Megkezdődtek a munkás hétköznapok (vagy napok)

 

Anyu fent maradt, hogy segítsen a gyerekek körül. Megkezdődtek a munkába járós hétköznapok. Azért a megfogalmazás, mivel a szigorlatra már múlt héten elkezdtem aktívabban készülni, amit pedig a munkám részének tekintek. Szóval én de.-re kivontam magam a gyerekfelvigyázásból.

Úgy beszéltük meg, hogy akkor Hédi mégse megy bölcsibe, hanem ő is otthon marad a többiekkel. Nem voltam meggyőződve, hogy ez jó ötlet, hiszen eddig az Ildi mellett anyu helyett én voltam otthon a 4 gyerekkel, és bizony nem egyszerű feladat túlélni a délelőttöt, úgy hogy ebéd is legyen (előbbit én, utóbbit Ildi csinálta). Nagy könnyebbséget jelentett, ha valami önkéntes segítő (Tomasz, Krisztián) is akadt.

Hédi viszont tegnap megoldotta a helyzetet azzal, hogy közölte, hogy nem akar itthon maradni, mert hiányoznak a barátai. És ő bizony bölcsibe akar menni. Ezt annyira határozottan akarta, hogy nem volt mit tenni, elvittem. Útközbe még kedvesen közölte, hogy "Anya, én jobban szeretek a barátaimmal lenni, mint veled". Nem tudtam, hogy most örülnöm kellene, vagy sírnom. Egy biztos, szüksége van más gyerekek (nem családtag) társaságára is. Megérett a közösségre.

Tegnap du./ este /akármikor, akárki megkérdezte tőle, hogy akar-e menni kedden is bölcsibe, igenlő választ adott. A bölcsibe emiatt úgy beszéltem meg, hogy akkor kedden még megy, szerdán pedig meglátjuk, hogy ő akar-e menni, illetve apu mikor tud értük jönni, hogy lemenjenek a nagyok hozzájuk Kanizsára pár napra. Hogy fogom bírni, azt nem tudom, de elengedtem...

Szóval lehet, hogy elkövettem, egy hibát. Mert tegnap du. elmeséltem a Lindának, hogy Hédi mit mondott. De Hédi is figyelt, mert mikor mondtam a Lindának, hogy tudod mit mondott ma nekem a Hédi, rögtön megkérdezte, hogy "Mit mondtam Anya?". Valószínűleg azt is kiérezte, hogy nem repdestem a boldogságtól a megállapításától.

Szóval ma reggel, úgy készültünk, megy bölcsibe. Ildi mikor először kérdezte, még lelkes volt, mondta, hogy persze, ma is ott akar lenni. Mikor újra megkérdezte, hogy tényleg akarsz-e menni, szegényem elbizonytalanodott és onnantól kezdve már nem akart. De én már hajthatatlan voltam, velem nem járatja a bolondját, ha azt mondtuk megy (ő döntése miatt), akkor bizony elmegy. Különben is illik elköszönni Ica nénitől, ha Marci révén látják is még egymást. Ildinek ráadásul még programja is volt de.-re, így bár Anyu nem ismerte el, de szerintem sok neki 4 gyerek, úgy hogy vigyáznia kéne magára (pl. nem emelhet).

Azért útközben Hédi úgy érezte, hogy valamivel kiengesztel a múltkor mondottakért, így közölte velem, hogy "Anya, én téged is szeretlek." :).

Ezek után nem tudom, hogy végül is ki miatt akart otthon maradni. A sok kérdezgetés hatására, vagy látta, hogy a Domi otthon milyen jót játszik, vagy nekem akart ezzel bizonyítani (bár azt tudta, hogy én nem leszek otthon).

De a lényeg, ami biztos, elvittem ma utoljára bölcsibe, hogy hétfőtől igazi ÓVODÁS nagylány legyen belőle. Gyakran említi már, hogy "olyan ügyesen csináltam, mint egy óvodás". Nagy változások lesznek nálunk. Hédi oviba megy, Marciból pedig bölcsibe. Az utóbbitól jobban félek. Mit fog ott művelni az én gézengúz fiam? Hamarosan kiderül.

Kisördögök

Kisördögök, mert nem lehet őket 1 percre magukra hagyni, mert tuti valami rosszat törpölnek ki. Ha csöndbe vannak gyanús, 99,999 %, hogy valami rosszban sántikálnak.

Alkotó tevékenység a gyenge pontom. Azaz én még szívesen csinálgatok dolgokat, vagyis csinálgatnék, ha jutna rá időm, de sajna mindig egy félkész alkotás az eredmény, ami mire elkészülne aktualitását veszti. De ennél sokkal nehezebben viselem, ha a gyerekek fognak bele valami alkotó munkába. Márpedig az Ildi szerint ez elengedhetetlen. Eddig nem is lenne baj, persze örülök, ha Hédi remekműveket gyárt, és természetesen lelkesedésbe sincs hiány. No, de mikor már nekem is be kell kapcsolódni, akkor jön a neheze, a mély lélegzetvétel és a száj összeszorítása. Mert nekem nincs türelmem 4 haramiával egy asztalnál ülni, akiből 1 tuti kitalál valami csíntevést, és legalább 1 másik vevő rá. Pl. sütés közbe a nyers tészta szórása. 

Hogy éppen ezen a napsütéses napon kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy papír helyett magukat fessék, már nem emlékszem, de az biztos, hogy mindenki vevő volt rá. Persze Ildi megint csak az előkészítő műveletig jutott, és nekem kellett volna felügyelni a tevékenységüket. De ennyi neveletlen gyerekkel nehéz mit kezdeni, az embernek hamar lemerül az akkumulátora. Őszintén, örültem, hogy legalább egy helybe vannak, szemmel tudom őket tartani és a hangszálaim se mennek tropára és a szomszédok se kívánnak minket vissza a panelbe:)

Ilyen végeredményre azért nem számoltam. Az agyam akkor kezdett elborulni, mikor már az arcukat készültek befesteni. Ekkor elérkezett a vég.

És persze ez, a legcsibészebbnek is tetszett. Ő legalább lelkes volt a fürdésnél.

Hédi persze menekült. A kergetőzés még tetszett is neki.

De a hideg víz és a körömkefe hamar elvette a jókedvét. Már ő is remegtette a hangszálait. Lassan pedig csak lekopott a festék is, és újra kisangyallá változtak a kisördögök.

Lehet amúgy tényleg kisanygalok ezek a kisördögök, csak vannak nehéz pillanatok, amit át kell vészelnünk, többek között az alkotás idejét. De ha nem festettek volna a gyerekek, nem születtek volna meg ezek a képek se. Lehet mégis megérte a fáradtságot?!

Hédi száj

Néhány elkapott beszélgetést, megjegyzést sikerült feljegyeznem, amik a nagy stresszben felvidítottak.

Hédi, Domi a kinderfigurákon veszekedett, ezért elővettem az ezer éves gyűjteményem nekik, hogy játszanak vele. Persze napok óta szanaszét van, és a felnőttek száját többször szidkozódások hagyták el, amikor rátapostak. Így ma rájukförmedtem, hogy visszaviszem őket a sufniba. Így nagy nehez rávettem őket, hogy segítsenek a pakolásban. Végén sportot űztek abból, hogy kinek van több figurája. Hédi többet gyűjtött, így Domi felvetése:

D: Hédi, legyenek közösek.

H: Jó, de nem adom őket oda, mert ezeket én találtam.

Domi szellemekkel ijesztgette a Hédit, vagyis olyat akart játszani, hogy bújjanak el előlük.

H: De Domi, Budapesten nincsenek szellemek, csak az állatkertben.

(Eddig a farkasok voltak a mumusok, így mindig el lett mondva ez a szöveg és ha a farkasokra ez igaz, akkor a szellemekre is. Amúgy már a Piroska és a Farkast leváltotta a Jancsi és Juliska, így most a Boszorkányok, akiktől tartanak egy kicsit.)

Anyu a Marcit szidalmazta. Ha valami eltűnik, tönkremegy stb. rögtön a Marcira van fogva. Lehet egy kicsit elevenebb, kíváncsibb és durvább, mint a többi gyerek, de azért igazságtalan elbánásban részesül. Sokszor igazságtalanul olyankor is Marcira van kenve, mikor tudjuk, hogy más csinálta. Anyu éppen Rontó Pállal, vagy Rosszcsont Petivel azonosította a fiunkat. Hédi kikérte maguknak:

H: Apa nem azt szokta mondani, hogy Rontó Pál, hanem Mestergerenda.

(Ha rosszak, a Tibi tényleg azt szokta mondani, hogy "a Mestergerendáját", csak éppen nem elnevezésként, ahogy ezek szerint a Hédikém értelmezte.)

Újabb oltás

Hétfőn ismét a doktor bácsinál jártunk egészséges tanácsadáson, hogy az aprónép megkapja az éppen aktuális védőoltást (meningococcus).

Hédi balhézott is, hiszen ő kimaradt a buliból. Ő doktor bácsi helyett a bölcsibe volt kénytelen menni. Szegényem még egy oltást is bevállalt volna, csak azért, hogy ő is velünk lehessen, jöhessen. Szememre is vetette, hogy megígértem, hogy még ő is fog kapni egy oltást, ami igaz is, de a két bárányhimlő oltás között minimum 6 hétnek kell eltelnie, és ez még csak 1 hónap volt. Domi szívesen  cserélt volna, de neki nem volt választása. Így Marcival elvittük Hédit a bölcsibe és tovább száguldoztunk az orvoshoz, mert késni innen ügyebár nem illik. Marci hősiesen viselte a méréseket, de az oltáshoz nagyon nem akart még leülni se. Pici sírdogálás után, már el is feledkezett a dologról.

Meglepő módon hízott (nekem ránézésre nem úgy tűnt) és ami még meglepőbb ugyanannyit, mint a jó étvágyú Blankuci. Így a hosszbeli és a súlybeli különbségek megmaradtak, szerencsére Marci javára :) Jelenleg 9060 g, 80,5 cm. 6 foga van felül, 5 alul. Ettől függetlenül harapni kiválóan tud.

Legközelebb már Hédi is jöhet oltásra, ami nem is lesz olyan sokára. És akkor megkapja azt az ominózus bárányhimlő elleni oltás ismétlését. Jó hír, a doki mostani álláspontja alapján a Marcinak nem kell még egy oltás, ha átesett a bárányhimlőn. Az oltáskor még más választ kaptunk, amikor még csak feltételes módba kérdeztem. Mindegy, nem erőltetem, sőt örülök a hírnek. Azt viszont még most is mondták, hogy ha nem kap oltást a Marci, még rosszabb lett volna a lefolyása. Még ennél is rosszabb?! Kétségeim vannak felőle. De utólag már mindegy. Túl vagyunk rajta, és kész.

Az oltás utáni éjszakánk szörnyen sikerült. Marci láza az egekbe szökött. Éjszaka közepén éreztem, hogy Marci keze, ahogy hozzámért, szinte égetett. 39,7 °C-et mértünk, ilyen még sose volt. Lázcsillapítók után még hajnalba is 39 fölötti értékeket kaptunk. Hűtőfürdő után kicsit lejjebb ment a láza. Normalizálódott, bár még lázas volt, de már nem olyan nagyon-nagyon. Persze a nap folyamán még hasmenése is lett. Így enyhén szólva elvesztettem azt a kis hitemet is a védőoltásokkal szemben. Ez is egy választható volt, amiért ráadásul nem keveset fizettünk. De erre még anyu is azt mondta, mint szakterületen dolgozó, hogy adassuk be, mert járványosan szokott terjedni ez az agyhártyagyulladás és csúnya következményei lehetnek.

Marci nagyon elesett volt. Ilyet még egyik gyerekem se produkált. Az az igazi beteg látvány, amit még sose tapasztaltam. Csak sírt, ölbe volt el, hozzám simult, teljesen elengedte magát, és még mozogni, nézelődni se volt kedve onnan. Teljesen kedvetlen volt. Fél órákat aludt, aztán felsírt, és ölbe kellett tartani, hordozni. Enni nem evett semmit egész nap, még a máskor oly csábító falatokat (pl. kekszek) se fogadta el. Kedvetlen volt, nem akart játszani, csak az ölembe lenni. Aztán estére már csak sikerült leszorítani a lázát, legalábbis már csak hőemelkedése volt, így a kedve is egy kicsit javult.

Este felhívtam a dokit, hogy vigyem-e át, és mit csináljak a kicsi fiúval. Kiderült, hogy vmi vírust is összeszedhetett az oltás mellé, mert annak nem lehetnek ilyen következményei. Láza aztán másnapra teljesen lement, így már otthagytam Ildinek, anyunak (aki éppen nálunk tartózkodott, mert levették a gipszét). Mindig ilyenkor van halaszthatatlan munka az egyetemen. A hasmenése viszont teljesen még most se múlt el :( De szerencsére ez már nem az a tipikus hasmenés, mint kezdetbe, amikor éjjel is 3-4-szer pelust kellett cserélni, most már sokkal enyhébb.

A betegség "örömére", Anyu is és Hédi is  otthon/nálunk maradt. Így Hédi élvezhette a nagymama által nyújtott előnyöket. Nem kell bölcsibe menni, és a mama még gyurmázni, társasozni is hajlandó egész nap.

Bárányhimlő

Úgy egy hónapja vagy még előbb kezdődött nálunk a téma, amikor Ildi bejelentette, hogy Domi ovijába megjelent a bárányhimlő. Lelkiekbe készültünk rá. Tibi többször előhozakodott a védőoltással. De én tiltakoztam. Mi baja lesz egy kis pöttytől? Miért lenne jobb egy oltás, mint ha tényleg átesne a betegségen? Szövődmény meg miért pont nálunk lenne.

Kicsit több, mint 3 hete kezdtek pöttyök megjelenni a Domin. Első nap csak 1-2, úgyh. csípésnek gondoltuk, bár az Ildi fejébe megjelent a bárányhimlő gondolata is. Másnapra mikor kezdett szaporodni a pötty, pattanásszerűekké váltak, már sejtettük, ez a bárányhimlő. Ildi el is vitte a doktorbácsihoz, akitől azzal az üzenettel tért vissza, hogy a maradék hármat másnap várja védőoltásra. Ildi rögtön ki is váltotta az oltást. Nálunk mindketten részt veszünk a gyereknevelési kérdésekben, és jelen esetben nem jutottunk közös nevezőre. Én továbbra se szerettem volna a gyengített vírusokat, Tibi pedig igen.

Mivel Ildinek egyéb elfoglaltsága akadt az orvos által kijelölt időpontban, Domit pedig, mint fertőző beteg, nem vihettük magunkkal, Blankát mi vittük el a dokihoz, Karcsi vigyázott a Domira. Ment az egész család, hogy kikérdezzük a doktorbácsit, előny-hátrány... Blanka megkapta a szúrit, bátram viselte, rövid panaszkodás (sírás) után, már el is felejtette fájdalmát. Engem a doki továbbra se győzött meg. Kb. annyi volt a lényege, amit a statisztika mond. Néhány gyereknél/ 10 000-ből súlyos szövődmény lép fel, akár maradandó agyi károsodás. De az hit kérdése, hogy mit gondolsz, hogy pont a te gyereked lesz-e beteg. Tibinek ez elég volt, hogy még jobban meggyőződjön az oltás fontosságáról. Ha elkerülhetjük a szövődmény kockázatát, kerüljük el. A doki még annyit tett hozzá, ha már bennük van a vírus, akkor enyhébb lesz a bárányhimlő lefolyása. Én nem hiszek túlzottan a statisztikákba, a gyógyszer lobbi viszont tuti, hogy létezik, hiszen nem kis pénzbe kerül az oltóanyag (2*10 000 Ft, mivel két oltás kell), meg kell győzni az embereket, h. megéri.

És akinek a véleményéről nem beszéltem, az az egyik érintett: Hédi. Ő az oltás pártján volt. Nem tudom kitől tanult a szöveget, de mindig ezt ismételte: "Én nem akarok úgy járni, mint a Domi. Én kérek oltást. Nem, nem fogok sírni, bátor leszek." De aztán Blanka oltása után nem bánta, hogy kimaradt a buliból. Kértünk még egy kis időt a doktor bácsitól, hogy döntsünk az oltással kapcsolatban. Utcán próbáltunk közös nevezőre jutni. Hol hazafelé, hol visszafelé vettük az irányt. Vicces látványt nyújthattunk. Végül nem akartuk Hédit tovább szédíteni, bár én nem éreztem jó döntésnek, de végül a maradék kettő is megkapta az oltást. Hédi meglepően bátran viselte a bökést. Csak mikor kihúzták a tűt, fakadt sírásra, mint később kiderült, a gond az volt, hogy a doktor bácsi nem adott matricát (sebtapaszt). Marci annál inkább sérelmezte a bántalmazás, és teljes gőzzel kieresztette a hangját, nehezen is nyugodott meg. A doktor bácsi is megállapította, hogy ilyet még nem csinált nála.

Egy hét elteltével vártunk néhány pöttyöt az oltás "mellékhatásaként", de egyiküknél se jelent meg, így örültünk, hogy ez is elmarad. 1,5 hét után viszont kezdtek Marcin megjelenni a korábbra időzített pöttyök. Csütörtökön még csak 1-2 a hasikóján, pénteken kicsit több, de azt még rá tudtuk fogni az oltásra, amit sajnos a bölcsibe is elmondtam.

Péntek éjjel még bepróbálkoztam Marcinál a következetes leszoktatás megkezdésével. Eredmény az esti szopi után egy átvirrasztott éjszaka az egész családnak, mert Marci volt oly kedves, hogy Hédit is felverte. 

 Reggel, amikor felkeltünk, világosba, láttuk csak, hogy Marcit beborították a hólyagok. Áthágva az orvostudomány legújabb nézeteit, Tibit elküldtem a gyógyszertárba cinkrázóért. Ha nálunk hatásos volt, miért szenvedjen a gyerek, mert a fenistil csepp, mint láttuk a Dominál teljesen hatástalannak bizonyult. Így a fenistil csepp mellett a régi módszert használtuk, illetve a napi 3-szori zuhanyt, tiszta ruhát.

Mivel alfelét is rengeteg gennyes folt lepte el, kipróbáltuk a pelus nélküli életet. A de. alvásáig bírtam. 10 percenkénti bilizés (pisilés), majd 1 perc után is jutott a földre, alsógatyába. Így feladtam és bíztam benne, hogy érzékeny popsiján nem lesz gond. Megúsztuk.

A nappalt még csak-csak átvészeltük, de az éjszaka volt igazán nehéz. Persze rögtön feladtam elválasztási szándékomat, mert szegény csak addig bírta, míg a cici közelébe volt. Így is 20 percenként felriadt, szenvedett. Vakarózott mint a kutya (fülénél), dörgölte a hátát és kínlódott. Aztán meg nem talált vissza a cicihez, és amíg nem adtam oda neki, keservesen sírt. De felvirradt a reggel. A következő nap még próbált vakarózni, de azért el-el lehetett vonni a figyelmét. Cinkrázót már abbahagytuk, mert a gennyes hólyagokat már én se akartam vele kezelni (hiszen már a használati útmutatóba is le volt írva, hogy nedvező sebre nem szabad használni.) Este még gyakran ébredt, de már kicsit nyugodtabb éjszakánk volt. Hétfőn pedig szinte panaszmentes volt. A pöttyök maradtak, meg néha-néha a vakarózási kísérlet, de ezzel be is fejeződött a neheze. Már csak a napi 3 tusolás maradt meg, mint a kezelés része. Csütörtökre pedig már el is kezdtek leszáradni. Mára pedig már alig maradt 1-1 pötty.

Ja igen, tusolás. Eddig legfőképpen négyen egy kádban fürdés volt nálunk bevezetve. Most a bárányhimlő miatt tusolnak a gyerekek. De nagyon élvezik, hogy fönt a hatalmas épített zuhanyzóba tisztálkodhatnak ők is. Megérte ilyen nagyra csinálni. Ott is elférnek 2-3-an kényelmesen, de más, hiszen ott a zuhanyból locsolhatják a vizet, "örömünkre" locsolhatják a virágokat. Élvezik nagyon a zuhanyzás újdonságát.

Konklúzió: A bárányhimlőről a véleményem továbbra se változott meg. 1 nap, ami nehezebb, utána már csak a látványt kell megszokni. Nem olyan vészes, amit nem lehetne kibírni.

Hédi jól megúszta. Rajta a pöttyök száma max. 10 db volt, de az se gennyes, csak kis piros foltok. Hétfőn így őt elvittük a doktor bácsihoz, hogy megmutassuk, mehet-e bölcsibe. Mehetett, mert ez tényleg csak az oltás miatt lehetett. Kaptunk igazolást. Ica néni kétkedve fogadta be, de nem volt más választása. Azóta persze bebizonyosodott, hogy Hédi pöttyeinek száma csak csökkenő tendenciát mutat, így ő tényleg megúszta a bárányhimlőt.
Blankuska pedig kettőjük között áll. Volt pöttye, de közel se annyi, mint a Dominak és a Marcinak.

Az enyhébb lefolyásról pedig annyit, hogy a Marcinál még a Dominál is csúnyább volt a betegség lefolyása. Igaz a pöttyök hamarabb kezdtek el leszáradni, de nem vagyok benne biztos, hogy az oltás miatt.