Namur

Apa, hogy tudományát tovább bővítse, ha még lehet hova, konferencián volt hétfőn és kedden Namurben. Vasárnap volt a regisztráció, így mi is elkísértük, hogy megnézzük a várost. A város hasonlít nagyon Dinanthoz, ahol még 4 évvel ezelőtt jártunk (legalábbis együtt), van egy citadellája, folyója, néhány szép épület és kb. ennyi...

Ahogy sétálgattunk keresve a citadellát, illetve a felvezető útat, a vasárnapi guberálós piacba botlottunk bele.

Pont olyan, mint otthon, mármint a kinézete sok-sok kacat. Itt az emberek, képesek kiülni a megunt holmijaikkal, amik még használhatók, sokszor, de nem mindig tényleg csak az van a háttérben, hogy megunták, nem fér el, nem tetszik, a gyerekek kinőtték stb. Akadnak olyanok is, akik a saját készítésű portékákat árulták. Úgyhogy mi is szétnéztünk és bevetettük Kínában profira fejlesztett alkudozó tudásunkat. A Hédi kapott egy fisher price vonatot, amit egy kisfiú árult, úgyhogy nagyon profin megmutatta, hogyan lehet vele játszani, utána az elemet kiszedte, hogy az még kell neki :) Tibi kapott egy macit, amit egy kicsit fiatalabb bácsitól vettünk, mint a dédipapa. Biztos az unokájától kapta, aztán nem tetszett neki, mert még a címkéje is megvolt. Én pedig egy fényképkeretet.

Szerencsére a zsibvásár végére értünk oda, úgyh. túl sok időnk nem ment el vele. Hamar folytattuk a városnézést. Körbenéztünk a belvárosban. Megnéztük a főteret, színházat...

Végre egy szobor, ami nekem is tetszik. Nem tudom, mi ennek a mesének a címe, de valami belga mese (Tibi?), ami szinte mindenhol szerepel. Nevezhető belga szimbólumnak is.

Muszáj volt beülni hamizni valamit, hogy meg tudjuk melegíttetni a Hédi ebédjét, és persze megtöltsük valami finommal a pocakunkat, ne csak kekszen éljünk. Hédinek tetszett a hely és a hami is jól sikerült.

A tour infonal megkérdeztük, hogy hol tudunk babakocsival felmenni a citadellára. Erre az volt a válasz, hogy ez babakocsival lehetetlen, de próbáljuk meg ezen az úton. Kicsit aggódva mentünk el a feljáratig, de megpróbálkoztunk a lehetetlennel (nem voltunk egyedül babakocsisok, akik gyalog mentek fel).

De megérte a fáradtságot:

Belebotlottunk egy ingyenes parfüm és faszobor kiállításba, úgyh. itt is szétnéztünk, bár nem vagyunk egy parfüm ínyencek.

Sajnos a napon egy szomorú esemént történt. Elveszett a Bodo Bär :( Hédi új szokását tovább fejlesztette, azaz a játékait kidobálja, kirugdalja, ahogy sikerül, a kocsiból. Sajnos nem mindegyik csörög. Úgyh. az esetből tanulva, már csak olyan játékot viszünk magunkkal, amit hozzá lehet rögzíteni a kocsihoz. A legrosszabb, hogy akkor veszett el, amikor igyekeztünk a vonathoz (legalábbis a képek alapján), szóval későn vettük észre, már nem volt időnk megkeresni. Apa másnap többször bejárta a környéket, de sajnos nyoma veszett a könyvecskének. Így, hogy emlékezzünk rá, az új maci kapta a Bodo Bär nevet. És végül egy kép, Hédiről, aki elaludt Bodo Bär olvasása közben.