Tolvaj

A mai napon Hédike ismét alkotott. A másik szobába akadt dolgom, így egyedül hagytam a nagyszobába. Ilyenkor pár percet játszik egyedül és ő is átjön. Most nem így történt. Elég sokáig kellett várnom, míg a Hédi buksija megjelent, amit én egy cseppet se bántam, mert legalább tudtam csinálni a dolgomat. Igen ám, de az a buksi most aztán nyakig maszatos volt, a Hédi ruhája nem különben.
Hamar kapcsoltam, az ágyon hagytam egy megkezdett tábla csokit, de direkt beljebb raktam, hogy a Hédi ne érje le. A Babó, pedig úgy gondolta, itt az ideje, hogy ő is megkóstolja, mit szokott anya olyan jóízűen falatozni, amiből ő még egy kicsit se kaphat. Azt még most se tudom, hogy szerezte meg, gondolom a lepedőt húzta addig, amíg elérte.
Mivel már a csomagolás újra tapasztható, ki nem tudta nyitni, így szépen kirágta. Jól szétmorzsolta, szétkente a csokit. Mikor jóllakott vele, és megunta vele a játékot, jött csak át szólni nekem, hogy ő is itt van. Persze nyalta rendesen a száját, hogy finom volt, ilyet hagyhatok ott máskor is.

De ezzel még nincs vége a történetnek. Eltűntettem először a romokat, és csak utána akartam megmosdatni, átöltöztetni a Hédit. Közbe megjött a Tibi, neki is elmeséltem mi történt. Ezalatt a Hédi háttérzajként, elkezdte He-he, hehe. És elégedetten nyaldosta a száját. Ezek után tudjon mérges lenni az ember, és tudja megdorgálni a Kisasszonyt.