Állatkert és zsibvásár

Vasárnap a Tibi kedvéért a napot a PECSA-ban kezdtük. Hétvégenként bolhapiacot tartanak ott. Játszani akartunk, hogy egymásnak veszünk ott valami apróságot. Sajnos nem egészen olyan volt, mint vártuk. Nagyon zsúfolt, rengeteg árus összetömörítve és rengetegen akartak új kincsre szert tenni. Mozdulni nem lehetett, nemhogy babakocsival. A tűző napról nem is beszélve. Szerintem nem is igen akadtak jó dolgok, ha meg igen, azt olyan csillagászati áron adták, hogy inkább a boltba vennénk meg újonnan. Maga a csarnok ki se volt nyitva, csak a piactéren rendezték a zsibvásárt. A kanizsai és a belga használt piac is messze túlszárnyalja ezt a híres forgatagot.

Innen egy kicsit elfáradva, éhesen érkeztünk meg az állatkertbe. Mire megtaláltuk a baba-mama szobát, ahol előzetes tájékoztatás után mégse volt mikro, mire a büfébe megmelegítették a Hédinek a kaját, a kisasszony túlesett a holtponton. A korábbi álmosság, éhség nyoma eltűnt és csak pörgött, ment amerre tudott és egy pillanatra se lehetett megállásra, vagy evésre késztetni. Így a kisasszony néhány pogácsával száguldozott egész nap. (Én meg morogtam vele, hogy holnap megyünk méredzkedni a doktorbácsihoz...)

Nagyon örökmozgó volt. Ment amerre a lába vitte. Azért az érdekesebb állatok lekötötték figyelmét. Elnézegette őket. Első ilyen volt a gorillaház, ahol ráadásul egy apró gorilla is született. Egy szép nagy jószág pedig pont a Hédi lábainál foglalt helyet, na persze a bébi volt akkora, mint a kislányunk :)

A mackóknál is szerencsések voltunk. Mindig olyan ablakot sikerült választanunk, ahonnan nem látszódott belőlük szinte semmi. Viszont összeakadtunk egy idősebb párral, akik szerintem értenek a mackókhoz és odacsalogatták őket, sőt még meg is fürdették az egyiküket.

Na jó, lekenyerezték az egyiküket almával, mert a paradicsomot, mint kiderült nem kedvelik annyira. A másik, pedig figyelt a medence széléről. (Mint tőlük azt is megtudtuk, hogy nem szeretik az új fürdőhelyüket, mert nagyon mély a víz.) Ezt premier plánból nézhettük :)



Nagy kedvence volt még a "cica", becsületes nevén pedig a macskamedve. Mindig mutatta a Hédi, hogy ott,ott. Iszonyú ügyesen észrevette, ha valahol előbukkantak.

Az elefántoknál pedig egy kisfiúval szétkapták az elefántok megállítására szolgáló kerítést :) Hiába elefánt erejük van ezeknek a kisembereknek. De legalább addig én megtanulmányozhattam a fánik porfürdőjét. Szegényeknek nem volt "locsolkodó vízük", így porral próbáltál hűsíteni magukat. Szeretem ezeket az elefántokat, mindig olyan mosolygós arcot vágnak. Nem úgy, mint 1-2 állat, pl. jegesmaci, akin látszik, hogy már teljesen bekattant a bezártságtól. Vagy egy teknőst sose felejtek el, aki annyira küzdött, hogy kijusson a rácsokon, de szegény csak a buksiját tudta kidugni :(

Amíg én az apróbb állatokat (mosómaci, vidra) tanulmányoztam, a Hédi kipróbálta a régi ketreceket :) Még a létrán is felmászott, ezzel úttorlaszt csinált a gyerekeknek :)

Imádta a vízpermetet is. Ha elmentünk egy mellett, a Hédi biztos, hogy pancsizott egyet, amit nem is bántunk ebben a nagy melegben.

Kipróbálta a majomhálót is :) Nehéz volt onnan elrángatni. A háttérbe pedig a kalapos majom ugrabugrált, úgyhogy én is elnézelődtem addig, no meg lerogytam a padra. A vége felé, már minden pad nagy csáberőt fejtett ki:)

Volt az állatsimogatóba is természetesen. Nagyon élvezte az állatsereget. Érdekes, nem fél tőlük, csak mikor a fejüket felé fordítják. Na olyankor ugrik egyet a kislány. Egyébként megy utánuk és simogatja őket. Viszont történt egy kis baleset is. Egy dudától megrémültek az állatok, és fellökték az apróságot, a Tibi szerint majdnem eltaposták. De nagyon bátor volt. Picit kisírta magát a kezembe, megmutatta nekem, hogy melyik volt, és már ment is vissza :) Innentől volt csak igazán szutykos lány.

Elmentünk a "puput" (puputevét) is megnézni, akartunk nekik kaját venni, de az a fránya automata elromlott. Azért rendesek voltak, így is odajöttek hozzánk, így a Hédike egész közelről láthatta őket.

És még láttunk sok-sok másik állatot (pl. jártunk az ausztráliai házba, ahol a denevérek szabadon repkedtek, megnéztük Madagaszkár filmből ismert makikat stb.) de nem sorolom fel mindet, mert azt hiszem, sose érnénk a végére. Ahhoz képest, hogy elég nehezen indult el az állatvilág felfedezése, szinte minden lényeges állomáson jártunk.

Hédi is új ismeretekkel gazdagodott. Az állatsimogatónál elsajátította a tökéletes birka bégetést, nagyon élethűen utánozza őket. És megtanulta a fóka nevét is. Az állatkertes könyvébe még nem azonosítja be, de biztos nem élethű a rajz és amiatt. A többieket pedig a már ismert kategóriákba sorolta (bu-bu, brumma, vava, cica, pipi, háp stb.). Amelyikre szerinte legjobban hasonlít, azt mondta rájuk.

Sajnos az olyan tévhiteit még mindig nem sikerült megcáfolnunk, hogy pl. a béka (amit ki tud mondani) nem hápog, de majd idővel csak elhiszi :)

A nap végére mindenki kellően kipurcant. Hédi a metroba már beájult. Persze este meg már nem lehetett "lecsapni", amikor mi ájultunk volna be az ágyba. Még mindig 1 óra alvás csodákat művel vele, és csak pörög, jön-megy, mert azt hiszi ő már kipihente magát. Ennek az okára még nem sikerült rájönnöm, és arra sem, hogy lehetne ezt megakadályozni. No és meg se kell említenem, hogy vacsorát is elég jól elbliccelte a nagyságos asszony.