Vidámpark

Tibi már régóta mondja, hogy utazzunk el őszölni valahova, hiszen ott van a Széchenyi-kártyája feltöltve, amit   lassan el kell költeni. Így találtam ki alternatív programként a vidámparkot. Még Belgiumban elhatároztam, hogy hazaérkezve mindenképpen elvisszük a gyerekeket a vidibe, hiszen itthon még több játékra felülhetnek és talán egy kicsit jutányosabb áron is van. (Belgiumban terveztük egyik napra programként, de miután a homokozót és a játszóteret is beszámolták, mint X számú 90 cm felett használható vidámparki játék, így más program után néztünk.) Most még szép idő is volt hozzá, ráadásul azt rebesgetik, hogy be akarják zárni ezt a helyet is, így kihasználtuk az alkalmat. Időközben kiderült, hogy költségesebb mulatság lesz, mivel a Széchényi kártya rosszabb, mint gondoltam. Egy kártyán több alszámla van, és Tibi kártyáján a szabadidő zseb nem volt feltöltve... Te magad pedig nem pakolgathatod a pénzt, ha már a munkáltatód átutalta az egyik zsebbe, akkor ott is marad. Most már ez ügyben is felvilágosultabbak vagyunk. Mivel a gyerekeket bezsongattuk nem volt visszaút. Marci egész nap csak azt szajkózta, hogy hinta, hinta.

Persze én nagycsaládos bulira gondoltam. De apu nem akart jönni, így anyu is otthon maradt vele, pedig ő szereti az efféle mulatozást. A Karcsi is kitalálta, hogy ő nem szereti a vidámparkot, így utolsó pillanatban Tomaszt kértük meg, hogy csatlakozzon hozzánk. Mivel Ildi is egy résztvevő volt, azzal járt, hogy csak Domika délutáni alvása után tudtunk nekivágni a mókának. 

Amit utólag ő is megbánt, magával hozta a Blankát is. 90 cm alatt hivatalosan nem adnak karszalagot, anélkül, mert nem fizettél, nem ülhetsz fel a játékokra. Még a legegyszerűbb körhintára se. Volt egy érzésem, hogy karszalag nélkül nem sok mindenre engedik fel a gyerekeket, azt én se sejtettem, hogy semmire. Azért otthon lelkiekben felkészültem rá, hogy Marcinak kiküzdök egy jegyet. Aztán végül senki nem foglalkozott mekkora a baba/gyerek ténylegesen, csak azzal, hogy vettél-e jegyet. Utólag pedig már nem vehettünk a Blankának:( Én figyelmeztettem az Ildi, hogy lehet otthon kéne hagyni a Blankát, de ő mindig tehermentesíteni akarja a Karcsit a gyerekek alól. Utólag ő is megbánta, mert így tényleg a Blanka csak egy teher volt neki, mert nyilván ő is menni akart a többiek után, és csak nyafogott. Mivel mindenkire jutott egy gyerek, mi felnőttek nem sok mindenre tudtunk felülni. Azért a gyerekkori kedvenceim nem hagytam ki, és kipróbáltam egy újdonságot is, ha már ennyi pénzt otthagytunk. Egyszer elmennék ide gyerekek nélkül is.

 

 

A gyerekjátékok se voltak uncsik. A 100 éves műemlékké nyilvánított körhintán a 3. körben kiküzdöttem magamnak egy rugós lovat, ahova rögtön Marci is felült. Nagyon tetszett neki, hogy nem csak körbe megy, hanem előre-hátra rugóztatom. Végig mondta is, hogy hopp-hopp-hopp.

A nagyok nagy kedvence, amin muszáj volt 4 kört is mennünk, a hernyó formájú kis hullámvasút volt. A két nagy a legjobb élményként, azt mondta a végén. Volt alagút, gyors lefelé gurulás. Utóbbikor a Marci szája is fülig ért. Sajnos Tibi ragaszkodott a fényképezéshez, így a hernyóból nem tudtam megörökíteni a vidám kis arcát.

A top 3-ban a dodgem is bent volt. Ültek hagyományos dodgemben, lézer dodgemben (sötét volt és pontokat lehet gyűjteni, ha rámentél a körre), és kisdodgemben. 

 

  

Utóbbi a nagy kicsinyített változata és csak a gyerekek használták, felnőtt kisérő. Domi egyedül ült benne, a végére egész belejött a körözésbe, Hédi pedig Marcival. Hédi nyomta a gázt, Marci kormányzott. Eredményt képzelhetitek. Pár centi előrehaladás után köröztek. Időnként pedig a körözésben irányt váltottak. Ettől függetlenül jót mulattak, végig kacagták az egészet. Összesen megszámlálhatatlan kört autóztak.

 A mesecsónak se maradhatott el, Domi kérésére kétszer is körbementünk, mert nagyon tetszett neki, hogy a kedvenc meséi vannak kiállítva. Mostanában a gyerekeknél a sláger a klasszikus mesék (Hóferhérke, Piroska és a Farkas, Jancsi és Juliska stb.), legalábbis a nagyoknál. Itt pedig mindegyik szerepelt, néhány híres mesefilmmel.

A szellemvasutat átalakították, és túlvilág kapuja néven fut, így a belépési korhatárt is megemelték. A gyerekek ezt már nem próbálhatták ki. Az ahhoz hasonló másik régi nagy kedvencem a viharvasút (ennek hívták?)  szintén változáson ment keresztül. Tréfás Dzsungel Vasút névre keresztelték át, és felújították a benne szereplő állatokat, tágyakat, de a régi kocsi és az ide-oda kanyargós sín megmaradt. Az elve is a régi, alapvetően sötét van az úton, csak a néha felvillanó dzsungel jelenetek világítanak, illetve mikor kimegy az épületből. Mondjuk a sok kanyarodásnak a hátránya, hogy nem igazán tudtam megnézni, milyen állat, afrikai maszkok, jelenetek vannak kiállítva, lógnak a plafonról, hamar továbbrántott. Így mentem volna még egy kört, de Marcinak annyira nem jött be, állva szeretett volna utazni a végén. Még sok-sok játék várt reánk, visszatérni pedig nem volt időnk. Talán legközelebb, ha megmarad ez a hely. Reméljük.  Ha megszűnik tényleg kénytelen leszek jövőre is kimenni a Tibivel Belgiumba/Japánba, hogy vidámparkozzak. Ez a látogatás mély (pozitív) nyomot hagyott bennem.

Az elvarázsolt kastély is eredeti helyén állt. A benne szereplő varázslatok is a régiek, ami már kicsit kopottak, fele nem működik (pl. a székek, a lépcső a gyerekek alatt nem mozgott), de azért volt, amikor a gyerekeket megviccelte pl. a gurulós rámpa, billegő asztal... 

Az óriáskerékbe is beültünk a 3 gyerekkel. Hát nem mondom, hogy biztonságos hely. Izgultam, hogy mindenkit a helyén tudjunk tartani. Arra nem emlékeztem, hogy ilyen veszélyes. Ez tényleg eredeti állapotába, kissé lepusztulva rója a köröket. De fentről megcsodálhattuk a Széchenyi-fürdőt.
Van sok-sok újdonság. (Utoljára középiskolás koromban jártam itt.) A gyerekeknek a csoda bringa, ha tekered az égben köröz. Persze jelen esetünkbe mi tekertük, mert Hédiék lába se érte el a pedált. Fel-le lehetett szállni, miközben járt körbe. 

A legegyszerűbb gyerekkörhintákból is egy tucat, ahol egy kalózhajó sort, és a kicsi kocsit próbáltak ki. Marci is egyedül! A szülőket jó messzire zavarták és viszonylag gyorsan mentek. Tibi nagyon izgult, végig ugrásra állt (bár volt a játék és közte egy kerítés), hogy Marci mikor áll fel. De ügyes fiú volt. 

Közösen pedig egy tűzoltó autó körhintába álltunk, ez már fel-le is mozgott és tűzet kellett eloltani. Én nyomtam a gombot, Marci meg próbálta rángatni:)

Természetesen akadt sok minden, ahova nem ülhettünk fel a gyerekek miatt. Egy helyen pedig bepróbálkoztunk. Ott 4 év volt a korhatár, de Hédi se érte el a 105 cm-es mérethatárt:( Ez a hullámhajó volt, ami egy ingázó hajót szimulált, ami minden irányba hullámzott. A kilengése se volt olyan nagy, és Hédi is bátran indult neki, aminek kipróbálása végül elmaradt. Érdekes itt nem félt semmitől, sőt élvezte a vidámpark minden elemét.

Ide értve a játszóteret, ahonnan alig tudtuk elrángatni őket. Persze a szokásos körmondat se hatotta meg őket: "nem azért fizettünk ki annyi pénzt, hogy itt csúszdázzatok, amit a játszótéren is tudtok..."

Összességében jól éreztük magunkat. De hiába maradtunk zárásig (este nyolcig), jól jött volna még egy-két óra. Éhesen, fáradtan, de élményekkel telve értünk haza. Visszavágyunk!!!