Jár a baba jár

Múlt hét hétfőn Marci úgy érezte megérett már ő is a két lábon járásra. Kapaszkodva nagyon rég óta rutinosan jár (szerintem már csak jelképesen fogta a bútorokat), de ha a távolság két tárgy között egy lépésnél hosszabb volt, jobbnak érezte négykézlábra ereszkedni. Néhány héttel ezelőtt már próbálkozott felém néhány lépéssel, de csak akkor, ha biztos volt benne, hogy elkapom. Majd ezek a próbálkozások pár nap alatt elmaradtak. A járássegítővel, babakocsival is régóta közlekedik. Rutinosan kanyarodik velük, szinte száguldozik. Mégse igényelte, hogy vezessük, ha vki bepróbálkozott, inkább letérdelt. (Mondjuk nem is engedélyeztem a vezetését.) Hétfőn pedig megindult a nagyvilágnak. Egyensúlyba hozta magát és tett néhány lépést. Ha újra állóhelyzetbe került és menni szeretett volna valahova, két lábon indult el, kezével egyensúlyozva, kicsi, de ügyes léptekkel. Ha elesett, akkor már négykézláb jutott el a következő pontig. Nem a járás öröméért sétált, csak azért, hogy két lábon menjen, nem ment, de ha el akart jutni valahova járva próbálta megtenni a távot. Így nem tudtam motiválni se, hogy gyönyörködhessem a lépteibe, pedig elnéztem volna a cuki kis totyogását. Ki kellett várnom a soromat. Tegnapra már olyan ügyesen begyakorolta ezt a mozgásformát is, hogy szerintem 10 m-t is megtett, míg térdre esett.Van, hogy visz magával játékokat is. Érdekes Marci sose próbálkozott kapaszkodás nélkül megállni, egyensúlyozni, mikor úgy gondolta, hogy megérkezett az idő, hogy ő is elinduljon, elindult. Ebből is látszik, mennyivel más, mint a Hédi. De nagyon cuki a totyogása, és ami jó, Hédi is rendkívül büszke az öccsére, velünk örül az első lépéseinek :)