Szoborpark, Kamaraerdő

Szombatra olyan családi programot kerestünk, ami közel van és lehet kirándulni is egy keveset. Tibi mindig a Kamaraerdőt és környékét ajánlja, hiszen ott nőtt fel mellette, mindig visszavágyik.  Így lett a szombati kirándulásunk célja a Memento Park, közismertebb nevén szoborpark. Ez a park arról híres, hogy a kommunista diktatúra szobrait ide menekítették. Itt tekintheti meg őket a nosztalgiázni, vagy megismerni akaró közönség.

"Miképp hagyhatta Sztálin a csizmáit Budapesten, ha soha nem járt ott? Tart-e a kezében sapkát Lenin, ha a fején is van egy? Hányszor lehet ledönteni ugyanazt a szobrot? Mit mondott Nyikita Hruscsov, amikor Csepelen járt?" 
Ezekkel a sorokkal indít a park honlapja. A borsos árú belépőjegy kifizetése után se tudtunk meg ezekre a kérdésekre a választ. Sok szoborról még a tábla is hiányzik, nemhogy egy kis magyarázó szöveg lenne melléírva. Így megnéztük pl. Kalamár József mellszobrát, de hogy ki volt ő és miért állítottak róla szobrot, azt a kiállítás során nem tudtuk meg. Szóval egy kicsit az az érzésem volt, mint mikor az egyetemen sétálunk a mellszobrok mellett, amit még a galambok se tisztelnek. Biztos nagy emberek voltak, jó professzorok, de egy névről, és egy születési dátumból nem sokat tudunk meg róluk. Annyira meg sose érdekelt, hogy rákeressek mondjuk Csonka Pál nevére (építészmérnök) és gondolom így van ezzel a legtöbb egyetemista is. Ez meg nem tudom mennyire örömteli, hogy szobrot állítanak valakiről, akinek a munkássága nem tükröződik, szerintem így csak egy semmitmondó bronzfej lesz, ami nem túl megtiszteltető. 

De visszatérve a szoborparkhoz Anyuékban a Tanácsköztársasági emlékmű, Osztapenko szobor és társai legalább nosztalgikus érzéseket váltott ki, mert szerepelt egy csomó tankönyvükön, kötelező tudás volt, esetleg sokat láttak is, de nekem ezek semmit se jelentenek, hát még a gyerekeknek. Hasznosabbnak gondolom a szoborlap.hu-t olvasni, mint elmenni a kiállításra. Jó, életnagyságban látjuk őket, de ennyi. Azt az időszakot nem hozta közelebb hozzám, tudásom se lett több és az eltöltött idő se volt nagy élmény. A honlapjukon szereplő korhű díszítések is hiányoztak. Pl. a beígért Trabant nem túl látványos helyen, egy darab lerobbant kocsi volt. 

Szóval tényleg csak a szobrok tekinthetők meg csupasz valójukban, anélkül, hogy tudnánk mit nézünk, miért van jelentősége stb. Ahhoz pedig drágának tartom a belépőt. Még azt se mondhatjuk el, hogy legalább zöldbe voltunk, friss levegőt szívtunk, mert még a fű is ki volt pusztulva és mellette megy a forgalmas 7-es út. Még a Tibinek is csalódás volt.

Ezután a Kamaraerdőben sétáltunk, hogy egy kis erdei sétával kárpótoljuk magunkat. A tanösvényen indultunk el, mivel a parkolóban hallottuk, hogy ilyen is van, de aztán a piros körséta jelzést követtük. Így kijutottunk a Tétényi-fennsíkra, ami nem volt túl szép. Szerintem az erdő sokkal jobb látvány, mint a vadnövényes, elszáradt rétek. 

Mivel a gyerekek az elejétől fogva cipeltették magukat és anyu is elég hamar ráunt a sétálásra, a kört jelentősen lerövidítettük. Így el se jutottunk a Nagy-rétig (játszótérhez), amit legalább a gyerekek is élveztek volna. 

Sajnos kincseket gyűjteni se volt sok lehetőségük, így nem sikerült túl gyerekcentrikusra ez a kis túra. Talán a fényképek jól sikerültek és akkor megérte eljönni. És azért mégiscsak szívtunk egy kis friss levegőt. Lehet azért kijövünk még ide felfedezni az erdőt, sétálgatni, és rókát keresni :), hiszen tényleg nincs messze és mégis egy kicsi erdő, más, mint a kiépített parkok. Tibi pedig rengeteget járt ki gyerekkorába, így nagyon szereti ezt a helyet.