16 hónapos

Ismét eltelt egy hónap, és bár szorgalmasan szerettem volna írni, valahogy nem jött össze. Most azért megpróbálok minél több dolgot összeszedni a kisasszonyról.

Régen nagyon nem szerette a fésülködést, az utóbbi időben viszont, ha meglátja valahol a fésűt, azonnal hozza és kéri, hogy fésüljük meg, majd ő is megpróbálja csinosítani a hajacskáját. Ezt még tovább fejlesztette, mert nagy figyelmet szentel, hogy Anya haja is ápolt legyen. Azaz, ha reggel még lustizok, vagy csak eldőlök kicsit. Ő munkához lát. Tudja, hogy mivel szoktam én fésülködni és elkezdi ki vagy be gubancolni a loboncom. Aminek a vége mindig az, hogy visítok Apáért, hogy a jól betekert hajkefét szedje ki a hajamból, különben levágatom kopaszra a hajam. Aztán Apa engesztelésül odaadja neki a baba hajkefét, hogy inkább folytassa azzal a fodrászkodást. Ez a mai napig be is vált, mert csak egy két szál hajamat húzkodott vele, de ma sikerült ezzel is megtépnie. Mi lesz később, ha már frizurát is akar csinálni?!

A fésülködésen kívül van még egy hobbija, a fogmosás. Fogkeféje már nagyon régóta van, mondhatni már a 3-at nyüvi, mert az előzőeket szétrágta. De nem fektettünk olyan nagy hangsúlyt a fogak ápolására, néha fogtörlőronggyal áttöröltük, vagy az üres fogkefével imitáltuk a fogak tisztítását. De amióta ilyen rohamosan nő a fogainak száma (Már 11 van, középső 4 foga fent és lent is megvan, illetve a hátsó rágófog jobb felső kivételével is előbújt), bevezettük az esti fogkrémes fogmosást. Kb. 5 mp-ig hagyja, aztán ő akarja mosni a saját fogát. Szóval közelharcot kell vívni a fogkefe jogáért. Persze mikor már tisztának tituláljuk a fogacskáit, meg szokta kapni a fogkefét egy kis gyakorlásra. Szépen húzkodja előre hátra, de a hátsó fogaihoz csak akkor jut el a fogkefe, ha rágni szeretné.

Az öblögetésen van mit csiszolni. Egyik kedvenc játéka volt régebben, hogy a pohárból a vizet nem lenyelte, hanem kifolyatta a száján. Ez a kádba megengedett volt. Most esze ágába sincs kiköpködni a vizet, szépen lenyeli, ha a fogkrémes szájába töltjük. Szerencsére legalább a fluor tablettát szereti.

Nagyon imád bilizni. Esze ágába sincs leszállni róla, ha megkérdezzük, hogy levehetjük-e, rázza a fejét, és tolja el a kezünket. Egész nap ott trónolna, úgy kell lerángatni róla, kivétel ez alól a fürdés előtti alkalom, mert akkor már igyekezne a kádba. Ha észreveszi a bilit, rögtön hozza, hogy tegyük rá. És már az asztal alatti helyét is tudja és onnan is kibányássza. Berakja a játékkupacba, ahol ülni szokott, és jelzi, hogy rárakhatnánk. Ha a közelben van, még a plédjét is odakészíti, amivel a lábiját szoktuk betakarni. Legtöbbször ilyenkor csak kedve támad ott ülni. Viszont amit kifejlesztett, hogy ha jön a kaki, mutatja a pelust, ilyenkor még ha rögtön indul vele az ember, elérjük, hogy ne kerüljön a pelusba semmi. Így azok a balesetek is kikerülhetők, ami akkor fordult elő, ha valami miatt, nem került a megszokott időben a bilire.

Azért ha a bilin nem ülhet, akkor megteszik az ágy széle is. Szereti az alacsonyan lévő ülőalkalmatosságra használható tárgyakat. Ilyen pl. a flakon, a poháralátét tartó, bölcső (ami el is tört) és minden ami a keze ügyébe kerül. Előkerült ismét a kis fotelja. Ott is üldögélni, hordozgatja, borogatja, és leginkább mászókának használja.

Húsvétra a Domi a 2 éves korosztálynak szánt mesekönyvet kapta tőlünk: Boribont, Bogyó és Babócát. A Hédinek nagyon tetszett, ott neki is akart állni kiolvasni, amit nem hagytam, hogy összegyűri a Domi új könyvét. Viszont megígértem neki, hogy kap ő is egyet. Sajnos, amit kinéztem neki a bookline-on nem volt meg, így kivárom vele a szombati könyvfesztivált, mert ott általában akciósan szokták árulni a könyveket. De közben rákeveredtem a Bogyó és Babóca honlapjára, ahol van egy intro egy énekkel. Megmutattam neki egyik nap, másik nap. Közben úgy megszerette, hogy ha belép a kisszobába, akkor követeli, hogy rakjuk be, vagy ha vége a számnak, rövid integetés után (mivel a Bogyó és a Babóca is integet) követeli, hogy játsszuk le újra. Nagyon függő lett, pedig csak limitáltszor játsszuk le neki egy nap, és nagy patáliát tud csapni, ha azt mondjuk, nem, nincs több... Nagyon ritkán be szoktunk neki rakni egy Süsüt, vagy egy Vízipókot, de néhány perc után megunja és mással foglalatoskodik, hát a Bogyó az unhatatlan számára. Hétvégén tényleg veszek neki egy könyvet, hátha felváltja. És tervbe van véve az is, hogy Bartus Erika által tartott mesélésen, vetítésen is részt vegyünk.

Egyre ügyesebben megy. Még mindig bizonytalanul, terpeszben, de sokáig. És élvezettel teszi. Ha elfárad, vagy gyorsabban akar haladni, kéri a kezet, de gyakran az egyiket engedi csak megfogni. Ha kipurcant felkéretőzik, még mindig. Játszótéren a mászókát is egyre ügyesebben mássza meg, sőt már a ferdített létrás csúszdán is egész ügyesen kapaszkodik fel, illetve le. Gyakran felrakatja magát a csúszdára, és ahelyett, hogy lecsúszna, lemászik a létrán. Egyébként csúszdázni is nagyon szeret, nem ülve, hanem hason, h. a feje felfelé nézzen, száguldozik lefelé.



A bonyolultabb szavak közül még mindig a hinta a leggyakoribb, de versenybe szállt az Apa is. Rengeteget tudja hajtogatni. Lehet jót tett neki az, hogy fél napot a Tibivel töltött, míg én a Honvéd Kórház jóvoltából, félnapot ott csücsültem az Ildivel egy vérvétel miatt. Azért még mindig jobb, ha Anya cipeli, vagy Anya fogja a kezét... Az egyszótagú szavakat még mindig gyakran használja: itt, ott, mi ez, kell, bár az illemszavak, mint a kérem, kösz mostanában elmaradoznak.