felhőket vetítettek ki. Néha még a kezükkel árny-játékoztak is. Voltak egyszerűbb formák, mint a kutya, pók, madár, de egész bonyolultak is. A legjobb talán a bálna volt, ami levegőt is tudott fújni.

Volt három asztal is, amikre a színészek fel is másztak. De a meglepetés később jött. Az egyik asztalt oldalra fordítva vízi játékká lehetett alakítani. Az asztal teteje átlátszó volt, és forgó kerekek voltak ráapplikálva. A tetején be lehetett önteni a vizet, a kerekek forogtak, végül a víz az alján egy edénybe folyt. A gyerkőcöknek nagyon tetszett.

Marci az előadás felét tátott szájjal figyelte, aztán persze tapintással is meg akarta tapasztalni a bemutatott dolgokat, így mindenáron a színpadra szeretett volna kerülni. Persze csak egy hajszál választotta el, mert a színpad előtt is ülhetnek gyerekek (mi ott szoktunk). Így lábánál fogva tartottam vissza.

Hédinek se hiányzott a történet, amit előadás után elmesélhetne. Ő is tátott szájjal figyelte az apró csodákat.

Az előadás végén pedig a gyerekek felmehettek a színpadra és kipróbálhatták a játékokat. Rögtön megindult a gyerekáradat.

Hédi egy kicsit bátortalanul kereste a kipróbálandó játékokat, míg Marci a maga életrevaló, kissé erőszakos módján szerezte meg a különlegességeket. Pl. egy különleges búgócsigát, aminek talpa van, így nem a csiga forog, hanem benne egy vonat zakatol. Egy nála legalább egy évvel nagyobb kisfiúval összekapott rajta, Marci nyert, a kisfiú (szerintem ilyenbe még sose volt része) megfutamodott.

Fél óra után lassan próbálták begyűjteni a játékokat is, ami szerintem újabb fél óráig tartott. Lassan mi is hazaindultunk.

Vagyis egy Váci utcai sétával egybekötött palacsintázást terveztünk, de a palacsintázót nem megfelelő fűtés miatt bezárták :( De legalább az egyik kedvenc boltomba kápráztathattam a szemem, bár sajnos ott tényleg csak a szem gyönyörködhet...
Itthon délután kertészkedtünk kicsit. Elültettük a sok-sok kicsírázott hóvirág, tulipán, nárcisz hagymát. Remélem még nem lesz túl késő.